Súlyos hiba a végrehajtási törvény holnapi módosítása

 A következő nyílt levelet elküldtük minden országgyűlési képviselőnknek

 Súlyos hiba a végrehajtási törvény holnapi módosítása

 Tisztelt Képviselő Úr, Képviselő Asszony!

 A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület felkéri, hogy a végrehajtási törvény módosítását a benyújtott formájában módosítások nélkül ne támogassa a parlamenti szavazás alkalmával.

Indoklás:

A 90 napot meghaladó késedelmes tartozással bíró adósok több mint 95%-a még az elszámolási törvény hatálybalépése előtt dőlt be; körülbelül 50%-a pedig 2010-2011 között. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden esetben az érintett 140.000 adósnak a fedezet értékét akár kétszeresen, háromszorosan meghaladó tartozása van.

Ennek az az oka, hogy az úgynevezett adósmentő intézkedések szintén hibásak voltak. Mint a 2010-es kilakoltatási törvény, mint az utána lévő kvóta rendszer, majd az elszámolási törvény hatálya alatt a tartozások és a járulékok növekedése befagyasztására intézkedés nem történt.

2010-től a 2016-ig csaknem 6 éven keresztül voltak olyan adósmentős intézkedések, amely alatt a járulékok folyamatosan növekedtek. Mivel sem végrehajtást, sem árverést nem lehetett kiírni, az elektronikus árverési rendszerbe bevinni, ezért a bankok a követelésüket nem tudták érvényesíteni.

A bedőlt adósok jobban jártak volna, ha az ingatlanuk akkor kerül árverésre, mikor még a járulékok nem voltak jelentősek.

Holnap a parlament elé terjesztett törvény ugyanezt a hibás gyakorlatot követi!

Az árveréseket ugyan nem függeszti fel és természetesen pártoljuk a piaci áron történő árverést (ha már az árveréseket mindenképpen végre kell hajtani), azonban ez az intézkedés a fennmaradt tartozásokról nem rendelkezik.

A helyzet úgy fog alakulni, hogy ha piaci áron eladásra kerül az ingatlan, továbbra is fenn fog maradni a fedezet akár többszörösét is meghaladó adósság tömeg.

A tartozás soha nem lesz behajtható, hiszen a fedezet már elkelt, viszont arra alkalmas lesz, hogy az adóst és családját életük végéig nyomorban tartsa.

A nyugdíj, a legális jövedelmek 33 vagy 50%-os letiltása kimeríti az adósrabszolgaság fogalmát, amely a méltó emberi élethez való jogot jelentősen csorbítja. (Az egyesület tagságának legalább 1/3 ezért menekül ki külföldre) A fennmaradt jelentős tartozás ez mellett még további súlyos anyagi károkat is okoz az adósoknak, adóstársaknak, kezeseknek. Hiszen magával vonja a pót-fedezetek az örökölt ingatlanok, a gépjárművek végrehajtását is.

Ha a tartozások fennmaradnak, akkor nem csak a hitel fedezete, hanem akár további több ingatlan is árverésre kerülhet. Nem csak egy családot, hanem akár többet is magával ránthat a tartozás, és a teljes ingó és ingatlan vagyon elvesztését jelenti.

2013-ban már egyszer felvetette a kormány az elsétálás lehetőségét, amely azt jelenti, hogy a fedezetnél nagyobb tartozást a bank nem követelhet.

Németh Szilárd képviselő úr az első nyilatkozatában ugyanezt szerette volna. Mind a két alkalommal egy napig élt az elképzelés. Holott a helyes megoldás ez lenne. Vagy erősen limitálni kellene a fennmaradó tartozás mértékét mint mondjuk a tőke összeg 5%-a.

Németh Szilárd képviselő úr jól mondta, hogy a kialakult helyzetért a bankok tehetők felelőssé. Jól emlékszünk milyen reklám kampányok ösztönözték a hitelek felvételét. Az összes bankvezető azt nyilatkozta nem kell félni a devizahitelektől. A hitelbírálati eljárások szinte nem is léteztek, vagy csak névlegesek voltak, vagy nem feleltek meg az állam által támasztott elvárható szakmai követelményeknek.

Az ügyfelek túlnyomó többsége nem volt hitelképes, de még is megkapták a kölcsönt.

Összességében csak az elsétálás lehetősége lehet az egyetlen járható út és helyes intézkedés.

Nem fogadható el, hogy a fennmaradó tartozás az adósokat sújtsa.

A beterjesztett javaslat a mostani formájában teljesen használhatatlan és nem oldja meg a helyzetet. További időhúzást jelent, mely további adósságnövekedést okoz.

További intézkedéseket vitassanak meg a holnapi napon a már említett elsétálás lehetősége mellett, miszerint a jelzálog hitelek esetében a végrehajtó jutaléka 3%-nál nem lehet magasabb.

További adósmentő intézkedések lehetnének az alábbiak:

Az MNB 1/2016-os ajánlása használhatatlan volt, hiszen a hatalmasra felduzzadt adósságtömegre kínáltak lehetőségeket, melyek teljesen értelmezhetetlenek voltak. Az adósok több mint 50%-a hitelképes lenne, ha a járulékok elengedése után a fennmaradt tőkeösszegre kínálna a bank törlesztési lehetőséget.

Meg kell fontolni a KHR-listások amnesztiáját. Azok a családok akik már elveszítették az ingatlanukat mentesüljenek a KHR lista következményeitől és állami garanciával vásárolhassanak maguknak szerényebb, a jövedelmi helyzetüknek megfelelő ingatlanokat. Egyesületünk alapvetően elutasítja az árverési rendszert a jelzálog hitelek esetében. Indokolt lenne az Eszközkezelő nagyobb mértékű kiterjesztése is.

A jövedelemmel rendelkezőknél, ahol még van fenn tartozás, a tartozások eltörlése után kedvezményes garanciás hitelkonstrukciók kidolgozása lehet a járható út.

Ha a faktorcégek töredék áron megveszik a hiteleket (20-30%-os áron), akkor alapvetően a bankoknak sem jelentene problémát ha a járulékokat elengednék.

Amennyiben kérdései lennének elérhetőségeimen állok rendelkezésére.

 

Tisztelettel:

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

főtitkár

+36-70/253-2910

87/414-354

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

8300 Tapolca, Vörösmarty út 15/2.

www.bankikarosultak.hu

Szabad rablás folyik a behajtócégeknél

A felvett kölcsönök többszörösét hajtják be a behajtással foglalkozó cégek. Túljutottunk az MNB 1/2016-os ajánlása okán bekövetkező egyezségi ajánlatokon, amely a bankok, illetve az adósok között zajlott.

Egyesületünk tapasztalatai szerint a bankok ajánlata nem volt reális. Olyan tartozásokra tettek egyezségi ajánlatot a bankok, ami az adósok számára megfizethetetlen volt. Tehát a felkínált lehetőségek csak névlegesek voltak ajánlatok, igazából értékelhetőek csak elvétve akadtak.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az MNB ezen akciója nem érte el a kívánt célokat.

Mi most a helyzet az adósok ügyeiben?

A bedőlt hitelek esetében az elszámolási törvény csak károkat okozott. A legnagyobb hiba akkor következett be, mikor a jogalkotó nem gondoskodott a tartozások befagyasztásáról, viszont felfüggesztette a peres eljárásokat, valamint a végrehajtási eljárásokat évekre.

A végeredmény az lett hogy mondjuk egy kisebb hitel esetében például 200.000 Ft visszatérítést kapott a bedőlt adós, viszont a tartozása akár ennek 3-4 szeresével növekedett azon idő alatt míg az elszámolási törvény hatályban volt.

A tények azt mutatják, hogy bekövetkezett a behajtó és faktorcégek aranykora.

A töredék áron megvásárolt tartozásokat járulékokkal együtt követelik vissza. Ezáltal több száz százalékos haszonra tesznek szert és engedményekre csak kevésbé hajlandóak. A legnagyobb faktoringcég sok esetben a tőke összeg 2-3 szorosát követeli, de volt olyan esetünk is amikor egy 2 millió forintos tartozásra 9 millió forintot követel az adott követeléskezelő cég. Ilyen mértékű adósság növekedés nyilván csak akkor következhetett be, ha a jogosult bank semmit nem tett az adósság behajtására, hagyta, hogy a járulékok felszaporodjanak és jó kamatozású befektetésként kezelték az ügyeket. Ez természetesen megvalósítja a joggal történő visszaélés fogalmát. Sajnos a bíróságok ezekben az ügyekben sem találnak kivetni valót.

A faktorcégek igen különös üzletszabályzatokat hoztak létre az felügyelőszervek asszisztálásával.

A kedvezményezett szerződések esetében csak az eredeti kondíciós lista alapján számolhatnának fel költséget, illetve a végrehajtással kapcsolatos költségeket terhelhetnék rá az ügyfelekre. Azonban nagy leleményességről téve tanulságot, a működési költségeik egy részét is az ügyfelekre kívánják terhelni, teljesen törvénytelen módon, hiszen ezeket a költségeket a cég nyereségéből kellene finanszírozni. Az Egyesület ugyan nyert már pert ilyen faktorcég ellen, azonban a helyzet semmit sem változik. Több milliárd forint jogtalan haszonra tesznek szert. A felügyelet ebben a témakörben semmilyen lépést nem tesz, illetve úgy hagyta jóvá ezeket az üzletszabályzatokat, hogy nem győződött meg azoknak jogszerűségéről.

Igen rossz hír volt a hitelesek részére, hogy a Kúria által kezdeményezett, az Egyesületünket is érintő konferencia a jogászok érdektelensége miatt elmaradt. Mindenképpen bebizonyosodott az is, hogy a jogegységi határozatok valóságos védőbástyát húztak a bankok és behajtócégek köré. Teljesen lényegtelen, hogy akár részletekben is az ügyfélnek igaza van, a bíróságok szinte érdemi vizsgálatok nélkül visszautasítják a kereseteket, annak ellenére, hogy ezek a jogegységi határozatok köszönő viszonyba sincsenek az EU-s fogyasztóvédelmi irányelvekkel. Az adósok „kilövése” (Pécsi ítélőtábla) már annyira általánossá vált, hogy pert már szinte senki sem mer kezdeményezni, hiszen egy-egy devizahiteles pernél a bírósági költségek per veszteség esetén több millió forintra is rúghatnak. A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesülete más egyesületekkel együtt az Emberi Jogi Bírósághoz kíván fordulni. Erről az Egyesület honlapján lehet tájékozódni: www.bankikarosultak.hu

Hangsúlyozhatjuk ugyan a bíróságok függetlenségét, azonban a gyakorlat már azt mutatja, hogy ez a lóláb már igencsak kilóg. Jelen pillanatban úgy néz ki hogy a bankok, behajtócégek bármilyen mértékű tartozást érvényesíthetnek. Tudjuk, hogy ezek a szerződések hibás termékek voltak, elsősorban a tájékoztatási kötelezettség tekintetében. Az összes bankvezér azt nyilatkozta az akkori PSZÁF-el karöltve hogy nem kell félni a devizahitelektől és hosszú távon sem várható jelentős változás. Most a bíróságok elfogadják azt a tényt is, hogy egy autókereskedő aki legfeljebb csak a gépjárművek motorjaihoz értett hiteles tájékoztatást tudott nyújtani az ügyfeleknek. Nem tudom, hogy egy ilyen elképzelés normálisnak tekinthető-e. A Kúria szerint igen.

Szlovák cégek viszik az adósok ingatlanjait.

Új szín a palettán, hogy Szlovákiában bejegyzett de Magyarok által működtetett cégek vásárolják ki a bankoktól a bedőlt hitelszerződéseket. A pénzügyi források megléte bizonytalan és nyilván titkolni való is, ha ezek a cégek külföldön működnek. Szintén töredékáron vásárolt ingatlanokat igyekeznek visszavásároltatni az ügyfelekkel ami nem is lenne akkora baj, de nyilvánvalóan erre kicsi z esély, főleg úgy, hogy a cégek üzletkötői akár 1,5 millió forintot is elkérnek 1-1 eljárásért. Nyilvánvalóan ezen a területen egyszerű pénzmosás zajlik.

Érthetetlen a felügyelet passzivitása. Célszerű lenne az összes behajtó cég és faktorcég üzletszabályzatának azonnali felülvizsgálata, illetve ezen cégek pénzügyi hátterének átvilágítása. A Kúriának át kellene gondolnia a jogegységi határozatait, főleg az árfolyam kockázat tekintetében. Egyesületünk, illetve több más egyesület felmérése szerint az adósok megkérdezése után egyértelművé vállt, hogy a tájékoztatás még névlegesen sem történt meg sok esetben. Az az egy papír amit a többi között az ügyfél orra elé toltak a bankok szakmaiságának durva megsértése. A banki ügyintézők sem voltak tisztában az árfolyamkockázat valódi jellegével. Nem is volt feladatuk a tájékoztatás megadása.

A bíróságokat vizsgálnia kellene azt is, hogy az ügyfél tartozás között alakultak úgy, hogy már a tőke többszörösével tartoznak. Nem veszik figyelembe, hogy a bankoknak papírjuk van arról hogy tisztességtelenül megkárosították az ügyfeleket. A bíróságok jutalomképpen a többszörösét megítélik járulék formájában a bankoknak, mint azt az összeget, amit visszatérítésnél ki kellett fizetniük. Összességében megállapítható, hogy az elszámolási törvény nem károkat okozott a bankoknak, hanem egy igen jó üzletet jelentett a bedőlt hitelesek esetében.

Sok politikus már megállapította, hogy a devizahitelesek ügye megnyugtatóan rendeződött. Ezt azonban az a 140.000 lakás hiteles és körülbelül ugyanekkora számú bedőlt gépjárműhiteles nem így gondolja. Talán jobban bele kellene verni a fejükbe ezt.

A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesülete más egyesületekkel együtt az Emberi Jogi Bírósághoz kíván fordulni. Erről az Egyesület honlapján lehet tájékozódni.

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

főtitkár

+36-70/253-2910

87/414-354

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

8300 Tapolca, Vörösmarty út 15/2.

www.bankikarosultak.hu

Fontos EU-s bírósági ítélet

BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2016. november 9.(*)

„Előzetes döntéshozatal – 2008/48/EK irányelv – Fogyasztóvédelem – Fogyasztói hitel – Az 1. cikk (3) bekezdésének m) pontja, a 10. cikk (1) és (2) bekezdése, a 22. cikk (1) bekezdése és a 23. cikk – A »nyomtatott formában« és a »más tartós adathordozón« kifejezések értelmezése – Egy másik dokumentumra hivatkozó megállapodás – A nemzeti jog értelmében vett »írásbeli forma« követelménye – A megkövetelt információknak objektív paraméterekre való hivatkozással történő megjelölése – Határozott idejű hitelmegállapodásban feltüntetendő tartalmi elemek – A kötelező információk hiányának következményei – Arányosság”

A C‑42/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Okresný súd Dunajská Streda (dunaszerdahelyi kerületi bíróság, Szlovákia) a Bírósághoz 2015. február 2‑án érkezett, 2014. december 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Home Credit Slovakia a.s.

és

Klára Bíróová

között folyamatban lévő eljárásban,

Bővebben: Fontos EU-s bírósági ítélet

Így tárgyaljunk okosan a bankkal

Az elszámolás után a jogorvoslati lehetőségek voltak az utolsó gátak amely a bedőlt hitelesek részére még menedéket, vagy lehetőséget biztosítottak. Soha nem látott mértékben indultak el a végrehajtási eljárások. A bankok már nem kívánják tovább kezelni a bedőlt rossz hiteleiket.

A bedőlt hitelesek részére az utolsó mentsvár az MNB 1/2016-os ajánlása, mely szorgalmazza a felek közötti megegyezést. A bankoknak meg kell keresniük a hátralékos ügyfeleiket és egyezséget ajánlani a részükre.

Az ajánlatok elég sablonosak. Az Eszközkezelő felajánlása még azoknak is akik nem felelnek meg a feltételeknek, az ingatlan közös értékesítése, a hitel újra strukturálása, de egyedi ajánlatot is elfogadnak.

Kellő odafigyeléssel, illetve a hitelesek saját lehetőségeinek megvizsgálásával a bedőlt hitelek egy része még visszahozható. Nyilván a totális csődben szenvedők, ahol a tartozás már nagyságrendekkel meghaladja a fedezet értékét az Eszközkezelőn kívül más lehetőség nem nagyon jöhet szóba még úgy sem hogy a feltétel rendszer ebben az évben megváltozott az adósokra kedvező módon.

A bankok a teljes hitelösszeget, illetve kamatokkal, késedelmi kamatokkal jelentősen felturbózott összegekre tesznek ajánlatokat. Abban az esetben, ha már 1-2 évi vagy annál hosszabb ideje gyűlik a kamat, ott mindenképpen egy jelentős engedmény kérése után vállalható bármilyen részletfizetés, vagy a hitel újragondolása. Sajnos az elszámolási törvény csaknem 2 éves elhúzódása miatt a kamatok jelentősen megnövekedtek, értelmetlen vállalni ezeket a plusz terheket. Nyilvánvalóan az egyezség keretében felhozhatóak a bank által elkövetett hibák, az úgynevezett adósmentős, adóscsapda intézkedések, az indokolatlan szerződésmódosítások, a kamatos kamatozás. Ezeket a hibákat mindenképpen érdemes újragondolni, a tárgyalási alapba beletenni. Adott esetben most már egy bővebb lehetőséget kihasználva a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulni az egyezség létrehozása érdekében. Ezt az eljárást azoknak is ajánljuk akik már pert indítottak a bankjuk ellen. Az egyezséget folyamatosan kell kérni, akár többször is, de nyilvánvalóan az a jó, ha a hiteles is kellő munícióval felszerelkezve fog bele egy egyezségi alkuba.

A bankok mindenképpen tisztítani szeretnék a portfóliójukat, vélhetően jövő nyárig az összes bedőlt ügy, most körülbelül 140.000 bedőlt jelzáloghitel, el fog jutni a végrehajtási szakaszba. Az alkut nem csak a jelzáloghiteleseknek, hanem az egyéb tartozásokkal rendelkezőknek is érdemes kezdeményezniük.

A végrehajtási cunamit meg kell akadályozni (erről bővebben a www.bankikarosultak.hu honlapon olvashatnak). Egyenlőre más kormányzati intézkedés nem látszik a láthatáron. Valószínű ebből még jelentős humán katasztrófa fog kialakulni.

Tisztelettel:

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

főtitkár

 

 

 

 

 

Hiteles Mozgalom megjelenő könyve

 

A könyv előrendeléssel 4000 Ft, kiadás után 4800 Ft.

 

Megrendelés és információk itt: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/konyv/

 

Káosz a devizahitelek körül

Alaposan felkeverte a devizahiteles problémát az egyik Budapesti Kerületi Bíróság ítélete, amely a Kúria jogegységi határozatával szemben az adósnak adott igazat. Szakértői véleményre támaszkodva azt állapították meg, hogy folyt devizakereskedés a hitel finanszírozásával kapcsolatban, amelyre nem terjedt ki a felek akarata, illetve valószínűsíthető, hogy forráshiány miatt a bank akkor nem is rendelkezett a hitelhez szükséges devizával, sem egyenként sem nagy tömegben. A szakértői vélemény azt is megállapította, hogy a devizahitel fedezeteként az ügyfél által felajánlott ingatlan szolgált a tranzakcióhoz. (Az ítélet és a szakértői vélemény)

A per lényege, hogy az ügyfél nem tudott ezekről a valuta-beszerzési akciókról, amely mögött nem is volt valójában deviza, az csak papíron, virtuálisan létezett. Ezeket a problémákat a hitelesek nyilván már régóta pedzegették, de a Kúria jogegységi határozata elkaszálta a reményeiket. A szerződés érvénytelenségének egyik fő kritériuma, hogy a szerződési feltételeket a felek megtárgyalták-e vagy sem. Mivel az ilyen típusú ügyletekről nyilvánvalóan az ügyfélnek nem volt tudomása, ezt nem is tárgyalhatták meg. Ezek a tranzakciók nem tekinthetők a bankok belügyeinek, hiszen ezek az ügyletek mind a bank mind az ügyfél számára kockázatot jelentenek, illetve árfolyam felhajtó hatása is van, akkor ha ezeket a műveleteket a bankok nagy tömegben végzik. Nem beszélve az ügyfél ingatlanának felajánlásáról, mely közvetve az ügyfél kockázata is. Sem az üzletszabályzat, sem az ÁSZF sem a kockázatfeltáró nyilatkozat még említési szinten sem kezeli azt a problémát, melyről az ügyfélnek tudnia kellett volna.

A szakértő megállapította, hogy tényleges deviza beszerzés nem történt. Erről a bank semmilyen igazoló okiratot kiadni nem tud. Ezeket az összegeket az ügyfél deviza számlájára -ha volt-, nem utalták át. A pénzügyi szolgáltatók nagy része nem is volt jogosult ilyen műveletek végrehajtására, ezeket a tranzakciókat elsősorban refinanszírozó bankok végezték el.

Mit lehetne tenni annak megakadályozására, hogy a minden bizonnyal kialakuló jogi káosz megakadályozásra kerüljön?

Kúria

A Kúriának ki kell adnia azokat a tanulmányait és szakértői véleményeket, mely alapján a jogegységi határozatot meghozta, és amelyre egyenlőre nem hajlandó. Vajon miért nem? Magyar fogyasztók ügyeit érinti, tehát közérdekű adatoknak kell, hogy minősüljenek, nem elegendő kimondani valamit, azt megfelelően igazolni is szükséges.

MNB

Az MNB feltűnően hallgat, nem valószínű, hogy nincsenek olyan szakértői, akik állásfoglalást tudnának mondani az üggyel kapcsolatban.

Természetesen nem tudni, hogy ez a két jeles intézmény képes-e független szakértői vélemény kimondására. Nyilvánvalóan eddig nem sikerült, hiszen ha igen akkor ezeket az igazolható tényeket már megállapították volna.

Fel kell tenni a kérdést, hogy egy igazságos rendezés érdekében mi a fontos, az össztársadalmi érdek, vagy a bankrendszerbe vetett bizalom, ill. a nyilvánvaló tényeken alapuló ügykezelés és több százezer család anyagi helyzete és életminősége. Nyilván ezek nem csak morális indokok, hanem kötelezően elvégzendő adminisztrációs intézkedések.

Az MNB-nek ezen túl még van egy feladata is. Vissza kell szolgáltatnia a devizahiteleseknek azt a 220 milliárd forintot, amelyet a forintosításkor üzleti nyereségeként saját magának elkönyvelt. Ez nem talált pénz. Célja szerint a devizások érdekében elvégzett tranzakció eredménye, melyet ugyanoda kellett volna visszaforgatni, esetleg egy 210 forintos árfolyammal az ügyfelek is jobban jártak volna.

Mi lehet a következménye a mostani helyzetnek? A két ellentétes jogi állásfoglalás, a jogegységi határozat és a bírósági ítélet szakértői véleménnyel megtámasztva beláthatatlan mennyiségű jogi procedúrát von maga után. A pénzügyi kormányzatnak elé kellene mennie az eseményeknek. Itt az idő a témakör újraértékelésére, nyilvánvalóan bevonva minden érdekelt felet.

A bírósági perek senkinek nem használnának. Az intézkedés elmaradása további károkat okozna össztársadalmi szinten elsősorban bizalomvesztést, amely egyébként is elég alacsony ezen intézmények irányába.

Mivel csaphatják be az ügyfeleket a bankok?

Az elszámolási törvény következményeként volt némi érvágás a pénzintézeteknél a visszatérítések miatt, ennek ellenére a bankok úgy néz ki, hogy jó évet zárnak. Sőt néhány banknál rekord bevételre is számítani lehet. Ennek ellenére jó-néhány bank tisztességtelennek mondható trükköt alkalmaz az elszámolásból eredő veszteségeinek csökkentésére. Nem árt résen lenni az ügyfeleknél, jó néhány esetben fellelhetőek olyan szabálytalanságok, vagy visszaélések, amelyekre az ügyfelek nem is gondolnak.

Néhány tranzakció a törvényesnek tűnik, de a részletek megvizsgálása után kiderül, hogy az ügyfél kára igen jelentős is lehet.

Szabálytalan szerződésmódosítások:

A szerződések az elmúlt egy évben két ízben is módosításra kerültek.

Első ízben az elszámoláskor, máskor pedig a forintosításkor. Mindkét esetben a bank mellékletként csatolt (vagy éppen nem csatolt) egy új törlesztési ütemezést. A törlesztési ütemezések lényege, hogy a futamidőhöz viszonyítva megszabja a kamat, illetve a tőke fizetésének az arányát. Ez azt jelenti, hogy a törlesztő részleten belül mennyi a tőke és mennyi a kamatfizetési kötelezettsége. Valamilyen oknál fogva előfordul, hogy a bank ezt a törlesztési ütemezést megváltoztatja a kamatfizetés javára. Vagy egyszerűen önhatalmúlag akár csalást is feltételezve történik meg a változás. Körültekintőbb bankok ezt úgy végzik el, hogy egy esetleg elmaradt tartozást tőkésít, vagy valamilyen költséget hozzácsap a tőkéhez és már is úgy tekinti, mintha egy új hitelszerződésről lenne szó, s az ügyfél fajlagosan visszafizetendő kamata már is jelentősen megnövekszik. Hasonló eljárást szintén megfigyelhető hasonló eljárásoknál, fizetési könnyítések lejártakor. Az ellenőrzés aránylag egyszerű. Egy számítással meg lehet tudni, hogy az eredeti törlesztési ütemezéshez képest az új törlesztési ütemezésnél megkárosították-e az ügyfelet vagy sem.

Fizetési könnyítések:

A fizetési könnyítések megadásánál sajnos a bank egyrészt nem ellenőrzi, hogy az ügyfél megfelel-e a fizetési könnyítés feltételeinek. Ez azt jelenti, hogy a könnyítés lejárta után hogyan fog alakulni a törlesztési kötelezettsége. Az esetek nagy részében elmondható, hogy a probléma elodázásával a fizetési kötelezettség jelentősen megugrik, és a hitel bedőlése szinte biztosra vehető. A bank azzal él vissza, hogy egy előreláthatólag bekövetkező eseményt az ügyfél szempontjából nem kellőképpen mérlegeli. Az ügyfél gyakorlatilag csak használati díjat fizet a hitelért, a tőke nem csökken, a banknak nyeresége keletkezik, a kamatok, illetve a késedelmi kamatok felszaporodnak. Fizetési könnyítés esetén tájékozódni kell, hogy mi lesz a hitel további sorsa, vagy teljes összeget fizetünk a banknak vagy semennyit sem. Ilyenkor inkább a hitelt újra kell strukturálni és új fizetési feltételekben megállapodni.

Behajtások esetén a követeléskezelő cégek ugyan nem bankok, de azok jogutódai, akik a banki szerződéseket veszik át. Az ügyfelek nem kerülnek szerződéses kapcsolatba a követeléskezelővel, hiszen megállapodás egymással nem kötöttek. Néhány követelés kezelő a saját költségeinek áthárítása érdekében olyan költségeket is az ügyféllel számoltat el, mely tulajdonképpen a saját rezsiköltségei és az üzleti nyereségéből kellene azt megfinanszírozni. Az MNB-nek át kellene vizsgálnia az ilyen típusú cégek üzletszabályzatát. Sajnálatos módon ezek részleteit az MNB nem vizsgálta kellő körültekintéssel, pedig ez az ügyfelekkel szemben a jogtalan előnyszerzést biztosítja.

A jogosultak késedelme. A bank, mint jogosult behajthatja a kintlévőségeit az ügyfeleken. Azt hogy ezt milyen módon tegye meg, sem az üzletszabályzatban sem az ÁSZF-el nem szabályozza. A felmondott hitelek jó része 3-4 éve, esetleg régebb óta húzódik. A bank semmit sem tett a behajtás érdekében, hanem egy jó kamatozású befektetésnek tekinti a kintlévőséget, főleg azokban az esetekben, ahol az ingatlan értéke magas és jól értékesíthető. A bank ilyenkor megvárja, hogy a tartozás felélje az ingatlan értékét, sőt még ezen felül is maradjon fenn tartozás, melyet ezután örökké érvényesíthet az ügyfél jövedelmén. Itt sajnos a joggal történő visszaélés állapítható meg, amely ugyan nem csalás, hiszen csak az általa biztosított jogokkal él a bank. Nem szabályzata normatív módon a végrehajtás, behajtás menetét és korlátlan módon irányíthatja a feltételeket. Ez természetesen ismét csak felügyeleti kérdés, és arra vezethető vissza, hogy még mindig nincsen egységes pénzügyi fogyasztóvédelmi törvényünk, mely ezeket a visszásságokat visszaszorítaná.

Tartozás kimutatások
Sok pénzintézet a tartozást nem mutatja ki megfelelő módon. A bank automatikusan a tőkéhez csap olyan tartozásokat, melyeket ott nem szerepeltethetne. Ezek után természetesen a tőke már nem a tartozás tőkéjét mutatja, viszont az ügyleti és késedelmi kamatok már ezután kamatoznak. Az ügyfél úgy jár jobban, ha a teljes tartozásról részletes, mindenre kiterjedő kimutatást kér.

Söprik a bankok a padlást

Újabb érv az mellett, hogy az állampolgároknak miért nem kell szeretni a bankokat. Újabb ügyfélkárosító magatartás terjed egyre jobban a pénzintézetek és a követeléskezelők között. Az elszámolási törvény lezárultával a pénzintézetek minden problémás ügyüket le akarják zárni.

Irattárakból, számítógépekből nagy számban kerülnek elő régen elfekvő tartozások anyagai, melyről vagy megfeledkezett a bank vagy nem minden hátsó szándék nélkül félretette mondván, hogy nem kapkodjuk el a végrehajtási eljárást, hadd kamatozzon, utólag még jó bevételt jelenthet a pénzintézetnek. A padlássöprés eredménye, az hogy jelentős nagyságrendben keresik meg az ügyfeleiket régen esedékes, de lejárt tartozásokkal. Ezek az ügyek 5-15 éve felmondott, nem fizetett és behajtásra sem kerülő tartozások.

Azt tudni kell, hogy az 5 évnél régebben lejárt tartozások behajthatóságának a határideje lejárt. Abban az esetben ha a bank a tartozásra nem tett végrehajtási kényszerintézkedéseket, nem szakította meg az elévülés időszakát, akkor elméletileg a bank vagy a követeléskezelő futhat a pénze után.

Ennek ellenére a bankok zöme még is bepróbálkozik a legkülönbözőbb trükkökkel. A rendszer általában úgy működik, hogy a bank vagy a követeléskezelő megbízottja személyesen keresi fel a lakásán az ügyfelet. Különböző módszerekkel általában pszichikai nyomással, végrehajtással történő fenyegetéssel aláíratják az ügyféllel a tartozás elismerő nyilatkozatot, esetleg némi engedményt meglengetve.

Sajnos az ügyfelek jelentős része hagyja magát befolyásolni és aláírják a tartozás elismerő nyilatkozatot. Ezután a banknak már nincsen nehéz dolga. Villámgyorsan kiállításra kerül a végrehajtási lap és a végrehajtás már is jogerőre emelkedik. A bankok hátsó szándéka sok esetben az volt, hogy a hosszadalmasan elhúzódó ügyek jó kamatozású befektetéseknek tekinthetőek, hiszen egy ügyleti és késedelmi kamattal növekvő tartozás 5-6 év alatt megtöbbszörözi saját magát.

Észnél kell lenni azoknak az ügyfeleknek, akiket ilyen régi tartozásokkal keresnek meg. Elsősorban nyilván ne írjanak alá semmit azonnal, át kell rakni a bizonyítás terhét a pénzintézetre abban a tekintetben, hogy egyrészt élő tartozásról van-e szó, másrészt jogos-e egyáltalán a bank igénye, illetve a követelt tartozás összege. Legjobban úgy járnak az adósok, ha panasz formájában kérik a bankot az ügy kivizsgálására.

Egészen extrém példák is előfordulnak. 17 éve fennálló tartozást próbál meg behajtani a bank, vagy éppen az egyszer már elárverezett ingatlanra próbál meg ismét végrehajtást kezdeményezni. Nagy számban fordulnak elő az úgynevezett fennmaradó tartozásokra törvénytelen behajtások. Az elvitt gépjármű vagy ingatlan árverés után fennmaradt tartozásokról a bankok általában nem küldenek elszámolásokat. Az ügyfél joggal gondolja úgy, hogy a bank követelése megtérült, főleg hogyha a bank hosszú időn keresztül nem jelentkezett.

Sajnos a törvények nem szabályozzák a banki ügyintézés folyamatait, az ügyintézési normatíváit. A bank szabadon dönthet, hogy egy szerződést azonnal felmond, vagy csak évek múlva. Végrehajtást indít, vagy sem. Ha az ingatlan értékét még nem érte el a tartozás, akkor esetleg évekig is kivár az árveréssel. A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület évek óta szorgalmazza egy banki fogyasztóvédelmi törvény létrehozását. A több mint tizenöt törvényben, jogszabályban, szétszórt hivatkozások kezelhetetlenek, még a jogászok számára is. Nem túlzás a bank azt tesz, amit akar.

Úgy látszik a bankok által aláírt etikai kódex már hatályát vesztette, hiszen a banki hibák és figyelmetlen ügyintézés következményeit ugyanúgy rátolják az ügyfelekre, mint ahogy a korlátlan kockázatú árfolyam-különbözetek következményeit is. Továbbra is azt kell, hogy mondjuk, nem kell szeretni a bankokat. A bank csak addig jó barát, amíg azt az érdeke kívánja.

Negatív lett a banki elszámolás mérlege

Nagy reményeket fűztek az adósok az elszámolási törvényhez. A jól fizető rétegnek valamilyen szinten könnyebbséget okozott az elszámolás. Jelzáloghiteleknél általában és átlagban 15 % körüli visszatérítésben részesültek, gépjárművek esetében a visszatérítés 5-10% közé tehető.

A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület reprezentatív minta alapján arra a megállapításra jutott, hogy a jól fizető hitelesek valós előnyhöz jutottak. Legalábbis első pillanatban úgy tűnik. Ha alaposabban megvizsgáljuk a hitelek helyzetét, akkor azonban úgy tűnik, hogy a hitel-felvételkori állapothoz képest ez mégsem volt jelentős kedvezmény részükére. Itt nyilván az árfolyam-különbözet, mint legnagyobb probléma hatása jelentkezik, illetve a központilag vezényelt forintosítás az igen kedvezőtlen árfolyamon azt eredményezte, hogy a fajlagosan visszafizetendő teher kb. duplája a válság előttinek. A hitelesek szívesen vették volna, ha a devizahitelesek megsegítése érdekében a Nemzeti Bank az árfolyamnyereséget a hitelesek támogatására fordította volna. Teljesen érthetetlen, hogy ez miért nem történt meg.

Sokkal rosszabbul járt az a kb. 500 ezer jelzáloghiteles, gépjárműhiteles, vagy akik valamilyen személyi kölcsönnel rendelkeztek és elmaradt tartozásuk volt. Az ő részükre a banki visszatérítések gyakorlatilag semmilyen előnnyel nem jártak, helyzetükbe változást ezek nem hoztak. Az esetek 90%-ában csak tovább rontott a helyzetükön. A visszatérítési procedúra a törvényalkotástól a jogorvoslatok lezárulásáig kb. 1,5 évet vesz igénybe. Gyakorlatilag a Kúria 2014-es határozata után a bedőlt hitelesek ügyei nem mozdultak a végrehajtások irányába. Mindenki arra várt, hogy mi lesz a törvényalkotás eredménye, ezért csak ritkán indultak közjegyzői fizetési meghagyások vagy más egyéb végrehajtások. A bedőlt hitelesek mérlege azért lett negatív, mert a másfél év alatt a kamat és a késedelmi kamatterheik átlagosan 40%-kal növekedtek banktól függően. Bizonyos bankoknál az ügyleti és a késedelmi kamat együttesen elérte a 35%-ot, ehhez járultak az egyéb költségek. Ha ezt másfél évre kivetítjük jól látható, hogy a banki visszatérítésben megnyert 5-20% közötti kedvezmény nem kompenzálta azt a veszteséget, amely a megnövekedett kamatterhekben megjelent. Jelentős problémát jelent, hogy míg a jól fizető adósok estében a visszatérítés a tőkében jelentkezett, addig az elmaradásban levő hitelesek esetében elsősorban a késedelmi kamatban kerültek jóváírásra. Összességében elmondható, hogy a bedőlt hitelesek esetében a visszatérítés kb.20%-os tartozásnövekedést eredményezett.

Természetesen elmondhatjuk, hogy ez a tartozás egyébként is növekedett volna, visszatérítés nélkül még nagyobb arányban. Ennek nem feltétlen keltett volna bekövetkeznie. A Kormány akár be is fagyaszthatta volna az elszámolás időszakára a késedelmi kamatok növekedését, vagy pedig szabad utat engedhetett volna a végrehajtási eljárásoknak, hiszen bizonyos estekben az ügyfél érdeke is, hogy ügye minél előbb lezáruljon és terhei tovább ne növekedjenek. Egy ismét jó szándékúnak indult kezdeményezés rosszul sült el. Nyilván a hatástanulmányok nélkül bevezetett intézkedésnek ez volt a sorsa.

A visszatérítés illetve a forintosítás együttes hatása nem oldotta meg a hitelesek problémáit. Az ügyfelek terhei lényegesen nem csökkentek. A kormányzatnak át kellene gondolnia, hogy milyen intézkedéseket tud a továbbiakban tenni. A Nemzeti Banknál még megtalálható az az árfolyamnyereség, amely az átváltásból keletkezett, és amelynek egy részért most a költségvetésbe befizették. Meg kell fontolni, még akkor is, ha ez további macerát jelentene a bankok részére, hogy utólagosan is módosítsák a forintosítás árfolyamát, illetve ezt az összeget annak támogatására használják fel.

További segítséget jelentene, ha a Kúria újból átgondolná az árfolyamváltozással kapcsolatos állásfoglalását, amelyben arról határozott, hogy az árfolyamváltozás terhei egy az egyben a hiteleseket terhelik Ez semmiképpen nem volt igazságos elgondolás, hiszen az akkori PSZÁF illetve a Bankszövetség tagjai a kampányaikkal elfedték annak a valóságát, hogy az ügyfeleket egy korlátlan kockázatú hitel felvételére ösztönözték (érdemes visszagondolni az akkori reklámkampányokra és bankvezetői nyilatkozatokra.) Reális igény lehet a hitelesek részéről, hogy az árfolyamkockázat terheit a bank és az ügyfél ossza meg egymással.

Külön meg kell vizsgálni a gépjárművesek helyzetét. Az ő esetükben a banki szolgáltatás nem áll érték-arányban az ügyfelek helyzetével. A lassan nullára kifutott értékű gépjárműveknél a tartozás még mindig megközelíti a felvett hitel értékét. A hitelszerződések megkötésének körülményei igen aggályosak voltak, hiszen a bankok hozzá nem értő kereskedésekre bízták az ügyfelek tájékoztatását és a szerződések megkötését, ahol a tájékoztatás természetesen el is maradt.

 

A Nemzeti Banknak azt az ajánlását a bankok részére, hogy üljenek le tárgyalni a bedőlt hitelesekkel, gyakorlatilag egyetlen bank sem veszi komolyan. A bankok a portfóliójuk tisztítását igen komolyan veszik, és erőltetett ütemben indítják el a végrehajtási eljárásokat.

 

 

 

Sok a potyautas az Eszközkezelőben

Az Eszközkezelő remek találmány és utolsó mentsvár is egyben nagyon sok család részére. Igazság szerint a hitelválság megoldásának ez lenne a legcélszerűbb útja és talán az államnak még lenne is rá pénze. Mindenesetre azoknak a családoknak, ahol nem csak az árfolyamváltozások játszottak közre, hanem a jövedelmek elvesztése is abban, hogy adósságspirálba jutottak, más megoldás nem igazán jöhet szóba. Viszont azt is észre kell venni, hogy ezt az ajándékot nem mindenki számára kell feltétlenül biztosítani. Nagyszámú jelzés érkezett az egyesülethez, főleg társasházi lakóközösségektől, hogy bizony azok is részesülnek az Eszközkezelő kedvezményeiben, akik vagy arra igazából nem lennének jogosultak, vagy nem tudtak beilleszkedni a társasházi lakóközösség életébe..

Az Eszközkezelőbe jelentkezők 15-20%-a potyautas. Egy részük felismerte, hogy felesleges erőlködnie a hiteltörlesztéssel, jobban jár, ha nem fizeti, hiszen az állami segítséget meg fogja kapni, ha egyébként az egyéb feltételeknek is megfelel. Nyilván elég kockázatos egy ilyen elgondolás, de ha sikerül, ebben az esetben a tartozástól történő megszabadulás illetve az ingatlan visszavásárlásának lehetősége komoly nyereséget biztosíthat. Ezt az elgondolást akár bocsánatos bűnnek is tekinthetnénk, és akár revánsnak is vehetjük a banki rendszerrel szemben.

Ennél súlyosabb probléma azonban, amikor valaki vagy valakik érdemtelenek erre a kedvezményre. Sok társasházban panaszkodnak arról, hogy összeférhetetlen, renitens családok, a közösség életét megkeserítő, esetenként agresszív emberektől szinte képtelenség megszabadulni, hiszen az Eszközkezelőbe történő felvétel még meghosszabbítja a többi lakó kínlódását. Ezek között vannak bűncselekményekből élők, kábítószer-kereskedők, prostitúcióval foglalkozó tulajdonosok és családok.

Az a baj, hogy az Eszközkezelő igazából semmilyen szűrési tevékenységet nem végez. Van olyan család, ahol 5 gépkocsival rendelkeznek, nagy lábon élnek és a szomszédos étteremből hozatják ebédjüket, vacsorájukat. Viszont az Eszközkezelő csak a tulajdonos szociális rászorultságát vizsgálja, a többi családtagét nem. Nincs se morális, se erkölcsi szűrés. Mérlegelési lehetőség sincs, ha valaki papíron megfelel a feltételeknek, az megkapja a kedvezményt. Az említett 15-20%-os réteg, aki igazából nem készült fel arra, hogy tulajdonos legyen, fizetési hajlandósága soha nem volt, már a lakást is szocpolból vette, sok esetben fizetni is tudna, de azt mégse teszi meg.

Célszerű lenne újra átgondolni az Eszközkezelőbe jutásnál a minősítést. Természetesen mindig vannak ügyeskedők és olyanok, akik megkeserítik az emberek életét, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon sok valóban rászorult nem tud élni ezzel a lehetőséggel vagy azért, mert a bank túlfinanszírozta ingatlanát, vagy azért, mert ameddig csak tudta fizetni fizetett, és nem jött össze számára kellő tartozásos időszak, vagy nem jogosult valamilyen szociális támogatásra, mert éppen határeset. Ideje lenne méltányossági lehetőséget is biztosítani. Nyilván egyetlen rendszer sem lehet teljesen igazságos, de legalább az erkölcsi és morális követelménytámasztás vizsgálata aktuális lehetne. Egy környezettanulmány vagy a társasházi lakóközösség véleménye csökkenthetné a potyautasok számát.

Elindult a végrehajtási cunami

Ahogy az egyesület már 2015-ben megjósolta, bekövetkezett: igen jelentős számban indultak el a végrehajtási és árverési eljárások. A 2008 óta folyó hitelválság következményeként soha nem látott mértékű árverési hullám indult el. 2016 a rekordok éve lesz: kb. 150 ezer család lakhatása van veszélyben, amely egy jelentős humanitárius katasztrófát fog elindítani.

Az utolsó akadály a magáncsőd intézményére történő jelentkezés volt, amely korlátozta a jelzáloggal terhelt tartozások végrehajtását. Ez a gát január végével megszűnt. Az ügyfelek tömegével kapják az értesítéseket a bankoktól, hogy a jogorvoslati lehetőségek lezárultával folytatni kívánják a végrehajtási eljárásokat. Februárban már ki is jöttek csaknem másfél év szünet után az első árverési hirdetmények. Nagy számban bocsájtottak ki lakás kiürítési kérelmeket is azokban az ügyekben, ahol csak az elszámoltatási törvény volt a kilakoltatás akadálya, de az árverések már az elmúlt évben lebonyolódtak.

A bankok úgy gondolják, hogy már nincs mire várni. A folyamatban levő peres eljárások folytatódnak, tömegével érkeznek a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárások. A mesterséges gátak, mint pl. a kvóta-rendszer már nem működnek. Gyakorlatilag nincs felső korlátja annak, hogy a bankok milyen számban indítsanak vagy kérelmezzenek ügyfeleikkel szemben árveréseket. Az elindított eljárások száma hónapról hónapra növekszik. A folyamatban valószínűleg nem lesz változás, a végrehajtók és a bíróságok kapacitásán múlik, hogy a 150 ezret meghaladó hiteles mikor kerül sorra. Ehhez hozzá kell tenni még a gépjárműhiteleseket, a személyi kölcsön miatt végrehajtottakat. Ezek együttes száma valószínűleg el fogja érni a félmilliót is.

Azok, akik eddig nyugodtak voltak, hogy ügyük még elhúzódik, már hiába reménykednek – nagy a kapkodás az Eszközkelező irányába, de annak nyilvánvalóan véges a befogadóképessége. A végrehajtók nem sokat teketóriáznak, banki kérésre azonnal kiírják az árverési eljárást, Ez aggályos abból a szempontból, hogy esetben időszerű lenne az ingatlanok aktuális értékének felül bírálata, hiszen sok esetben már 3-4 év is eltelt az utolsó árverési eljárás óta. Akik nem indítottak időben pert az elszámolással vagy a szerződés érvényességével kapcsolatban, ez után már csak a végrehajtási eljárás korlátozásában bízhatnak.. Azok is csodálkoznak, akik a Pénzügyi Békéltető Testülethez adták be kérelmüket és vártak a jó szerencséjükre, de jó néhány esetben a Testület még nem értesítette őket az eljárás megszüntetéséről.

A bajba jutottak úgy mennek bele a végrehajtási eljárásokba, hogy a Végrehajtási törvény bizonyos várt módosításai nem következtek be, pl. a végrehajtói jutalékok és munkadíjak a jelzáloghitelek esetében átlagban több mint 1 millió Ft-ot tesznek ki. Nem ritkák a 4-5 millió Ft-os jutalékok sem. A végrehajtók most behozhatják eddigi veszteségeiket, amelyek az elhúzódó mesterséges gátak miatt keletkeztek, igen jó évet fognak zárni. Az ország legjobban fizetett emberei közé fognak tartozni. A jövőjük biztosítva van.

Az egész ország hallgat. Nincsenek háborgások, nincsenek akciók, az érdekvédelmi szervezetek kifáradtak, mindenki -beleértve a politikusokat is- letargikusan szemléli az eseményeket. Ha hihetünk a számoknak, akkor egy Debrecen-Miskolc-Szeged lakosság számú ügyfélkört veszélyeztet ez a végrehajtási - árverési hullám. Vannak hírek, hogy a Kúria újabb jogegységi határozatot kíván hozni a szerződések érvénytelenségével kapcsolatban, de a Kúria már bebizonyította, amikor elnézést kért a Bankszövetségtől, hogy csak a jogszolgáltatásban hisz, az igazságszolgáltatásban kevésbé.

Nyilván lehetne tompítani a katasztrófa hatásait, ha mondjuk, a bankok megelégednének az ingatlan értékével és a további tartozásokat elengednék, biztosítva a tiszta lappal történő kezdést. Az állam felfüggeszthetné a KHR listát és állami garanciával lehetőséget biztosíthatna a kilakoltatásra várók számára, hogy legalább csekély értékű (akár vidéken nagy számban fellelhető) ingatlant vehessenek maguknak. Minden esetre nem ártana fejleszteni a hajléktalan szállókat, mert valószínűleg az év végére már komoly igény lesz rá.

Néhány bank keménysége kissé alábbhagyott. Az egyesületnek is jó néhány alkut sikerült létrehoznia jelentős kedvezményekkel. Egyes esetekben a bankok hajlanak is ebbe az irányba, viszont az MNB 1/2016-os ajánlását senki nem veszi komolyan. Mindenki széttárja a kezét, hogy ebben a helyzetben mit is lehetne még tenni. Igazában sem akarat sem szándék nem látszik a helyzet megoldása érdekében. A hitelszerződésekről bebizonyosodtak, hogy tisztességtelenek voltak. A bankok a visszatérítésekkel ezt elismerték. A mostaninál sokkal nagyobb önmérsékletet kellene tanúsítaniuk. Újbóli hitelbírálati eljárásokkal és kellő kedvezmények megadásával a hitelesek egy része még visszavezethető lenne a normál útra.