Cikkek

Fontos EU-s bírósági ítélet

BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2016. november 9.(*)

„Előzetes döntéshozatal – 2008/48/EK irányelv – Fogyasztóvédelem – Fogyasztói hitel – Az 1. cikk (3) bekezdésének m) pontja, a 10. cikk (1) és (2) bekezdése, a 22. cikk (1) bekezdése és a 23. cikk – A »nyomtatott formában« és a »más tartós adathordozón« kifejezések értelmezése – Egy másik dokumentumra hivatkozó megállapodás – A nemzeti jog értelmében vett »írásbeli forma« követelménye – A megkövetelt információknak objektív paraméterekre való hivatkozással történő megjelölése – Határozott idejű hitelmegállapodásban feltüntetendő tartalmi elemek – A kötelező információk hiányának következményei – Arányosság”

A C‑42/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Okresný súd Dunajská Streda (dunaszerdahelyi kerületi bíróság, Szlovákia) a Bírósághoz 2015. február 2‑án érkezett, 2014. december 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Home Credit Slovakia a.s.

és

Klára Bíróová

között folyamatban lévő eljárásban,

Bővebben: Fontos EU-s bírósági ítélet

Így tárgyaljunk okosan a bankkal

Az elszámolás után a jogorvoslati lehetőségek voltak az utolsó gátak amely a bedőlt hitelesek részére még menedéket, vagy lehetőséget biztosítottak. Soha nem látott mértékben indultak el a végrehajtási eljárások. A bankok már nem kívánják tovább kezelni a bedőlt rossz hiteleiket.

A bedőlt hitelesek részére az utolsó mentsvár az MNB 1/2016-os ajánlása, mely szorgalmazza a felek közötti megegyezést. A bankoknak meg kell keresniük a hátralékos ügyfeleiket és egyezséget ajánlani a részükre.

Az ajánlatok elég sablonosak. Az Eszközkezelő felajánlása még azoknak is akik nem felelnek meg a feltételeknek, az ingatlan közös értékesítése, a hitel újra strukturálása, de egyedi ajánlatot is elfogadnak.

Kellő odafigyeléssel, illetve a hitelesek saját lehetőségeinek megvizsgálásával a bedőlt hitelek egy része még visszahozható. Nyilván a totális csődben szenvedők, ahol a tartozás már nagyságrendekkel meghaladja a fedezet értékét az Eszközkezelőn kívül más lehetőség nem nagyon jöhet szóba még úgy sem hogy a feltétel rendszer ebben az évben megváltozott az adósokra kedvező módon.

A bankok a teljes hitelösszeget, illetve kamatokkal, késedelmi kamatokkal jelentősen felturbózott összegekre tesznek ajánlatokat. Abban az esetben, ha már 1-2 évi vagy annál hosszabb ideje gyűlik a kamat, ott mindenképpen egy jelentős engedmény kérése után vállalható bármilyen részletfizetés, vagy a hitel újragondolása. Sajnos az elszámolási törvény csaknem 2 éves elhúzódása miatt a kamatok jelentősen megnövekedtek, értelmetlen vállalni ezeket a plusz terheket. Nyilvánvalóan az egyezség keretében felhozhatóak a bank által elkövetett hibák, az úgynevezett adósmentős, adóscsapda intézkedések, az indokolatlan szerződésmódosítások, a kamatos kamatozás. Ezeket a hibákat mindenképpen érdemes újragondolni, a tárgyalási alapba beletenni. Adott esetben most már egy bővebb lehetőséget kihasználva a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulni az egyezség létrehozása érdekében. Ezt az eljárást azoknak is ajánljuk akik már pert indítottak a bankjuk ellen. Az egyezséget folyamatosan kell kérni, akár többször is, de nyilvánvalóan az a jó, ha a hiteles is kellő munícióval felszerelkezve fog bele egy egyezségi alkuba.

A bankok mindenképpen tisztítani szeretnék a portfóliójukat, vélhetően jövő nyárig az összes bedőlt ügy, most körülbelül 140.000 bedőlt jelzáloghitel, el fog jutni a végrehajtási szakaszba. Az alkut nem csak a jelzáloghiteleseknek, hanem az egyéb tartozásokkal rendelkezőknek is érdemes kezdeményezniük.

A végrehajtási cunamit meg kell akadályozni (erről bővebben a www.bankikarosultak.hu honlapon olvashatnak). Egyenlőre más kormányzati intézkedés nem látszik a láthatáron. Valószínű ebből még jelentős humán katasztrófa fog kialakulni.

Tisztelettel:

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

főtitkár

 

 

 

 

 

Hiteles Mozgalom megjelenő könyve

 

A könyv előrendeléssel 4000 Ft, kiadás után 4800 Ft.

 

Megrendelés és információk itt: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/konyv/

 

Káosz a devizahitelek körül

Alaposan felkeverte a devizahiteles problémát az egyik Budapesti Kerületi Bíróság ítélete, amely a Kúria jogegységi határozatával szemben az adósnak adott igazat. Szakértői véleményre támaszkodva azt állapították meg, hogy folyt devizakereskedés a hitel finanszírozásával kapcsolatban, amelyre nem terjedt ki a felek akarata, illetve valószínűsíthető, hogy forráshiány miatt a bank akkor nem is rendelkezett a hitelhez szükséges devizával, sem egyenként sem nagy tömegben. A szakértői vélemény azt is megállapította, hogy a devizahitel fedezeteként az ügyfél által felajánlott ingatlan szolgált a tranzakcióhoz. (Az ítélet és a szakértői vélemény)

A per lényege, hogy az ügyfél nem tudott ezekről a valuta-beszerzési akciókról, amely mögött nem is volt valójában deviza, az csak papíron, virtuálisan létezett. Ezeket a problémákat a hitelesek nyilván már régóta pedzegették, de a Kúria jogegységi határozata elkaszálta a reményeiket. A szerződés érvénytelenségének egyik fő kritériuma, hogy a szerződési feltételeket a felek megtárgyalták-e vagy sem. Mivel az ilyen típusú ügyletekről nyilvánvalóan az ügyfélnek nem volt tudomása, ezt nem is tárgyalhatták meg. Ezek a tranzakciók nem tekinthetők a bankok belügyeinek, hiszen ezek az ügyletek mind a bank mind az ügyfél számára kockázatot jelentenek, illetve árfolyam felhajtó hatása is van, akkor ha ezeket a műveleteket a bankok nagy tömegben végzik. Nem beszélve az ügyfél ingatlanának felajánlásáról, mely közvetve az ügyfél kockázata is. Sem az üzletszabályzat, sem az ÁSZF sem a kockázatfeltáró nyilatkozat még említési szinten sem kezeli azt a problémát, melyről az ügyfélnek tudnia kellett volna.

A szakértő megállapította, hogy tényleges deviza beszerzés nem történt. Erről a bank semmilyen igazoló okiratot kiadni nem tud. Ezeket az összegeket az ügyfél deviza számlájára -ha volt-, nem utalták át. A pénzügyi szolgáltatók nagy része nem is volt jogosult ilyen műveletek végrehajtására, ezeket a tranzakciókat elsősorban refinanszírozó bankok végezték el.

Mit lehetne tenni annak megakadályozására, hogy a minden bizonnyal kialakuló jogi káosz megakadályozásra kerüljön?

Kúria

A Kúriának ki kell adnia azokat a tanulmányait és szakértői véleményeket, mely alapján a jogegységi határozatot meghozta, és amelyre egyenlőre nem hajlandó. Vajon miért nem? Magyar fogyasztók ügyeit érinti, tehát közérdekű adatoknak kell, hogy minősüljenek, nem elegendő kimondani valamit, azt megfelelően igazolni is szükséges.

MNB

Az MNB feltűnően hallgat, nem valószínű, hogy nincsenek olyan szakértői, akik állásfoglalást tudnának mondani az üggyel kapcsolatban.

Természetesen nem tudni, hogy ez a két jeles intézmény képes-e független szakértői vélemény kimondására. Nyilvánvalóan eddig nem sikerült, hiszen ha igen akkor ezeket az igazolható tényeket már megállapították volna.

Fel kell tenni a kérdést, hogy egy igazságos rendezés érdekében mi a fontos, az össztársadalmi érdek, vagy a bankrendszerbe vetett bizalom, ill. a nyilvánvaló tényeken alapuló ügykezelés és több százezer család anyagi helyzete és életminősége. Nyilván ezek nem csak morális indokok, hanem kötelezően elvégzendő adminisztrációs intézkedések.

Az MNB-nek ezen túl még van egy feladata is. Vissza kell szolgáltatnia a devizahiteleseknek azt a 220 milliárd forintot, amelyet a forintosításkor üzleti nyereségeként saját magának elkönyvelt. Ez nem talált pénz. Célja szerint a devizások érdekében elvégzett tranzakció eredménye, melyet ugyanoda kellett volna visszaforgatni, esetleg egy 210 forintos árfolyammal az ügyfelek is jobban jártak volna.

Mi lehet a következménye a mostani helyzetnek? A két ellentétes jogi állásfoglalás, a jogegységi határozat és a bírósági ítélet szakértői véleménnyel megtámasztva beláthatatlan mennyiségű jogi procedúrát von maga után. A pénzügyi kormányzatnak elé kellene mennie az eseményeknek. Itt az idő a témakör újraértékelésére, nyilvánvalóan bevonva minden érdekelt felet.

A bírósági perek senkinek nem használnának. Az intézkedés elmaradása további károkat okozna össztársadalmi szinten elsősorban bizalomvesztést, amely egyébként is elég alacsony ezen intézmények irányába.

Mivel csaphatják be az ügyfeleket a bankok?

Az elszámolási törvény következményeként volt némi érvágás a pénzintézeteknél a visszatérítések miatt, ennek ellenére a bankok úgy néz ki, hogy jó évet zárnak. Sőt néhány banknál rekord bevételre is számítani lehet. Ennek ellenére jó-néhány bank tisztességtelennek mondható trükköt alkalmaz az elszámolásból eredő veszteségeinek csökkentésére. Nem árt résen lenni az ügyfeleknél, jó néhány esetben fellelhetőek olyan szabálytalanságok, vagy visszaélések, amelyekre az ügyfelek nem is gondolnak.

Néhány tranzakció a törvényesnek tűnik, de a részletek megvizsgálása után kiderül, hogy az ügyfél kára igen jelentős is lehet.

Szabálytalan szerződésmódosítások:

A szerződések az elmúlt egy évben két ízben is módosításra kerültek.

Első ízben az elszámoláskor, máskor pedig a forintosításkor. Mindkét esetben a bank mellékletként csatolt (vagy éppen nem csatolt) egy új törlesztési ütemezést. A törlesztési ütemezések lényege, hogy a futamidőhöz viszonyítva megszabja a kamat, illetve a tőke fizetésének az arányát. Ez azt jelenti, hogy a törlesztő részleten belül mennyi a tőke és mennyi a kamatfizetési kötelezettsége. Valamilyen oknál fogva előfordul, hogy a bank ezt a törlesztési ütemezést megváltoztatja a kamatfizetés javára. Vagy egyszerűen önhatalmúlag akár csalást is feltételezve történik meg a változás. Körültekintőbb bankok ezt úgy végzik el, hogy egy esetleg elmaradt tartozást tőkésít, vagy valamilyen költséget hozzácsap a tőkéhez és már is úgy tekinti, mintha egy új hitelszerződésről lenne szó, s az ügyfél fajlagosan visszafizetendő kamata már is jelentősen megnövekszik. Hasonló eljárást szintén megfigyelhető hasonló eljárásoknál, fizetési könnyítések lejártakor. Az ellenőrzés aránylag egyszerű. Egy számítással meg lehet tudni, hogy az eredeti törlesztési ütemezéshez képest az új törlesztési ütemezésnél megkárosították-e az ügyfelet vagy sem.

Fizetési könnyítések:

A fizetési könnyítések megadásánál sajnos a bank egyrészt nem ellenőrzi, hogy az ügyfél megfelel-e a fizetési könnyítés feltételeinek. Ez azt jelenti, hogy a könnyítés lejárta után hogyan fog alakulni a törlesztési kötelezettsége. Az esetek nagy részében elmondható, hogy a probléma elodázásával a fizetési kötelezettség jelentősen megugrik, és a hitel bedőlése szinte biztosra vehető. A bank azzal él vissza, hogy egy előreláthatólag bekövetkező eseményt az ügyfél szempontjából nem kellőképpen mérlegeli. Az ügyfél gyakorlatilag csak használati díjat fizet a hitelért, a tőke nem csökken, a banknak nyeresége keletkezik, a kamatok, illetve a késedelmi kamatok felszaporodnak. Fizetési könnyítés esetén tájékozódni kell, hogy mi lesz a hitel további sorsa, vagy teljes összeget fizetünk a banknak vagy semennyit sem. Ilyenkor inkább a hitelt újra kell strukturálni és új fizetési feltételekben megállapodni.

Behajtások esetén a követeléskezelő cégek ugyan nem bankok, de azok jogutódai, akik a banki szerződéseket veszik át. Az ügyfelek nem kerülnek szerződéses kapcsolatba a követeléskezelővel, hiszen megállapodás egymással nem kötöttek. Néhány követelés kezelő a saját költségeinek áthárítása érdekében olyan költségeket is az ügyféllel számoltat el, mely tulajdonképpen a saját rezsiköltségei és az üzleti nyereségéből kellene azt megfinanszírozni. Az MNB-nek át kellene vizsgálnia az ilyen típusú cégek üzletszabályzatát. Sajnálatos módon ezek részleteit az MNB nem vizsgálta kellő körültekintéssel, pedig ez az ügyfelekkel szemben a jogtalan előnyszerzést biztosítja.

A jogosultak késedelme. A bank, mint jogosult behajthatja a kintlévőségeit az ügyfeleken. Azt hogy ezt milyen módon tegye meg, sem az üzletszabályzatban sem az ÁSZF-el nem szabályozza. A felmondott hitelek jó része 3-4 éve, esetleg régebb óta húzódik. A bank semmit sem tett a behajtás érdekében, hanem egy jó kamatozású befektetésnek tekinti a kintlévőséget, főleg azokban az esetekben, ahol az ingatlan értéke magas és jól értékesíthető. A bank ilyenkor megvárja, hogy a tartozás felélje az ingatlan értékét, sőt még ezen felül is maradjon fenn tartozás, melyet ezután örökké érvényesíthet az ügyfél jövedelmén. Itt sajnos a joggal történő visszaélés állapítható meg, amely ugyan nem csalás, hiszen csak az általa biztosított jogokkal él a bank. Nem szabályzata normatív módon a végrehajtás, behajtás menetét és korlátlan módon irányíthatja a feltételeket. Ez természetesen ismét csak felügyeleti kérdés, és arra vezethető vissza, hogy még mindig nincsen egységes pénzügyi fogyasztóvédelmi törvényünk, mely ezeket a visszásságokat visszaszorítaná.

Tartozás kimutatások
Sok pénzintézet a tartozást nem mutatja ki megfelelő módon. A bank automatikusan a tőkéhez csap olyan tartozásokat, melyeket ott nem szerepeltethetne. Ezek után természetesen a tőke már nem a tartozás tőkéjét mutatja, viszont az ügyleti és késedelmi kamatok már ezután kamatoznak. Az ügyfél úgy jár jobban, ha a teljes tartozásról részletes, mindenre kiterjedő kimutatást kér.

Söprik a bankok a padlást

Újabb érv az mellett, hogy az állampolgároknak miért nem kell szeretni a bankokat. Újabb ügyfélkárosító magatartás terjed egyre jobban a pénzintézetek és a követeléskezelők között. Az elszámolási törvény lezárultával a pénzintézetek minden problémás ügyüket le akarják zárni.

Irattárakból, számítógépekből nagy számban kerülnek elő régen elfekvő tartozások anyagai, melyről vagy megfeledkezett a bank vagy nem minden hátsó szándék nélkül félretette mondván, hogy nem kapkodjuk el a végrehajtási eljárást, hadd kamatozzon, utólag még jó bevételt jelenthet a pénzintézetnek. A padlássöprés eredménye, az hogy jelentős nagyságrendben keresik meg az ügyfeleiket régen esedékes, de lejárt tartozásokkal. Ezek az ügyek 5-15 éve felmondott, nem fizetett és behajtásra sem kerülő tartozások.

Azt tudni kell, hogy az 5 évnél régebben lejárt tartozások behajthatóságának a határideje lejárt. Abban az esetben ha a bank a tartozásra nem tett végrehajtási kényszerintézkedéseket, nem szakította meg az elévülés időszakát, akkor elméletileg a bank vagy a követeléskezelő futhat a pénze után.

Ennek ellenére a bankok zöme még is bepróbálkozik a legkülönbözőbb trükkökkel. A rendszer általában úgy működik, hogy a bank vagy a követeléskezelő megbízottja személyesen keresi fel a lakásán az ügyfelet. Különböző módszerekkel általában pszichikai nyomással, végrehajtással történő fenyegetéssel aláíratják az ügyféllel a tartozás elismerő nyilatkozatot, esetleg némi engedményt meglengetve.

Sajnos az ügyfelek jelentős része hagyja magát befolyásolni és aláírják a tartozás elismerő nyilatkozatot. Ezután a banknak már nincsen nehéz dolga. Villámgyorsan kiállításra kerül a végrehajtási lap és a végrehajtás már is jogerőre emelkedik. A bankok hátsó szándéka sok esetben az volt, hogy a hosszadalmasan elhúzódó ügyek jó kamatozású befektetéseknek tekinthetőek, hiszen egy ügyleti és késedelmi kamattal növekvő tartozás 5-6 év alatt megtöbbszörözi saját magát.

Észnél kell lenni azoknak az ügyfeleknek, akiket ilyen régi tartozásokkal keresnek meg. Elsősorban nyilván ne írjanak alá semmit azonnal, át kell rakni a bizonyítás terhét a pénzintézetre abban a tekintetben, hogy egyrészt élő tartozásról van-e szó, másrészt jogos-e egyáltalán a bank igénye, illetve a követelt tartozás összege. Legjobban úgy járnak az adósok, ha panasz formájában kérik a bankot az ügy kivizsgálására.

Egészen extrém példák is előfordulnak. 17 éve fennálló tartozást próbál meg behajtani a bank, vagy éppen az egyszer már elárverezett ingatlanra próbál meg ismét végrehajtást kezdeményezni. Nagy számban fordulnak elő az úgynevezett fennmaradó tartozásokra törvénytelen behajtások. Az elvitt gépjármű vagy ingatlan árverés után fennmaradt tartozásokról a bankok általában nem küldenek elszámolásokat. Az ügyfél joggal gondolja úgy, hogy a bank követelése megtérült, főleg hogyha a bank hosszú időn keresztül nem jelentkezett.

Sajnos a törvények nem szabályozzák a banki ügyintézés folyamatait, az ügyintézési normatíváit. A bank szabadon dönthet, hogy egy szerződést azonnal felmond, vagy csak évek múlva. Végrehajtást indít, vagy sem. Ha az ingatlan értékét még nem érte el a tartozás, akkor esetleg évekig is kivár az árveréssel. A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület évek óta szorgalmazza egy banki fogyasztóvédelmi törvény létrehozását. A több mint tizenöt törvényben, jogszabályban, szétszórt hivatkozások kezelhetetlenek, még a jogászok számára is. Nem túlzás a bank azt tesz, amit akar.

Úgy látszik a bankok által aláírt etikai kódex már hatályát vesztette, hiszen a banki hibák és figyelmetlen ügyintézés következményeit ugyanúgy rátolják az ügyfelekre, mint ahogy a korlátlan kockázatú árfolyam-különbözetek következményeit is. Továbbra is azt kell, hogy mondjuk, nem kell szeretni a bankokat. A bank csak addig jó barát, amíg azt az érdeke kívánja.

Negatív lett a banki elszámolás mérlege

Nagy reményeket fűztek az adósok az elszámolási törvényhez. A jól fizető rétegnek valamilyen szinten könnyebbséget okozott az elszámolás. Jelzáloghiteleknél általában és átlagban 15 % körüli visszatérítésben részesültek, gépjárművek esetében a visszatérítés 5-10% közé tehető.

A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület reprezentatív minta alapján arra a megállapításra jutott, hogy a jól fizető hitelesek valós előnyhöz jutottak. Legalábbis első pillanatban úgy tűnik. Ha alaposabban megvizsgáljuk a hitelek helyzetét, akkor azonban úgy tűnik, hogy a hitel-felvételkori állapothoz képest ez mégsem volt jelentős kedvezmény részükére. Itt nyilván az árfolyam-különbözet, mint legnagyobb probléma hatása jelentkezik, illetve a központilag vezényelt forintosítás az igen kedvezőtlen árfolyamon azt eredményezte, hogy a fajlagosan visszafizetendő teher kb. duplája a válság előttinek. A hitelesek szívesen vették volna, ha a devizahitelesek megsegítése érdekében a Nemzeti Bank az árfolyamnyereséget a hitelesek támogatására fordította volna. Teljesen érthetetlen, hogy ez miért nem történt meg.

Sokkal rosszabbul járt az a kb. 500 ezer jelzáloghiteles, gépjárműhiteles, vagy akik valamilyen személyi kölcsönnel rendelkeztek és elmaradt tartozásuk volt. Az ő részükre a banki visszatérítések gyakorlatilag semmilyen előnnyel nem jártak, helyzetükbe változást ezek nem hoztak. Az esetek 90%-ában csak tovább rontott a helyzetükön. A visszatérítési procedúra a törvényalkotástól a jogorvoslatok lezárulásáig kb. 1,5 évet vesz igénybe. Gyakorlatilag a Kúria 2014-es határozata után a bedőlt hitelesek ügyei nem mozdultak a végrehajtások irányába. Mindenki arra várt, hogy mi lesz a törvényalkotás eredménye, ezért csak ritkán indultak közjegyzői fizetési meghagyások vagy más egyéb végrehajtások. A bedőlt hitelesek mérlege azért lett negatív, mert a másfél év alatt a kamat és a késedelmi kamatterheik átlagosan 40%-kal növekedtek banktól függően. Bizonyos bankoknál az ügyleti és a késedelmi kamat együttesen elérte a 35%-ot, ehhez járultak az egyéb költségek. Ha ezt másfél évre kivetítjük jól látható, hogy a banki visszatérítésben megnyert 5-20% közötti kedvezmény nem kompenzálta azt a veszteséget, amely a megnövekedett kamatterhekben megjelent. Jelentős problémát jelent, hogy míg a jól fizető adósok estében a visszatérítés a tőkében jelentkezett, addig az elmaradásban levő hitelesek esetében elsősorban a késedelmi kamatban kerültek jóváírásra. Összességében elmondható, hogy a bedőlt hitelesek esetében a visszatérítés kb.20%-os tartozásnövekedést eredményezett.

Természetesen elmondhatjuk, hogy ez a tartozás egyébként is növekedett volna, visszatérítés nélkül még nagyobb arányban. Ennek nem feltétlen keltett volna bekövetkeznie. A Kormány akár be is fagyaszthatta volna az elszámolás időszakára a késedelmi kamatok növekedését, vagy pedig szabad utat engedhetett volna a végrehajtási eljárásoknak, hiszen bizonyos estekben az ügyfél érdeke is, hogy ügye minél előbb lezáruljon és terhei tovább ne növekedjenek. Egy ismét jó szándékúnak indult kezdeményezés rosszul sült el. Nyilván a hatástanulmányok nélkül bevezetett intézkedésnek ez volt a sorsa.

A visszatérítés illetve a forintosítás együttes hatása nem oldotta meg a hitelesek problémáit. Az ügyfelek terhei lényegesen nem csökkentek. A kormányzatnak át kellene gondolnia, hogy milyen intézkedéseket tud a továbbiakban tenni. A Nemzeti Banknál még megtalálható az az árfolyamnyereség, amely az átváltásból keletkezett, és amelynek egy részért most a költségvetésbe befizették. Meg kell fontolni, még akkor is, ha ez további macerát jelentene a bankok részére, hogy utólagosan is módosítsák a forintosítás árfolyamát, illetve ezt az összeget annak támogatására használják fel.

További segítséget jelentene, ha a Kúria újból átgondolná az árfolyamváltozással kapcsolatos állásfoglalását, amelyben arról határozott, hogy az árfolyamváltozás terhei egy az egyben a hiteleseket terhelik Ez semmiképpen nem volt igazságos elgondolás, hiszen az akkori PSZÁF illetve a Bankszövetség tagjai a kampányaikkal elfedték annak a valóságát, hogy az ügyfeleket egy korlátlan kockázatú hitel felvételére ösztönözték (érdemes visszagondolni az akkori reklámkampányokra és bankvezetői nyilatkozatokra.) Reális igény lehet a hitelesek részéről, hogy az árfolyamkockázat terheit a bank és az ügyfél ossza meg egymással.

Külön meg kell vizsgálni a gépjárművesek helyzetét. Az ő esetükben a banki szolgáltatás nem áll érték-arányban az ügyfelek helyzetével. A lassan nullára kifutott értékű gépjárműveknél a tartozás még mindig megközelíti a felvett hitel értékét. A hitelszerződések megkötésének körülményei igen aggályosak voltak, hiszen a bankok hozzá nem értő kereskedésekre bízták az ügyfelek tájékoztatását és a szerződések megkötését, ahol a tájékoztatás természetesen el is maradt.

 

A Nemzeti Banknak azt az ajánlását a bankok részére, hogy üljenek le tárgyalni a bedőlt hitelesekkel, gyakorlatilag egyetlen bank sem veszi komolyan. A bankok a portfóliójuk tisztítását igen komolyan veszik, és erőltetett ütemben indítják el a végrehajtási eljárásokat.

 

 

 

Sok a potyautas az Eszközkezelőben

Az Eszközkezelő remek találmány és utolsó mentsvár is egyben nagyon sok család részére. Igazság szerint a hitelválság megoldásának ez lenne a legcélszerűbb útja és talán az államnak még lenne is rá pénze. Mindenesetre azoknak a családoknak, ahol nem csak az árfolyamváltozások játszottak közre, hanem a jövedelmek elvesztése is abban, hogy adósságspirálba jutottak, más megoldás nem igazán jöhet szóba. Viszont azt is észre kell venni, hogy ezt az ajándékot nem mindenki számára kell feltétlenül biztosítani. Nagyszámú jelzés érkezett az egyesülethez, főleg társasházi lakóközösségektől, hogy bizony azok is részesülnek az Eszközkezelő kedvezményeiben, akik vagy arra igazából nem lennének jogosultak, vagy nem tudtak beilleszkedni a társasházi lakóközösség életébe..

Az Eszközkezelőbe jelentkezők 15-20%-a potyautas. Egy részük felismerte, hogy felesleges erőlködnie a hiteltörlesztéssel, jobban jár, ha nem fizeti, hiszen az állami segítséget meg fogja kapni, ha egyébként az egyéb feltételeknek is megfelel. Nyilván elég kockázatos egy ilyen elgondolás, de ha sikerül, ebben az esetben a tartozástól történő megszabadulás illetve az ingatlan visszavásárlásának lehetősége komoly nyereséget biztosíthat. Ezt az elgondolást akár bocsánatos bűnnek is tekinthetnénk, és akár revánsnak is vehetjük a banki rendszerrel szemben.

Ennél súlyosabb probléma azonban, amikor valaki vagy valakik érdemtelenek erre a kedvezményre. Sok társasházban panaszkodnak arról, hogy összeférhetetlen, renitens családok, a közösség életét megkeserítő, esetenként agresszív emberektől szinte képtelenség megszabadulni, hiszen az Eszközkezelőbe történő felvétel még meghosszabbítja a többi lakó kínlódását. Ezek között vannak bűncselekményekből élők, kábítószer-kereskedők, prostitúcióval foglalkozó tulajdonosok és családok.

Az a baj, hogy az Eszközkezelő igazából semmilyen szűrési tevékenységet nem végez. Van olyan család, ahol 5 gépkocsival rendelkeznek, nagy lábon élnek és a szomszédos étteremből hozatják ebédjüket, vacsorájukat. Viszont az Eszközkezelő csak a tulajdonos szociális rászorultságát vizsgálja, a többi családtagét nem. Nincs se morális, se erkölcsi szűrés. Mérlegelési lehetőség sincs, ha valaki papíron megfelel a feltételeknek, az megkapja a kedvezményt. Az említett 15-20%-os réteg, aki igazából nem készült fel arra, hogy tulajdonos legyen, fizetési hajlandósága soha nem volt, már a lakást is szocpolból vette, sok esetben fizetni is tudna, de azt mégse teszi meg.

Célszerű lenne újra átgondolni az Eszközkezelőbe jutásnál a minősítést. Természetesen mindig vannak ügyeskedők és olyanok, akik megkeserítik az emberek életét, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon sok valóban rászorult nem tud élni ezzel a lehetőséggel vagy azért, mert a bank túlfinanszírozta ingatlanát, vagy azért, mert ameddig csak tudta fizetni fizetett, és nem jött össze számára kellő tartozásos időszak, vagy nem jogosult valamilyen szociális támogatásra, mert éppen határeset. Ideje lenne méltányossági lehetőséget is biztosítani. Nyilván egyetlen rendszer sem lehet teljesen igazságos, de legalább az erkölcsi és morális követelménytámasztás vizsgálata aktuális lehetne. Egy környezettanulmány vagy a társasházi lakóközösség véleménye csökkenthetné a potyautasok számát.

Elindult a végrehajtási cunami

Ahogy az egyesület már 2015-ben megjósolta, bekövetkezett: igen jelentős számban indultak el a végrehajtási és árverési eljárások. A 2008 óta folyó hitelválság következményeként soha nem látott mértékű árverési hullám indult el. 2016 a rekordok éve lesz: kb. 150 ezer család lakhatása van veszélyben, amely egy jelentős humanitárius katasztrófát fog elindítani.

Az utolsó akadály a magáncsőd intézményére történő jelentkezés volt, amely korlátozta a jelzáloggal terhelt tartozások végrehajtását. Ez a gát január végével megszűnt. Az ügyfelek tömegével kapják az értesítéseket a bankoktól, hogy a jogorvoslati lehetőségek lezárultával folytatni kívánják a végrehajtási eljárásokat. Februárban már ki is jöttek csaknem másfél év szünet után az első árverési hirdetmények. Nagy számban bocsájtottak ki lakás kiürítési kérelmeket is azokban az ügyekben, ahol csak az elszámoltatási törvény volt a kilakoltatás akadálya, de az árverések már az elmúlt évben lebonyolódtak.

A bankok úgy gondolják, hogy már nincs mire várni. A folyamatban levő peres eljárások folytatódnak, tömegével érkeznek a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárások. A mesterséges gátak, mint pl. a kvóta-rendszer már nem működnek. Gyakorlatilag nincs felső korlátja annak, hogy a bankok milyen számban indítsanak vagy kérelmezzenek ügyfeleikkel szemben árveréseket. Az elindított eljárások száma hónapról hónapra növekszik. A folyamatban valószínűleg nem lesz változás, a végrehajtók és a bíróságok kapacitásán múlik, hogy a 150 ezret meghaladó hiteles mikor kerül sorra. Ehhez hozzá kell tenni még a gépjárműhiteleseket, a személyi kölcsön miatt végrehajtottakat. Ezek együttes száma valószínűleg el fogja érni a félmilliót is.

Azok, akik eddig nyugodtak voltak, hogy ügyük még elhúzódik, már hiába reménykednek – nagy a kapkodás az Eszközkelező irányába, de annak nyilvánvalóan véges a befogadóképessége. A végrehajtók nem sokat teketóriáznak, banki kérésre azonnal kiírják az árverési eljárást, Ez aggályos abból a szempontból, hogy esetben időszerű lenne az ingatlanok aktuális értékének felül bírálata, hiszen sok esetben már 3-4 év is eltelt az utolsó árverési eljárás óta. Akik nem indítottak időben pert az elszámolással vagy a szerződés érvényességével kapcsolatban, ez után már csak a végrehajtási eljárás korlátozásában bízhatnak.. Azok is csodálkoznak, akik a Pénzügyi Békéltető Testülethez adták be kérelmüket és vártak a jó szerencséjükre, de jó néhány esetben a Testület még nem értesítette őket az eljárás megszüntetéséről.

A bajba jutottak úgy mennek bele a végrehajtási eljárásokba, hogy a Végrehajtási törvény bizonyos várt módosításai nem következtek be, pl. a végrehajtói jutalékok és munkadíjak a jelzáloghitelek esetében átlagban több mint 1 millió Ft-ot tesznek ki. Nem ritkák a 4-5 millió Ft-os jutalékok sem. A végrehajtók most behozhatják eddigi veszteségeiket, amelyek az elhúzódó mesterséges gátak miatt keletkeztek, igen jó évet fognak zárni. Az ország legjobban fizetett emberei közé fognak tartozni. A jövőjük biztosítva van.

Az egész ország hallgat. Nincsenek háborgások, nincsenek akciók, az érdekvédelmi szervezetek kifáradtak, mindenki -beleértve a politikusokat is- letargikusan szemléli az eseményeket. Ha hihetünk a számoknak, akkor egy Debrecen-Miskolc-Szeged lakosság számú ügyfélkört veszélyeztet ez a végrehajtási - árverési hullám. Vannak hírek, hogy a Kúria újabb jogegységi határozatot kíván hozni a szerződések érvénytelenségével kapcsolatban, de a Kúria már bebizonyította, amikor elnézést kért a Bankszövetségtől, hogy csak a jogszolgáltatásban hisz, az igazságszolgáltatásban kevésbé.

Nyilván lehetne tompítani a katasztrófa hatásait, ha mondjuk, a bankok megelégednének az ingatlan értékével és a további tartozásokat elengednék, biztosítva a tiszta lappal történő kezdést. Az állam felfüggeszthetné a KHR listát és állami garanciával lehetőséget biztosíthatna a kilakoltatásra várók számára, hogy legalább csekély értékű (akár vidéken nagy számban fellelhető) ingatlant vehessenek maguknak. Minden esetre nem ártana fejleszteni a hajléktalan szállókat, mert valószínűleg az év végére már komoly igény lesz rá.

Néhány bank keménysége kissé alábbhagyott. Az egyesületnek is jó néhány alkut sikerült létrehoznia jelentős kedvezményekkel. Egyes esetekben a bankok hajlanak is ebbe az irányba, viszont az MNB 1/2016-os ajánlását senki nem veszi komolyan. Mindenki széttárja a kezét, hogy ebben a helyzetben mit is lehetne még tenni. Igazában sem akarat sem szándék nem látszik a helyzet megoldása érdekében. A hitelszerződésekről bebizonyosodtak, hogy tisztességtelenek voltak. A bankok a visszatérítésekkel ezt elismerték. A mostaninál sokkal nagyobb önmérsékletet kellene tanúsítaniuk. Újbóli hitelbírálati eljárásokkal és kellő kedvezmények megadásával a hitelesek egy része még visszavezethető lenne a normál útra.

Pozitív MNB ajánlás az adósok érdekében

Újabb lehetőség áll rendelkezésére azoknak az adósoknak, akik szeretnék megmenteni a hitelszerződésüket és erre valamilyen szinten anyagi lehetőségük is van.

A MNB 1/2016.(III.11.) számú ajánlása, amely ugyan nem kötelező a bankokra nézve, de megnyitja az utat a banki és az ügyfél közötti párbeszéd irányába a szerződés megmentése érdekében. Elmondható, hogy a bankok álláspontja egyébként is fellazult és egyre több bank ad jelentős engedményeket az adósok részére. Sok esetben ezek az engedmények kiterjednek a kamatok, késedelmi kamatok elengedésére és bizonyos esetekben még a tőkéből is 10-50% engedményeket biztosítanak. (Nyilván a bank megfontolt üzleti elgondolása alapján.)

Az ajánlás kiterjed minden hátralékos jelzáloghitelesre, aki hajlandó a bankkal kommunikálni és együttműködni. Rendkívül fontossá vált az adósok számára, hogy a kommunikációt az adott pénzintézettel saját maguk is kezdeményezzék. Ezután már nem érdemes kinyomni a telefont, ha a bank hív, mindenképpen hivatalos formában is fel kell venni a kapcsolatot. Aki ez elől elzárkózik, az kiesik minden további egyeztetési lehetőségből. Az is fontos, hogy az egyezség valóságos lehetőségeket figyelembe véve folytatódjon le. Olyan adatokat kell szolgáltatni a bank részére, melyek megbízható módon feltárják az ügyfél helyzetét és fizetési lehetőségeit. Felesleges vállalni vagy ígérni olyan lehetőségeket, melyeknek az ügyfél nem, vagy csak rövid ideig tud megfelelni.

Azért is fontos a megfelelő egyezséget együttesen kidolgozni, mert ha az ügyfél a vállalt kötelezettségét nem teljesíti, a megállapodás nem fizetés esetén azonnal felmondható lesz.

A részletes szabályozás a ITT oldalon olvasható.

Eddig is voltak adósmentőnek nevezett lehetőségek. Azonban ezek zömében nem az ügyfél érdekeit szolgálták. Az eddigi egyezségek legfeljebb türelmi időt biztosítottak az ügyfél részére. Az ügyfél hiába fizetett a tartozása nem csökkent csak tovább növekedett. Fontos hogy az egyezség során a bank olyan megoldást dolgozzon ki, mely biztosítja, hogy a hitel belátható időn belül le is fog járni. Erre természetesen nem alkalmasak a végtelenített lejáratú futamidők, vagy azok a megoldások ahol a tőke nem, vagy csak kis mértékben csökken.

Azok az adósok, akik egyáltalán nem tudnak fizetni, ott az ingatlan eladása vagy az Eszközkezelő jöhet szóba, úgy hogy az ügyfél tartozása megszűnjön és a további tartozást a bank ne tartsa nyilván. Mivel más adósmentő intézkedést valószínűleg a közeljövőben már nem fognak kidolgozni, ez az egyezség lehet az adósok utolsó mentsvára. Amennyiben a bankok komolyan veszik az MNB ajánlását és az egyeztetés, a megoldáskeresés valóságos lesz, akkor a most még futó peres eljárások száma is jelentősen csökkenhet. Mindenképpen érdemes megfontolni a folyamatban levő perek folytatását, most megnyílt a lehetőség a peren kívüli egyezségek lefolytatására.

Egy hátránya minden képen van az MNB ajánlásának, hogy ismételten a rendesen fizető adósokat nem érinti. Elvárják, hogy valamilyen szintű elmaradása (30 napos fizetési késedelem) fennálljon.

További hibája, hogy az ajánlás csak a jelzáloghitelekre vonatkozik, holott ennél sokkal nagyobb számban van végrehajtás egyéb, például: gépjármű hitel, mely ugyanúgy az ügyfél lakhatását veszélyezteti.

 

 

 

Az állam küldte padlóra a bebukott hiteleseket

2008 óta az állam négy esetben dolgozott ki a hitelesek megmentését célzó intézkedéseket. Eredményességüket tekintve rendkívül vegyes eredmények születtek. A törvényalkotási folyamtok eredményeként csaknem 4 évet tett ki az az időszak, amelyben az adósok érdekeit figyelembe véve, illetve időnyerés céljából felfüggesztették a végrehajtási eljárásokat, illetve gátolták az árverezési eljárásokat. Az adósok egy részének jól jött ez a haladék, de ez csak az első pillanatban tűnik pozitív intézkedéseknek.

A legnagyobb problémát a meggondolatlan törvénykezési gyakorlat okozza. A végrehajtások befagyasztása nem oldotta meg a problémát, hiszen a tartozások további növekedésének megállításáról nem intézkedtek. A türelmi és könnyítési időszakokban a hitelek tovább élték az életüket, kamatoztak, jelentős késedelmi kamatok terhelték a hiteleket, ennek az intézkedésnek elmaradása okozta azt, hogy a hitelek felélték az ingatlanok értékeit, a tartozások összege sok esetben megduplázódott, vagy akár háromszorosára is megnövekedett. Volt olyan bank is amely 26,5%-os késedelmi kamatot számolt fel, ehhez járult hozzá még az ügyleti kamat növekedés és egyéb költségek is. Így lett a 10 millió forintos hitelből 30 millió, ez egyértelműen a rosszul megkonstruált törvénykezési gyakorlat miatt következett be. Az állam ezt kompenzálhatta volna azzal, hogyha bevezette volna a tiszta lappal történő kezdés lehetőségét, mely szerint a tartozás összege nem haladhatja meg az ingatlan fedezet összegét. A 2010-es másfél évig eltartó kilakoltatási moratórium, az árverések számának limitálása a kvóta rendszer által, vagy a mostani elszámoltatási időszak, amely a jogorvoslati határidőkkel együtt mely csaknem 1,5 évre tolódott ki, hatalmas károkat okoztak a bedőlt hiteleseknek.

A 2012-es végtörlesztés csak azoknak kedvezett akik nem forint hitelből finanszírozták a hitel lezárását. Szintén hibás intézkedésnek bizonyult, az adósok nem jutottak kedvezőbb helyzetbe. A szintén 2012-es forintosítás, melyet a bedőlt hitelesek számára találtak ki 25%-os adósság elengedő intézkedéssel csapdahelyzetnek bizonyult az adósok részére. Ezek a hitelek túlnyomó többsége ismét bedőlt.

Az árfolyamgát némi könnyebbséget okozott, de alapvetően még is csak a probléma időbeni eltolását jelentette.

A hitelek 2015-ös forintosítása konzerválta a negatív tendenciákat. Ez alakulhatott volna másképp is, hogyha a MNB az árfolyam átváltás nyereségéből keletkezett 140 milliárd forintot nem zongorára és hegedűre költötte volna, hanem megtámogatta volna az átváltási árfolyamot.

Az államnak számtalan módja lehetett volna még hogy könnyítsen az adósok helyzetén. Közérdekű pereket kellett volna indítania a tisztességtelen szerződési feltételek felülvizsgálatára. Ennek nekilátott ugyan de erőtlenül, néhány másodvonalas pénzügyi szolgáltatót igyekezett megleckéztetni de a bankokhoz nem nyúlt. Már pedig kellett volna, ezt bizonyítja, hogy utólagosan megállapították, hogy visszatérítés jár az adósoknak a tisztességtelen szerződési feltételek miatt. 2016-ban árverési cunami fog beindulni, egyelőre nincsen semmi jel arra, hogy ez megváltozna.

Az Eszközkezelőn kívül szinte nem találni olyan adósmentős intézkedést, mely megütötte volna a kellő átgondoltság szakmai mértékét. Az elkövetkező időben vajon hány embert hagynak az út mellett és hány családot löknek bele a szakadékba.

A hitelesek válsága tovább folytatódik, további adósmentős intézkedés nincs a láthatáron.

Fontos időpont járt le az adósoknak

 

A magáncsőd törvény rendelkezései szerint január 1.-ig felfüggesztette a jelzálog fedezettel biztosított ingatlanok végrehajtását. 2016. január 1. előtt ilyen típusú ingatlanokat nem lehetett árverezésre kiírni elektronikus eljárásban. Ez fontos dátum annak a 175.000 adósnak az életében akik a jelzálog hitelükkel becsődöltek és 90 napot meghaladó tartozást halmoztak fel a bankjuknál. 2016 a végrehajtások éve lesz. A törvények által biztosított elszámolási határidők lejártak, gyakorlatilag semmilyen mesterséges akadály nem áll a bankok útjában, hogy a követeléseiket érvényesítsék. A bankok szerint a jogi helyzetek tisztázódtak, a tartozásuk a forintosítások után megállapíthatóak. A bankok elkezdték kipostázni a hitelek felmondásáról, illetve a végrehajtás elindításáról a közjegyzői határozatokat. Csak a bankok, a közjegyzők, illetve a végrehajtók kapacitásán múlik, hogy hányan kerülnek ebben az évben árverezésre. A nemzeti eszközkezelő jó esetben 10.000-15.000 ingatlant át tud venni ebben az évben. A magáncsőd nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a százat sem éri el azoknak az ügyfeleknek a száma, akik egyáltalán jelentkeztek a magáncsőd lehetőségére. Ha a kormányzat nem talál ki valami újabb adósvédelmi programot, akkor a szociális katasztrófa elkerülhetetlen. Az adósoknak haladéktalanul fel kell venni a kapcsolatot a finanszírozó pénzintézetekkel, el kell kezdeni a szerződések átdolgozását, aki még tud fizetni. A felhalmozódott adósságokra könnyítéseket kell kérni kiengedési nyilatkozat formájában. Szerencsére a bankok jó része hajlandó a kompromisszumokra. További jogi lehetőségként felmerülhet gépjármű hitelek esetében a részleges semmisségi eljárások indítása, jelzálog hiteleknél pedig az árfolyam különbözet visszatérítésére érdemes eljárásokat indítani. Egy jó peranyaggal igazolható, hogy a bankok nem tájékoztatták az ügyfeleket megfelelően.

 

Az ügyfelek rosszul teszik, ha a jó szerencsére várnak. A nyáron nagy valószínűséggel sok kilakoltatás várható.