A banki hitelesek 30-40%-át rendkívül kellemetlen csalódás fogja érni. Ők azok, akik hosszabb, rövidebb nem fizetéses időszakot mondhatnak magukénak.

Az elszámolások nem veszik figyelembe a nemfizetéses időszakokat. Tudvalevő, hogy a késedelmes időszakokban a bankok az ügyleti kamatot, valamint a késedelmi kamatokat is alkalmazzák. Lakásvásárlási hiteleknél, ugyancsak 3 hónapig számolható fel késedelmi kamat, de akár ingatlan vagy gépjármű hitelről beszélünk, a késedelmi kamatok jelentősek lehetnek. Ezek a kamatok általában 6-26,5% ig terjednek. Ennél magasabb csak azért nem, mert meghaladná az uzsorakamatküszöböt. Az elszámolási törvény az ügyfelek részére körülbelül 15 és 25%-os kedvezményt jelentenek. Ez azonban csak azokra vonatkozik, akik késedelem nélkül fizettek és késedelmi kamatokat nem halmoztak fel.

Mire számíthatnak a késedelmesen fizetők? Átlag késedelmi kamatok figyelembe vételével a 25%-os visszatérítés körülbelül 9 nem fizetéses hónap alatt semmissé válik. Azok az ügyfelek, akik tartozása nem csak az árfolyam változások, hanem a késedelmi kamatok miatt is felhalmozódott, arra számítsanak, hogy a visszatérítés előnyeit nem fogják tudni élvezni.

Igaz még nem jött ki minden matematikai képlet, de a MNB nem kapott felhatalmazást arra, hogy ezekre a problémás ügyekre is rendeletet, vagy elszámolási képletet alkosson.

Egy rendkívül veszéses folyamat indult meg, vagy inkább teljesedett ki a lassan 1 évet elérő várakozás. A túltáplált remények hatására egyre többen függesztették fel a tartozásaik fizetését, még azok is akik esetleg tudtak volna fizetni. A választási hajrában nem kapott hangsúlyt annak a kommunikálása, hogy az elszámoltatás ugyan általános lesz, de annak előnyeit az ügyfelek széles rétege nem tudja majd hasznosítani. Általában az információk szűkre szabottak, nem tudni, hogy a szerződések semmisek vagy tisztességtelenek, akkor azok mennyire semmisek és mennyire tisztességtelenek. Ha feltételezzük, hogy a szerződési környezet megváltozása miatt kerültek nehéz helyzetbe az adósok, akkor azt is feltételezhetjük, hogy az ezek miatt indult végrehajtási eljárások, az azokba befizetett igen tetemes költségek, melyet a végrehajtási rendszer elnyelt, a KHR listák, a fedezetek elvesztése kinek a felelőssége, lesz-e kompenzáció, lesz-e kártérítés? Ezekre úgy gondolom határozottan kijelenthetjük, hogy nem. Az elszámoltatási törvény és a kúria jogegységi határozata még bonyolultabbá tette az ügyeket. Az érdekvédelmi szervezetek nagy mennyiségű peres eljárásra készülnek. Égetően fontos lenne a végrehajtási rendszer, illetve azok költségeinek megnyirbálására, az elsétálás lehetőségének biztosítására és az egy életen át tartó fizetés helyett a behajthatóságok korlátozására. Az is szükséges, hogy nagyon gyorsan elkészüljenek azok a tájékoztatások, mely a valóságos helyzetet feltárja és egyértelműen tisztázza, hogy ki mire számíthat az elszámoltatás kinek hoz nyereséget és kinek hoz veszteséget.