Az elszámolási törvény következményeként volt némi érvágás a pénzintézeteknél a visszatérítések miatt, ennek ellenére a bankok úgy néz ki, hogy jó évet zárnak. Sőt néhány banknál rekord bevételre is számítani lehet. Ennek ellenére jó-néhány bank tisztességtelennek mondható trükköt alkalmaz az elszámolásból eredő veszteségeinek csökkentésére. Nem árt résen lenni az ügyfeleknél, jó néhány esetben fellelhetőek olyan szabálytalanságok, vagy visszaélések, amelyekre az ügyfelek nem is gondolnak.

Néhány tranzakció a törvényesnek tűnik, de a részletek megvizsgálása után kiderül, hogy az ügyfél kára igen jelentős is lehet.

Szabálytalan szerződésmódosítások:

A szerződések az elmúlt egy évben két ízben is módosításra kerültek.

Első ízben az elszámoláskor, máskor pedig a forintosításkor. Mindkét esetben a bank mellékletként csatolt (vagy éppen nem csatolt) egy új törlesztési ütemezést. A törlesztési ütemezések lényege, hogy a futamidőhöz viszonyítva megszabja a kamat, illetve a tőke fizetésének az arányát. Ez azt jelenti, hogy a törlesztő részleten belül mennyi a tőke és mennyi a kamatfizetési kötelezettsége. Valamilyen oknál fogva előfordul, hogy a bank ezt a törlesztési ütemezést megváltoztatja a kamatfizetés javára. Vagy egyszerűen önhatalmúlag akár csalást is feltételezve történik meg a változás. Körültekintőbb bankok ezt úgy végzik el, hogy egy esetleg elmaradt tartozást tőkésít, vagy valamilyen költséget hozzácsap a tőkéhez és már is úgy tekinti, mintha egy új hitelszerződésről lenne szó, s az ügyfél fajlagosan visszafizetendő kamata már is jelentősen megnövekszik. Hasonló eljárást szintén megfigyelhető hasonló eljárásoknál, fizetési könnyítések lejártakor. Az ellenőrzés aránylag egyszerű. Egy számítással meg lehet tudni, hogy az eredeti törlesztési ütemezéshez képest az új törlesztési ütemezésnél megkárosították-e az ügyfelet vagy sem.

Fizetési könnyítések:

A fizetési könnyítések megadásánál sajnos a bank egyrészt nem ellenőrzi, hogy az ügyfél megfelel-e a fizetési könnyítés feltételeinek. Ez azt jelenti, hogy a könnyítés lejárta után hogyan fog alakulni a törlesztési kötelezettsége. Az esetek nagy részében elmondható, hogy a probléma elodázásával a fizetési kötelezettség jelentősen megugrik, és a hitel bedőlése szinte biztosra vehető. A bank azzal él vissza, hogy egy előreláthatólag bekövetkező eseményt az ügyfél szempontjából nem kellőképpen mérlegeli. Az ügyfél gyakorlatilag csak használati díjat fizet a hitelért, a tőke nem csökken, a banknak nyeresége keletkezik, a kamatok, illetve a késedelmi kamatok felszaporodnak. Fizetési könnyítés esetén tájékozódni kell, hogy mi lesz a hitel további sorsa, vagy teljes összeget fizetünk a banknak vagy semennyit sem. Ilyenkor inkább a hitelt újra kell strukturálni és új fizetési feltételekben megállapodni.

Behajtások esetén a követeléskezelő cégek ugyan nem bankok, de azok jogutódai, akik a banki szerződéseket veszik át. Az ügyfelek nem kerülnek szerződéses kapcsolatba a követeléskezelővel, hiszen megállapodás egymással nem kötöttek. Néhány követelés kezelő a saját költségeinek áthárítása érdekében olyan költségeket is az ügyféllel számoltat el, mely tulajdonképpen a saját rezsiköltségei és az üzleti nyereségéből kellene azt megfinanszírozni. Az MNB-nek át kellene vizsgálnia az ilyen típusú cégek üzletszabályzatát. Sajnálatos módon ezek részleteit az MNB nem vizsgálta kellő körültekintéssel, pedig ez az ügyfelekkel szemben a jogtalan előnyszerzést biztosítja.

A jogosultak késedelme. A bank, mint jogosult behajthatja a kintlévőségeit az ügyfeleken. Azt hogy ezt milyen módon tegye meg, sem az üzletszabályzatban sem az ÁSZF-el nem szabályozza. A felmondott hitelek jó része 3-4 éve, esetleg régebb óta húzódik. A bank semmit sem tett a behajtás érdekében, hanem egy jó kamatozású befektetésnek tekinti a kintlévőséget, főleg azokban az esetekben, ahol az ingatlan értéke magas és jól értékesíthető. A bank ilyenkor megvárja, hogy a tartozás felélje az ingatlan értékét, sőt még ezen felül is maradjon fenn tartozás, melyet ezután örökké érvényesíthet az ügyfél jövedelmén. Itt sajnos a joggal történő visszaélés állapítható meg, amely ugyan nem csalás, hiszen csak az általa biztosított jogokkal él a bank. Nem szabályzata normatív módon a végrehajtás, behajtás menetét és korlátlan módon irányíthatja a feltételeket. Ez természetesen ismét csak felügyeleti kérdés, és arra vezethető vissza, hogy még mindig nincsen egységes pénzügyi fogyasztóvédelmi törvényünk, mely ezeket a visszásságokat visszaszorítaná.

Tartozás kimutatások
Sok pénzintézet a tartozást nem mutatja ki megfelelő módon. A bank automatikusan a tőkéhez csap olyan tartozásokat, melyeket ott nem szerepeltethetne. Ezek után természetesen a tőke már nem a tartozás tőkéjét mutatja, viszont az ügyleti és késedelmi kamatok már ezután kamatoznak. Az ügyfél úgy jár jobban, ha a teljes tartozásról részletes, mindenre kiterjedő kimutatást kér.