Szabad rablás folyik a behajtócégeknél

A felvett kölcsönök többszörösét hajtják be a behajtással foglalkozó cégek. Túljutottunk az MNB 1/2016-os ajánlása okán bekövetkező egyezségi ajánlatokon, amely a bankok, illetve az adósok között zajlott.

Egyesületünk tapasztalatai szerint a bankok ajánlata nem volt reális. Olyan tartozásokra tettek egyezségi ajánlatot a bankok, ami az adósok számára megfizethetetlen volt. Tehát a felkínált lehetőségek csak névlegesek voltak ajánlatok, igazából értékelhetőek csak elvétve akadtak.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az MNB ezen akciója nem érte el a kívánt célokat.

Mi most a helyzet az adósok ügyeiben?

A bedőlt hitelek esetében az elszámolási törvény csak károkat okozott. A legnagyobb hiba akkor következett be, mikor a jogalkotó nem gondoskodott a tartozások befagyasztásáról, viszont felfüggesztette a peres eljárásokat, valamint a végrehajtási eljárásokat évekre.

A végeredmény az lett hogy mondjuk egy kisebb hitel esetében például 200.000 Ft visszatérítést kapott a bedőlt adós, viszont a tartozása akár ennek 3-4 szeresével növekedett azon idő alatt míg az elszámolási törvény hatályban volt.

A tények azt mutatják, hogy bekövetkezett a behajtó és faktorcégek aranykora.

A töredék áron megvásárolt tartozásokat járulékokkal együtt követelik vissza. Ezáltal több száz százalékos haszonra tesznek szert és engedményekre csak kevésbé hajlandóak. A legnagyobb faktoringcég sok esetben a tőke összeg 2-3 szorosát követeli, de volt olyan esetünk is amikor egy 2 millió forintos tartozásra 9 millió forintot követel az adott követeléskezelő cég. Ilyen mértékű adósság növekedés nyilván csak akkor következhetett be, ha a jogosult bank semmit nem tett az adósság behajtására, hagyta, hogy a járulékok felszaporodjanak és jó kamatozású befektetésként kezelték az ügyeket. Ez természetesen megvalósítja a joggal történő visszaélés fogalmát. Sajnos a bíróságok ezekben az ügyekben sem találnak kivetni valót.

A faktorcégek igen különös üzletszabályzatokat hoztak létre az felügyelőszervek asszisztálásával.

A kedvezményezett szerződések esetében csak az eredeti kondíciós lista alapján számolhatnának fel költséget, illetve a végrehajtással kapcsolatos költségeket terhelhetnék rá az ügyfelekre. Azonban nagy leleményességről téve tanulságot, a működési költségeik egy részét is az ügyfelekre kívánják terhelni, teljesen törvénytelen módon, hiszen ezeket a költségeket a cég nyereségéből kellene finanszírozni. Az Egyesület ugyan nyert már pert ilyen faktorcég ellen, azonban a helyzet semmit sem változik. Több milliárd forint jogtalan haszonra tesznek szert. A felügyelet ebben a témakörben semmilyen lépést nem tesz, illetve úgy hagyta jóvá ezeket az üzletszabályzatokat, hogy nem győződött meg azoknak jogszerűségéről.

Igen rossz hír volt a hitelesek részére, hogy a Kúria által kezdeményezett, az Egyesületünket is érintő konferencia a jogászok érdektelensége miatt elmaradt. Mindenképpen bebizonyosodott az is, hogy a jogegységi határozatok valóságos védőbástyát húztak a bankok és behajtócégek köré. Teljesen lényegtelen, hogy akár részletekben is az ügyfélnek igaza van, a bíróságok szinte érdemi vizsgálatok nélkül visszautasítják a kereseteket, annak ellenére, hogy ezek a jogegységi határozatok köszönő viszonyba sincsenek az EU-s fogyasztóvédelmi irányelvekkel. Az adósok „kilövése” (Pécsi ítélőtábla) már annyira általánossá vált, hogy pert már szinte senki sem mer kezdeményezni, hiszen egy-egy devizahiteles pernél a bírósági költségek per veszteség esetén több millió forintra is rúghatnak. A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesülete más egyesületekkel együtt az Emberi Jogi Bírósághoz kíván fordulni. Erről az Egyesület honlapján lehet tájékozódni: www.bankikarosultak.hu

Hangsúlyozhatjuk ugyan a bíróságok függetlenségét, azonban a gyakorlat már azt mutatja, hogy ez a lóláb már igencsak kilóg. Jelen pillanatban úgy néz ki hogy a bankok, behajtócégek bármilyen mértékű tartozást érvényesíthetnek. Tudjuk, hogy ezek a szerződések hibás termékek voltak, elsősorban a tájékoztatási kötelezettség tekintetében. Az összes bankvezér azt nyilatkozta az akkori PSZÁF-el karöltve hogy nem kell félni a devizahitelektől és hosszú távon sem várható jelentős változás. Most a bíróságok elfogadják azt a tényt is, hogy egy autókereskedő aki legfeljebb csak a gépjárművek motorjaihoz értett hiteles tájékoztatást tudott nyújtani az ügyfeleknek. Nem tudom, hogy egy ilyen elképzelés normálisnak tekinthető-e. A Kúria szerint igen.

Szlovák cégek viszik az adósok ingatlanjait.

Új szín a palettán, hogy Szlovákiában bejegyzett de Magyarok által működtetett cégek vásárolják ki a bankoktól a bedőlt hitelszerződéseket. A pénzügyi források megléte bizonytalan és nyilván titkolni való is, ha ezek a cégek külföldön működnek. Szintén töredékáron vásárolt ingatlanokat igyekeznek visszavásároltatni az ügyfelekkel ami nem is lenne akkora baj, de nyilvánvalóan erre kicsi z esély, főleg úgy, hogy a cégek üzletkötői akár 1,5 millió forintot is elkérnek 1-1 eljárásért. Nyilvánvalóan ezen a területen egyszerű pénzmosás zajlik.

Érthetetlen a felügyelet passzivitása. Célszerű lenne az összes behajtó cég és faktorcég üzletszabályzatának azonnali felülvizsgálata, illetve ezen cégek pénzügyi hátterének átvilágítása. A Kúriának át kellene gondolnia a jogegységi határozatait, főleg az árfolyam kockázat tekintetében. Egyesületünk, illetve több más egyesület felmérése szerint az adósok megkérdezése után egyértelművé vállt, hogy a tájékoztatás még névlegesen sem történt meg sok esetben. Az az egy papír amit a többi között az ügyfél orra elé toltak a bankok szakmaiságának durva megsértése. A banki ügyintézők sem voltak tisztában az árfolyamkockázat valódi jellegével. Nem is volt feladatuk a tájékoztatás megadása.

A bíróságokat vizsgálnia kellene azt is, hogy az ügyfél tartozás között alakultak úgy, hogy már a tőke többszörösével tartoznak. Nem veszik figyelembe, hogy a bankoknak papírjuk van arról hogy tisztességtelenül megkárosították az ügyfeleket. A bíróságok jutalomképpen a többszörösét megítélik járulék formájában a bankoknak, mint azt az összeget, amit visszatérítésnél ki kellett fizetniük. Összességében megállapítható, hogy az elszámolási törvény nem károkat okozott a bankoknak, hanem egy igen jó üzletet jelentett a bedőlt hitelesek esetében.

Sok politikus már megállapította, hogy a devizahitelesek ügye megnyugtatóan rendeződött. Ezt azonban az a 140.000 lakás hiteles és körülbelül ugyanekkora számú bedőlt gépjárműhiteles nem így gondolja. Talán jobban bele kellene verni a fejükbe ezt.

A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesülete más egyesületekkel együtt az Emberi Jogi Bírósághoz kíván fordulni. Erről az Egyesület honlapján lehet tájékozódni.

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

főtitkár

+36-70/253-2910

87/414-354

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

8300 Tapolca, Vörösmarty út 15/2.

www.bankikarosultak.hu

Fontos EU-s bírósági ítélet

BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2016. november 9.(*)

„Előzetes döntéshozatal – 2008/48/EK irányelv – Fogyasztóvédelem – Fogyasztói hitel – Az 1. cikk (3) bekezdésének m) pontja, a 10. cikk (1) és (2) bekezdése, a 22. cikk (1) bekezdése és a 23. cikk – A »nyomtatott formában« és a »más tartós adathordozón« kifejezések értelmezése – Egy másik dokumentumra hivatkozó megállapodás – A nemzeti jog értelmében vett »írásbeli forma« követelménye – A megkövetelt információknak objektív paraméterekre való hivatkozással történő megjelölése – Határozott idejű hitelmegállapodásban feltüntetendő tartalmi elemek – A kötelező információk hiányának következményei – Arányosság”

A C‑42/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Okresný súd Dunajská Streda (dunaszerdahelyi kerületi bíróság, Szlovákia) a Bírósághoz 2015. február 2‑án érkezett, 2014. december 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Home Credit Slovakia a.s.

és

Klára Bíróová

között folyamatban lévő eljárásban,

Bővebben: Fontos EU-s bírósági ítélet

Így tárgyaljunk okosan a bankkal

Az elszámolás után a jogorvoslati lehetőségek voltak az utolsó gátak amely a bedőlt hitelesek részére még menedéket, vagy lehetőséget biztosítottak. Soha nem látott mértékben indultak el a végrehajtási eljárások. A bankok már nem kívánják tovább kezelni a bedőlt rossz hiteleiket.

A bedőlt hitelesek részére az utolsó mentsvár az MNB 1/2016-os ajánlása, mely szorgalmazza a felek közötti megegyezést. A bankoknak meg kell keresniük a hátralékos ügyfeleiket és egyezséget ajánlani a részükre.

Az ajánlatok elég sablonosak. Az Eszközkezelő felajánlása még azoknak is akik nem felelnek meg a feltételeknek, az ingatlan közös értékesítése, a hitel újra strukturálása, de egyedi ajánlatot is elfogadnak.

Kellő odafigyeléssel, illetve a hitelesek saját lehetőségeinek megvizsgálásával a bedőlt hitelek egy része még visszahozható. Nyilván a totális csődben szenvedők, ahol a tartozás már nagyságrendekkel meghaladja a fedezet értékét az Eszközkezelőn kívül más lehetőség nem nagyon jöhet szóba még úgy sem hogy a feltétel rendszer ebben az évben megváltozott az adósokra kedvező módon.

A bankok a teljes hitelösszeget, illetve kamatokkal, késedelmi kamatokkal jelentősen felturbózott összegekre tesznek ajánlatokat. Abban az esetben, ha már 1-2 évi vagy annál hosszabb ideje gyűlik a kamat, ott mindenképpen egy jelentős engedmény kérése után vállalható bármilyen részletfizetés, vagy a hitel újragondolása. Sajnos az elszámolási törvény csaknem 2 éves elhúzódása miatt a kamatok jelentősen megnövekedtek, értelmetlen vállalni ezeket a plusz terheket. Nyilvánvalóan az egyezség keretében felhozhatóak a bank által elkövetett hibák, az úgynevezett adósmentős, adóscsapda intézkedések, az indokolatlan szerződésmódosítások, a kamatos kamatozás. Ezeket a hibákat mindenképpen érdemes újragondolni, a tárgyalási alapba beletenni. Adott esetben most már egy bővebb lehetőséget kihasználva a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulni az egyezség létrehozása érdekében. Ezt az eljárást azoknak is ajánljuk akik már pert indítottak a bankjuk ellen. Az egyezséget folyamatosan kell kérni, akár többször is, de nyilvánvalóan az a jó, ha a hiteles is kellő munícióval felszerelkezve fog bele egy egyezségi alkuba.

A bankok mindenképpen tisztítani szeretnék a portfóliójukat, vélhetően jövő nyárig az összes bedőlt ügy, most körülbelül 140.000 bedőlt jelzáloghitel, el fog jutni a végrehajtási szakaszba. Az alkut nem csak a jelzáloghiteleseknek, hanem az egyéb tartozásokkal rendelkezőknek is érdemes kezdeményezniük.

A végrehajtási cunamit meg kell akadályozni (erről bővebben a www.bankikarosultak.hu honlapon olvashatnak). Egyenlőre más kormányzati intézkedés nem látszik a láthatáron. Valószínű ebből még jelentős humán katasztrófa fog kialakulni.

Tisztelettel:

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

főtitkár

 

 

 

 

 

Hiteles Mozgalom megjelenő könyve

 

A könyv előrendeléssel 4000 Ft, kiadás után 4800 Ft.

 

Megrendelés és információk itt: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/konyv/

 

Káosz a devizahitelek körül

Alaposan felkeverte a devizahiteles problémát az egyik Budapesti Kerületi Bíróság ítélete, amely a Kúria jogegységi határozatával szemben az adósnak adott igazat. Szakértői véleményre támaszkodva azt állapították meg, hogy folyt devizakereskedés a hitel finanszírozásával kapcsolatban, amelyre nem terjedt ki a felek akarata, illetve valószínűsíthető, hogy forráshiány miatt a bank akkor nem is rendelkezett a hitelhez szükséges devizával, sem egyenként sem nagy tömegben. A szakértői vélemény azt is megállapította, hogy a devizahitel fedezeteként az ügyfél által felajánlott ingatlan szolgált a tranzakcióhoz. (Az ítélet és a szakértői vélemény)

A per lényege, hogy az ügyfél nem tudott ezekről a valuta-beszerzési akciókról, amely mögött nem is volt valójában deviza, az csak papíron, virtuálisan létezett. Ezeket a problémákat a hitelesek nyilván már régóta pedzegették, de a Kúria jogegységi határozata elkaszálta a reményeiket. A szerződés érvénytelenségének egyik fő kritériuma, hogy a szerződési feltételeket a felek megtárgyalták-e vagy sem. Mivel az ilyen típusú ügyletekről nyilvánvalóan az ügyfélnek nem volt tudomása, ezt nem is tárgyalhatták meg. Ezek a tranzakciók nem tekinthetők a bankok belügyeinek, hiszen ezek az ügyletek mind a bank mind az ügyfél számára kockázatot jelentenek, illetve árfolyam felhajtó hatása is van, akkor ha ezeket a műveleteket a bankok nagy tömegben végzik. Nem beszélve az ügyfél ingatlanának felajánlásáról, mely közvetve az ügyfél kockázata is. Sem az üzletszabályzat, sem az ÁSZF sem a kockázatfeltáró nyilatkozat még említési szinten sem kezeli azt a problémát, melyről az ügyfélnek tudnia kellett volna.

A szakértő megállapította, hogy tényleges deviza beszerzés nem történt. Erről a bank semmilyen igazoló okiratot kiadni nem tud. Ezeket az összegeket az ügyfél deviza számlájára -ha volt-, nem utalták át. A pénzügyi szolgáltatók nagy része nem is volt jogosult ilyen műveletek végrehajtására, ezeket a tranzakciókat elsősorban refinanszírozó bankok végezték el.

Mit lehetne tenni annak megakadályozására, hogy a minden bizonnyal kialakuló jogi káosz megakadályozásra kerüljön?

Kúria

A Kúriának ki kell adnia azokat a tanulmányait és szakértői véleményeket, mely alapján a jogegységi határozatot meghozta, és amelyre egyenlőre nem hajlandó. Vajon miért nem? Magyar fogyasztók ügyeit érinti, tehát közérdekű adatoknak kell, hogy minősüljenek, nem elegendő kimondani valamit, azt megfelelően igazolni is szükséges.

MNB

Az MNB feltűnően hallgat, nem valószínű, hogy nincsenek olyan szakértői, akik állásfoglalást tudnának mondani az üggyel kapcsolatban.

Természetesen nem tudni, hogy ez a két jeles intézmény képes-e független szakértői vélemény kimondására. Nyilvánvalóan eddig nem sikerült, hiszen ha igen akkor ezeket az igazolható tényeket már megállapították volna.

Fel kell tenni a kérdést, hogy egy igazságos rendezés érdekében mi a fontos, az össztársadalmi érdek, vagy a bankrendszerbe vetett bizalom, ill. a nyilvánvaló tényeken alapuló ügykezelés és több százezer család anyagi helyzete és életminősége. Nyilván ezek nem csak morális indokok, hanem kötelezően elvégzendő adminisztrációs intézkedések.

Az MNB-nek ezen túl még van egy feladata is. Vissza kell szolgáltatnia a devizahiteleseknek azt a 220 milliárd forintot, amelyet a forintosításkor üzleti nyereségeként saját magának elkönyvelt. Ez nem talált pénz. Célja szerint a devizások érdekében elvégzett tranzakció eredménye, melyet ugyanoda kellett volna visszaforgatni, esetleg egy 210 forintos árfolyammal az ügyfelek is jobban jártak volna.

Mi lehet a következménye a mostani helyzetnek? A két ellentétes jogi állásfoglalás, a jogegységi határozat és a bírósági ítélet szakértői véleménnyel megtámasztva beláthatatlan mennyiségű jogi procedúrát von maga után. A pénzügyi kormányzatnak elé kellene mennie az eseményeknek. Itt az idő a témakör újraértékelésére, nyilvánvalóan bevonva minden érdekelt felet.

A bírósági perek senkinek nem használnának. Az intézkedés elmaradása további károkat okozna össztársadalmi szinten elsősorban bizalomvesztést, amely egyébként is elég alacsony ezen intézmények irányába.

Mivel csaphatják be az ügyfeleket a bankok?

Az elszámolási törvény következményeként volt némi érvágás a pénzintézeteknél a visszatérítések miatt, ennek ellenére a bankok úgy néz ki, hogy jó évet zárnak. Sőt néhány banknál rekord bevételre is számítani lehet. Ennek ellenére jó-néhány bank tisztességtelennek mondható trükköt alkalmaz az elszámolásból eredő veszteségeinek csökkentésére. Nem árt résen lenni az ügyfeleknél, jó néhány esetben fellelhetőek olyan szabálytalanságok, vagy visszaélések, amelyekre az ügyfelek nem is gondolnak.

Néhány tranzakció a törvényesnek tűnik, de a részletek megvizsgálása után kiderül, hogy az ügyfél kára igen jelentős is lehet.

Szabálytalan szerződésmódosítások:

A szerződések az elmúlt egy évben két ízben is módosításra kerültek.

Első ízben az elszámoláskor, máskor pedig a forintosításkor. Mindkét esetben a bank mellékletként csatolt (vagy éppen nem csatolt) egy új törlesztési ütemezést. A törlesztési ütemezések lényege, hogy a futamidőhöz viszonyítva megszabja a kamat, illetve a tőke fizetésének az arányát. Ez azt jelenti, hogy a törlesztő részleten belül mennyi a tőke és mennyi a kamatfizetési kötelezettsége. Valamilyen oknál fogva előfordul, hogy a bank ezt a törlesztési ütemezést megváltoztatja a kamatfizetés javára. Vagy egyszerűen önhatalmúlag akár csalást is feltételezve történik meg a változás. Körültekintőbb bankok ezt úgy végzik el, hogy egy esetleg elmaradt tartozást tőkésít, vagy valamilyen költséget hozzácsap a tőkéhez és már is úgy tekinti, mintha egy új hitelszerződésről lenne szó, s az ügyfél fajlagosan visszafizetendő kamata már is jelentősen megnövekszik. Hasonló eljárást szintén megfigyelhető hasonló eljárásoknál, fizetési könnyítések lejártakor. Az ellenőrzés aránylag egyszerű. Egy számítással meg lehet tudni, hogy az eredeti törlesztési ütemezéshez képest az új törlesztési ütemezésnél megkárosították-e az ügyfelet vagy sem.

Fizetési könnyítések:

A fizetési könnyítések megadásánál sajnos a bank egyrészt nem ellenőrzi, hogy az ügyfél megfelel-e a fizetési könnyítés feltételeinek. Ez azt jelenti, hogy a könnyítés lejárta után hogyan fog alakulni a törlesztési kötelezettsége. Az esetek nagy részében elmondható, hogy a probléma elodázásával a fizetési kötelezettség jelentősen megugrik, és a hitel bedőlése szinte biztosra vehető. A bank azzal él vissza, hogy egy előreláthatólag bekövetkező eseményt az ügyfél szempontjából nem kellőképpen mérlegeli. Az ügyfél gyakorlatilag csak használati díjat fizet a hitelért, a tőke nem csökken, a banknak nyeresége keletkezik, a kamatok, illetve a késedelmi kamatok felszaporodnak. Fizetési könnyítés esetén tájékozódni kell, hogy mi lesz a hitel további sorsa, vagy teljes összeget fizetünk a banknak vagy semennyit sem. Ilyenkor inkább a hitelt újra kell strukturálni és új fizetési feltételekben megállapodni.

Behajtások esetén a követeléskezelő cégek ugyan nem bankok, de azok jogutódai, akik a banki szerződéseket veszik át. Az ügyfelek nem kerülnek szerződéses kapcsolatba a követeléskezelővel, hiszen megállapodás egymással nem kötöttek. Néhány követelés kezelő a saját költségeinek áthárítása érdekében olyan költségeket is az ügyféllel számoltat el, mely tulajdonképpen a saját rezsiköltségei és az üzleti nyereségéből kellene azt megfinanszírozni. Az MNB-nek át kellene vizsgálnia az ilyen típusú cégek üzletszabályzatát. Sajnálatos módon ezek részleteit az MNB nem vizsgálta kellő körültekintéssel, pedig ez az ügyfelekkel szemben a jogtalan előnyszerzést biztosítja.

A jogosultak késedelme. A bank, mint jogosult behajthatja a kintlévőségeit az ügyfeleken. Azt hogy ezt milyen módon tegye meg, sem az üzletszabályzatban sem az ÁSZF-el nem szabályozza. A felmondott hitelek jó része 3-4 éve, esetleg régebb óta húzódik. A bank semmit sem tett a behajtás érdekében, hanem egy jó kamatozású befektetésnek tekinti a kintlévőséget, főleg azokban az esetekben, ahol az ingatlan értéke magas és jól értékesíthető. A bank ilyenkor megvárja, hogy a tartozás felélje az ingatlan értékét, sőt még ezen felül is maradjon fenn tartozás, melyet ezután örökké érvényesíthet az ügyfél jövedelmén. Itt sajnos a joggal történő visszaélés állapítható meg, amely ugyan nem csalás, hiszen csak az általa biztosított jogokkal él a bank. Nem szabályzata normatív módon a végrehajtás, behajtás menetét és korlátlan módon irányíthatja a feltételeket. Ez természetesen ismét csak felügyeleti kérdés, és arra vezethető vissza, hogy még mindig nincsen egységes pénzügyi fogyasztóvédelmi törvényünk, mely ezeket a visszásságokat visszaszorítaná.

Tartozás kimutatások
Sok pénzintézet a tartozást nem mutatja ki megfelelő módon. A bank automatikusan a tőkéhez csap olyan tartozásokat, melyeket ott nem szerepeltethetne. Ezek után természetesen a tőke már nem a tartozás tőkéjét mutatja, viszont az ügyleti és késedelmi kamatok már ezután kamatoznak. Az ügyfél úgy jár jobban, ha a teljes tartozásról részletes, mindenre kiterjedő kimutatást kér.

Söprik a bankok a padlást

Újabb érv az mellett, hogy az állampolgároknak miért nem kell szeretni a bankokat. Újabb ügyfélkárosító magatartás terjed egyre jobban a pénzintézetek és a követeléskezelők között. Az elszámolási törvény lezárultával a pénzintézetek minden problémás ügyüket le akarják zárni.

Irattárakból, számítógépekből nagy számban kerülnek elő régen elfekvő tartozások anyagai, melyről vagy megfeledkezett a bank vagy nem minden hátsó szándék nélkül félretette mondván, hogy nem kapkodjuk el a végrehajtási eljárást, hadd kamatozzon, utólag még jó bevételt jelenthet a pénzintézetnek. A padlássöprés eredménye, az hogy jelentős nagyságrendben keresik meg az ügyfeleiket régen esedékes, de lejárt tartozásokkal. Ezek az ügyek 5-15 éve felmondott, nem fizetett és behajtásra sem kerülő tartozások.

Azt tudni kell, hogy az 5 évnél régebben lejárt tartozások behajthatóságának a határideje lejárt. Abban az esetben ha a bank a tartozásra nem tett végrehajtási kényszerintézkedéseket, nem szakította meg az elévülés időszakát, akkor elméletileg a bank vagy a követeléskezelő futhat a pénze után.

Ennek ellenére a bankok zöme még is bepróbálkozik a legkülönbözőbb trükkökkel. A rendszer általában úgy működik, hogy a bank vagy a követeléskezelő megbízottja személyesen keresi fel a lakásán az ügyfelet. Különböző módszerekkel általában pszichikai nyomással, végrehajtással történő fenyegetéssel aláíratják az ügyféllel a tartozás elismerő nyilatkozatot, esetleg némi engedményt meglengetve.

Sajnos az ügyfelek jelentős része hagyja magát befolyásolni és aláírják a tartozás elismerő nyilatkozatot. Ezután a banknak már nincsen nehéz dolga. Villámgyorsan kiállításra kerül a végrehajtási lap és a végrehajtás már is jogerőre emelkedik. A bankok hátsó szándéka sok esetben az volt, hogy a hosszadalmasan elhúzódó ügyek jó kamatozású befektetéseknek tekinthetőek, hiszen egy ügyleti és késedelmi kamattal növekvő tartozás 5-6 év alatt megtöbbszörözi saját magát.

Észnél kell lenni azoknak az ügyfeleknek, akiket ilyen régi tartozásokkal keresnek meg. Elsősorban nyilván ne írjanak alá semmit azonnal, át kell rakni a bizonyítás terhét a pénzintézetre abban a tekintetben, hogy egyrészt élő tartozásról van-e szó, másrészt jogos-e egyáltalán a bank igénye, illetve a követelt tartozás összege. Legjobban úgy járnak az adósok, ha panasz formájában kérik a bankot az ügy kivizsgálására.

Egészen extrém példák is előfordulnak. 17 éve fennálló tartozást próbál meg behajtani a bank, vagy éppen az egyszer már elárverezett ingatlanra próbál meg ismét végrehajtást kezdeményezni. Nagy számban fordulnak elő az úgynevezett fennmaradó tartozásokra törvénytelen behajtások. Az elvitt gépjármű vagy ingatlan árverés után fennmaradt tartozásokról a bankok általában nem küldenek elszámolásokat. Az ügyfél joggal gondolja úgy, hogy a bank követelése megtérült, főleg hogyha a bank hosszú időn keresztül nem jelentkezett.

Sajnos a törvények nem szabályozzák a banki ügyintézés folyamatait, az ügyintézési normatíváit. A bank szabadon dönthet, hogy egy szerződést azonnal felmond, vagy csak évek múlva. Végrehajtást indít, vagy sem. Ha az ingatlan értékét még nem érte el a tartozás, akkor esetleg évekig is kivár az árveréssel. A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület évek óta szorgalmazza egy banki fogyasztóvédelmi törvény létrehozását. A több mint tizenöt törvényben, jogszabályban, szétszórt hivatkozások kezelhetetlenek, még a jogászok számára is. Nem túlzás a bank azt tesz, amit akar.

Úgy látszik a bankok által aláírt etikai kódex már hatályát vesztette, hiszen a banki hibák és figyelmetlen ügyintézés következményeit ugyanúgy rátolják az ügyfelekre, mint ahogy a korlátlan kockázatú árfolyam-különbözetek következményeit is. Továbbra is azt kell, hogy mondjuk, nem kell szeretni a bankokat. A bank csak addig jó barát, amíg azt az érdeke kívánja.

Negatív lett a banki elszámolás mérlege

Nagy reményeket fűztek az adósok az elszámolási törvényhez. A jól fizető rétegnek valamilyen szinten könnyebbséget okozott az elszámolás. Jelzáloghiteleknél általában és átlagban 15 % körüli visszatérítésben részesültek, gépjárművek esetében a visszatérítés 5-10% közé tehető.

A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület reprezentatív minta alapján arra a megállapításra jutott, hogy a jól fizető hitelesek valós előnyhöz jutottak. Legalábbis első pillanatban úgy tűnik. Ha alaposabban megvizsgáljuk a hitelek helyzetét, akkor azonban úgy tűnik, hogy a hitel-felvételkori állapothoz képest ez mégsem volt jelentős kedvezmény részükére. Itt nyilván az árfolyam-különbözet, mint legnagyobb probléma hatása jelentkezik, illetve a központilag vezényelt forintosítás az igen kedvezőtlen árfolyamon azt eredményezte, hogy a fajlagosan visszafizetendő teher kb. duplája a válság előttinek. A hitelesek szívesen vették volna, ha a devizahitelesek megsegítése érdekében a Nemzeti Bank az árfolyamnyereséget a hitelesek támogatására fordította volna. Teljesen érthetetlen, hogy ez miért nem történt meg.

Sokkal rosszabbul járt az a kb. 500 ezer jelzáloghiteles, gépjárműhiteles, vagy akik valamilyen személyi kölcsönnel rendelkeztek és elmaradt tartozásuk volt. Az ő részükre a banki visszatérítések gyakorlatilag semmilyen előnnyel nem jártak, helyzetükbe változást ezek nem hoztak. Az esetek 90%-ában csak tovább rontott a helyzetükön. A visszatérítési procedúra a törvényalkotástól a jogorvoslatok lezárulásáig kb. 1,5 évet vesz igénybe. Gyakorlatilag a Kúria 2014-es határozata után a bedőlt hitelesek ügyei nem mozdultak a végrehajtások irányába. Mindenki arra várt, hogy mi lesz a törvényalkotás eredménye, ezért csak ritkán indultak közjegyzői fizetési meghagyások vagy más egyéb végrehajtások. A bedőlt hitelesek mérlege azért lett negatív, mert a másfél év alatt a kamat és a késedelmi kamatterheik átlagosan 40%-kal növekedtek banktól függően. Bizonyos bankoknál az ügyleti és a késedelmi kamat együttesen elérte a 35%-ot, ehhez járultak az egyéb költségek. Ha ezt másfél évre kivetítjük jól látható, hogy a banki visszatérítésben megnyert 5-20% közötti kedvezmény nem kompenzálta azt a veszteséget, amely a megnövekedett kamatterhekben megjelent. Jelentős problémát jelent, hogy míg a jól fizető adósok estében a visszatérítés a tőkében jelentkezett, addig az elmaradásban levő hitelesek esetében elsősorban a késedelmi kamatban kerültek jóváírásra. Összességében elmondható, hogy a bedőlt hitelesek esetében a visszatérítés kb.20%-os tartozásnövekedést eredményezett.

Természetesen elmondhatjuk, hogy ez a tartozás egyébként is növekedett volna, visszatérítés nélkül még nagyobb arányban. Ennek nem feltétlen keltett volna bekövetkeznie. A Kormány akár be is fagyaszthatta volna az elszámolás időszakára a késedelmi kamatok növekedését, vagy pedig szabad utat engedhetett volna a végrehajtási eljárásoknak, hiszen bizonyos estekben az ügyfél érdeke is, hogy ügye minél előbb lezáruljon és terhei tovább ne növekedjenek. Egy ismét jó szándékúnak indult kezdeményezés rosszul sült el. Nyilván a hatástanulmányok nélkül bevezetett intézkedésnek ez volt a sorsa.

A visszatérítés illetve a forintosítás együttes hatása nem oldotta meg a hitelesek problémáit. Az ügyfelek terhei lényegesen nem csökkentek. A kormányzatnak át kellene gondolnia, hogy milyen intézkedéseket tud a továbbiakban tenni. A Nemzeti Banknál még megtalálható az az árfolyamnyereség, amely az átváltásból keletkezett, és amelynek egy részért most a költségvetésbe befizették. Meg kell fontolni, még akkor is, ha ez további macerát jelentene a bankok részére, hogy utólagosan is módosítsák a forintosítás árfolyamát, illetve ezt az összeget annak támogatására használják fel.

További segítséget jelentene, ha a Kúria újból átgondolná az árfolyamváltozással kapcsolatos állásfoglalását, amelyben arról határozott, hogy az árfolyamváltozás terhei egy az egyben a hiteleseket terhelik Ez semmiképpen nem volt igazságos elgondolás, hiszen az akkori PSZÁF illetve a Bankszövetség tagjai a kampányaikkal elfedték annak a valóságát, hogy az ügyfeleket egy korlátlan kockázatú hitel felvételére ösztönözték (érdemes visszagondolni az akkori reklámkampányokra és bankvezetői nyilatkozatokra.) Reális igény lehet a hitelesek részéről, hogy az árfolyamkockázat terheit a bank és az ügyfél ossza meg egymással.

Külön meg kell vizsgálni a gépjárművesek helyzetét. Az ő esetükben a banki szolgáltatás nem áll érték-arányban az ügyfelek helyzetével. A lassan nullára kifutott értékű gépjárműveknél a tartozás még mindig megközelíti a felvett hitel értékét. A hitelszerződések megkötésének körülményei igen aggályosak voltak, hiszen a bankok hozzá nem értő kereskedésekre bízták az ügyfelek tájékoztatását és a szerződések megkötését, ahol a tájékoztatás természetesen el is maradt.

 

A Nemzeti Banknak azt az ajánlását a bankok részére, hogy üljenek le tárgyalni a bedőlt hitelesekkel, gyakorlatilag egyetlen bank sem veszi komolyan. A bankok a portfóliójuk tisztítását igen komolyan veszik, és erőltetett ütemben indítják el a végrehajtási eljárásokat.

 

 

 

Sok a potyautas az Eszközkezelőben

Az Eszközkezelő remek találmány és utolsó mentsvár is egyben nagyon sok család részére. Igazság szerint a hitelválság megoldásának ez lenne a legcélszerűbb útja és talán az államnak még lenne is rá pénze. Mindenesetre azoknak a családoknak, ahol nem csak az árfolyamváltozások játszottak közre, hanem a jövedelmek elvesztése is abban, hogy adósságspirálba jutottak, más megoldás nem igazán jöhet szóba. Viszont azt is észre kell venni, hogy ezt az ajándékot nem mindenki számára kell feltétlenül biztosítani. Nagyszámú jelzés érkezett az egyesülethez, főleg társasházi lakóközösségektől, hogy bizony azok is részesülnek az Eszközkezelő kedvezményeiben, akik vagy arra igazából nem lennének jogosultak, vagy nem tudtak beilleszkedni a társasházi lakóközösség életébe..

Az Eszközkezelőbe jelentkezők 15-20%-a potyautas. Egy részük felismerte, hogy felesleges erőlködnie a hiteltörlesztéssel, jobban jár, ha nem fizeti, hiszen az állami segítséget meg fogja kapni, ha egyébként az egyéb feltételeknek is megfelel. Nyilván elég kockázatos egy ilyen elgondolás, de ha sikerül, ebben az esetben a tartozástól történő megszabadulás illetve az ingatlan visszavásárlásának lehetősége komoly nyereséget biztosíthat. Ezt az elgondolást akár bocsánatos bűnnek is tekinthetnénk, és akár revánsnak is vehetjük a banki rendszerrel szemben.

Ennél súlyosabb probléma azonban, amikor valaki vagy valakik érdemtelenek erre a kedvezményre. Sok társasházban panaszkodnak arról, hogy összeférhetetlen, renitens családok, a közösség életét megkeserítő, esetenként agresszív emberektől szinte képtelenség megszabadulni, hiszen az Eszközkezelőbe történő felvétel még meghosszabbítja a többi lakó kínlódását. Ezek között vannak bűncselekményekből élők, kábítószer-kereskedők, prostitúcióval foglalkozó tulajdonosok és családok.

Az a baj, hogy az Eszközkezelő igazából semmilyen szűrési tevékenységet nem végez. Van olyan család, ahol 5 gépkocsival rendelkeznek, nagy lábon élnek és a szomszédos étteremből hozatják ebédjüket, vacsorájukat. Viszont az Eszközkezelő csak a tulajdonos szociális rászorultságát vizsgálja, a többi családtagét nem. Nincs se morális, se erkölcsi szűrés. Mérlegelési lehetőség sincs, ha valaki papíron megfelel a feltételeknek, az megkapja a kedvezményt. Az említett 15-20%-os réteg, aki igazából nem készült fel arra, hogy tulajdonos legyen, fizetési hajlandósága soha nem volt, már a lakást is szocpolból vette, sok esetben fizetni is tudna, de azt mégse teszi meg.

Célszerű lenne újra átgondolni az Eszközkezelőbe jutásnál a minősítést. Természetesen mindig vannak ügyeskedők és olyanok, akik megkeserítik az emberek életét, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon sok valóban rászorult nem tud élni ezzel a lehetőséggel vagy azért, mert a bank túlfinanszírozta ingatlanát, vagy azért, mert ameddig csak tudta fizetni fizetett, és nem jött össze számára kellő tartozásos időszak, vagy nem jogosult valamilyen szociális támogatásra, mert éppen határeset. Ideje lenne méltányossági lehetőséget is biztosítani. Nyilván egyetlen rendszer sem lehet teljesen igazságos, de legalább az erkölcsi és morális követelménytámasztás vizsgálata aktuális lehetne. Egy környezettanulmány vagy a társasházi lakóközösség véleménye csökkenthetné a potyautasok számát.

Elindult a végrehajtási cunami

Ahogy az egyesület már 2015-ben megjósolta, bekövetkezett: igen jelentős számban indultak el a végrehajtási és árverési eljárások. A 2008 óta folyó hitelválság következményeként soha nem látott mértékű árverési hullám indult el. 2016 a rekordok éve lesz: kb. 150 ezer család lakhatása van veszélyben, amely egy jelentős humanitárius katasztrófát fog elindítani.

Az utolsó akadály a magáncsőd intézményére történő jelentkezés volt, amely korlátozta a jelzáloggal terhelt tartozások végrehajtását. Ez a gát január végével megszűnt. Az ügyfelek tömegével kapják az értesítéseket a bankoktól, hogy a jogorvoslati lehetőségek lezárultával folytatni kívánják a végrehajtási eljárásokat. Februárban már ki is jöttek csaknem másfél év szünet után az első árverési hirdetmények. Nagy számban bocsájtottak ki lakás kiürítési kérelmeket is azokban az ügyekben, ahol csak az elszámoltatási törvény volt a kilakoltatás akadálya, de az árverések már az elmúlt évben lebonyolódtak.

A bankok úgy gondolják, hogy már nincs mire várni. A folyamatban levő peres eljárások folytatódnak, tömegével érkeznek a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárások. A mesterséges gátak, mint pl. a kvóta-rendszer már nem működnek. Gyakorlatilag nincs felső korlátja annak, hogy a bankok milyen számban indítsanak vagy kérelmezzenek ügyfeleikkel szemben árveréseket. Az elindított eljárások száma hónapról hónapra növekszik. A folyamatban valószínűleg nem lesz változás, a végrehajtók és a bíróságok kapacitásán múlik, hogy a 150 ezret meghaladó hiteles mikor kerül sorra. Ehhez hozzá kell tenni még a gépjárműhiteleseket, a személyi kölcsön miatt végrehajtottakat. Ezek együttes száma valószínűleg el fogja érni a félmilliót is.

Azok, akik eddig nyugodtak voltak, hogy ügyük még elhúzódik, már hiába reménykednek – nagy a kapkodás az Eszközkelező irányába, de annak nyilvánvalóan véges a befogadóképessége. A végrehajtók nem sokat teketóriáznak, banki kérésre azonnal kiírják az árverési eljárást, Ez aggályos abból a szempontból, hogy esetben időszerű lenne az ingatlanok aktuális értékének felül bírálata, hiszen sok esetben már 3-4 év is eltelt az utolsó árverési eljárás óta. Akik nem indítottak időben pert az elszámolással vagy a szerződés érvényességével kapcsolatban, ez után már csak a végrehajtási eljárás korlátozásában bízhatnak.. Azok is csodálkoznak, akik a Pénzügyi Békéltető Testülethez adták be kérelmüket és vártak a jó szerencséjükre, de jó néhány esetben a Testület még nem értesítette őket az eljárás megszüntetéséről.

A bajba jutottak úgy mennek bele a végrehajtási eljárásokba, hogy a Végrehajtási törvény bizonyos várt módosításai nem következtek be, pl. a végrehajtói jutalékok és munkadíjak a jelzáloghitelek esetében átlagban több mint 1 millió Ft-ot tesznek ki. Nem ritkák a 4-5 millió Ft-os jutalékok sem. A végrehajtók most behozhatják eddigi veszteségeiket, amelyek az elhúzódó mesterséges gátak miatt keletkeztek, igen jó évet fognak zárni. Az ország legjobban fizetett emberei közé fognak tartozni. A jövőjük biztosítva van.

Az egész ország hallgat. Nincsenek háborgások, nincsenek akciók, az érdekvédelmi szervezetek kifáradtak, mindenki -beleértve a politikusokat is- letargikusan szemléli az eseményeket. Ha hihetünk a számoknak, akkor egy Debrecen-Miskolc-Szeged lakosság számú ügyfélkört veszélyeztet ez a végrehajtási - árverési hullám. Vannak hírek, hogy a Kúria újabb jogegységi határozatot kíván hozni a szerződések érvénytelenségével kapcsolatban, de a Kúria már bebizonyította, amikor elnézést kért a Bankszövetségtől, hogy csak a jogszolgáltatásban hisz, az igazságszolgáltatásban kevésbé.

Nyilván lehetne tompítani a katasztrófa hatásait, ha mondjuk, a bankok megelégednének az ingatlan értékével és a további tartozásokat elengednék, biztosítva a tiszta lappal történő kezdést. Az állam felfüggeszthetné a KHR listát és állami garanciával lehetőséget biztosíthatna a kilakoltatásra várók számára, hogy legalább csekély értékű (akár vidéken nagy számban fellelhető) ingatlant vehessenek maguknak. Minden esetre nem ártana fejleszteni a hajléktalan szállókat, mert valószínűleg az év végére már komoly igény lesz rá.

Néhány bank keménysége kissé alábbhagyott. Az egyesületnek is jó néhány alkut sikerült létrehoznia jelentős kedvezményekkel. Egyes esetekben a bankok hajlanak is ebbe az irányba, viszont az MNB 1/2016-os ajánlását senki nem veszi komolyan. Mindenki széttárja a kezét, hogy ebben a helyzetben mit is lehetne még tenni. Igazában sem akarat sem szándék nem látszik a helyzet megoldása érdekében. A hitelszerződésekről bebizonyosodtak, hogy tisztességtelenek voltak. A bankok a visszatérítésekkel ezt elismerték. A mostaninál sokkal nagyobb önmérsékletet kellene tanúsítaniuk. Újbóli hitelbírálati eljárásokkal és kellő kedvezmények megadásával a hitelesek egy része még visszavezethető lenne a normál útra.

Pozitív MNB ajánlás az adósok érdekében

Újabb lehetőség áll rendelkezésére azoknak az adósoknak, akik szeretnék megmenteni a hitelszerződésüket és erre valamilyen szinten anyagi lehetőségük is van.

A MNB 1/2016.(III.11.) számú ajánlása, amely ugyan nem kötelező a bankokra nézve, de megnyitja az utat a banki és az ügyfél közötti párbeszéd irányába a szerződés megmentése érdekében. Elmondható, hogy a bankok álláspontja egyébként is fellazult és egyre több bank ad jelentős engedményeket az adósok részére. Sok esetben ezek az engedmények kiterjednek a kamatok, késedelmi kamatok elengedésére és bizonyos esetekben még a tőkéből is 10-50% engedményeket biztosítanak. (Nyilván a bank megfontolt üzleti elgondolása alapján.)

Az ajánlás kiterjed minden hátralékos jelzáloghitelesre, aki hajlandó a bankkal kommunikálni és együttműködni. Rendkívül fontossá vált az adósok számára, hogy a kommunikációt az adott pénzintézettel saját maguk is kezdeményezzék. Ezután már nem érdemes kinyomni a telefont, ha a bank hív, mindenképpen hivatalos formában is fel kell venni a kapcsolatot. Aki ez elől elzárkózik, az kiesik minden további egyeztetési lehetőségből. Az is fontos, hogy az egyezség valóságos lehetőségeket figyelembe véve folytatódjon le. Olyan adatokat kell szolgáltatni a bank részére, melyek megbízható módon feltárják az ügyfél helyzetét és fizetési lehetőségeit. Felesleges vállalni vagy ígérni olyan lehetőségeket, melyeknek az ügyfél nem, vagy csak rövid ideig tud megfelelni.

Azért is fontos a megfelelő egyezséget együttesen kidolgozni, mert ha az ügyfél a vállalt kötelezettségét nem teljesíti, a megállapodás nem fizetés esetén azonnal felmondható lesz.

A részletes szabályozás a ITT oldalon olvasható.

Eddig is voltak adósmentőnek nevezett lehetőségek. Azonban ezek zömében nem az ügyfél érdekeit szolgálták. Az eddigi egyezségek legfeljebb türelmi időt biztosítottak az ügyfél részére. Az ügyfél hiába fizetett a tartozása nem csökkent csak tovább növekedett. Fontos hogy az egyezség során a bank olyan megoldást dolgozzon ki, mely biztosítja, hogy a hitel belátható időn belül le is fog járni. Erre természetesen nem alkalmasak a végtelenített lejáratú futamidők, vagy azok a megoldások ahol a tőke nem, vagy csak kis mértékben csökken.

Azok az adósok, akik egyáltalán nem tudnak fizetni, ott az ingatlan eladása vagy az Eszközkezelő jöhet szóba, úgy hogy az ügyfél tartozása megszűnjön és a további tartozást a bank ne tartsa nyilván. Mivel más adósmentő intézkedést valószínűleg a közeljövőben már nem fognak kidolgozni, ez az egyezség lehet az adósok utolsó mentsvára. Amennyiben a bankok komolyan veszik az MNB ajánlását és az egyeztetés, a megoldáskeresés valóságos lesz, akkor a most még futó peres eljárások száma is jelentősen csökkenhet. Mindenképpen érdemes megfontolni a folyamatban levő perek folytatását, most megnyílt a lehetőség a peren kívüli egyezségek lefolytatására.

Egy hátránya minden képen van az MNB ajánlásának, hogy ismételten a rendesen fizető adósokat nem érinti. Elvárják, hogy valamilyen szintű elmaradása (30 napos fizetési késedelem) fennálljon.

További hibája, hogy az ajánlás csak a jelzáloghitelekre vonatkozik, holott ennél sokkal nagyobb számban van végrehajtás egyéb, például: gépjármű hitel, mely ugyanúgy az ügyfél lakhatását veszélyezteti.

 

 

 

Az állam küldte padlóra a bebukott hiteleseket

2008 óta az állam négy esetben dolgozott ki a hitelesek megmentését célzó intézkedéseket. Eredményességüket tekintve rendkívül vegyes eredmények születtek. A törvényalkotási folyamtok eredményeként csaknem 4 évet tett ki az az időszak, amelyben az adósok érdekeit figyelembe véve, illetve időnyerés céljából felfüggesztették a végrehajtási eljárásokat, illetve gátolták az árverezési eljárásokat. Az adósok egy részének jól jött ez a haladék, de ez csak az első pillanatban tűnik pozitív intézkedéseknek.

A legnagyobb problémát a meggondolatlan törvénykezési gyakorlat okozza. A végrehajtások befagyasztása nem oldotta meg a problémát, hiszen a tartozások további növekedésének megállításáról nem intézkedtek. A türelmi és könnyítési időszakokban a hitelek tovább élték az életüket, kamatoztak, jelentős késedelmi kamatok terhelték a hiteleket, ennek az intézkedésnek elmaradása okozta azt, hogy a hitelek felélték az ingatlanok értékeit, a tartozások összege sok esetben megduplázódott, vagy akár háromszorosára is megnövekedett. Volt olyan bank is amely 26,5%-os késedelmi kamatot számolt fel, ehhez járult hozzá még az ügyleti kamat növekedés és egyéb költségek is. Így lett a 10 millió forintos hitelből 30 millió, ez egyértelműen a rosszul megkonstruált törvénykezési gyakorlat miatt következett be. Az állam ezt kompenzálhatta volna azzal, hogyha bevezette volna a tiszta lappal történő kezdés lehetőségét, mely szerint a tartozás összege nem haladhatja meg az ingatlan fedezet összegét. A 2010-es másfél évig eltartó kilakoltatási moratórium, az árverések számának limitálása a kvóta rendszer által, vagy a mostani elszámoltatási időszak, amely a jogorvoslati határidőkkel együtt mely csaknem 1,5 évre tolódott ki, hatalmas károkat okoztak a bedőlt hiteleseknek.

A 2012-es végtörlesztés csak azoknak kedvezett akik nem forint hitelből finanszírozták a hitel lezárását. Szintén hibás intézkedésnek bizonyult, az adósok nem jutottak kedvezőbb helyzetbe. A szintén 2012-es forintosítás, melyet a bedőlt hitelesek számára találtak ki 25%-os adósság elengedő intézkedéssel csapdahelyzetnek bizonyult az adósok részére. Ezek a hitelek túlnyomó többsége ismét bedőlt.

Az árfolyamgát némi könnyebbséget okozott, de alapvetően még is csak a probléma időbeni eltolását jelentette.

A hitelek 2015-ös forintosítása konzerválta a negatív tendenciákat. Ez alakulhatott volna másképp is, hogyha a MNB az árfolyam átváltás nyereségéből keletkezett 140 milliárd forintot nem zongorára és hegedűre költötte volna, hanem megtámogatta volna az átváltási árfolyamot.

Az államnak számtalan módja lehetett volna még hogy könnyítsen az adósok helyzetén. Közérdekű pereket kellett volna indítania a tisztességtelen szerződési feltételek felülvizsgálatára. Ennek nekilátott ugyan de erőtlenül, néhány másodvonalas pénzügyi szolgáltatót igyekezett megleckéztetni de a bankokhoz nem nyúlt. Már pedig kellett volna, ezt bizonyítja, hogy utólagosan megállapították, hogy visszatérítés jár az adósoknak a tisztességtelen szerződési feltételek miatt. 2016-ban árverési cunami fog beindulni, egyelőre nincsen semmi jel arra, hogy ez megváltozna.

Az Eszközkezelőn kívül szinte nem találni olyan adósmentős intézkedést, mely megütötte volna a kellő átgondoltság szakmai mértékét. Az elkövetkező időben vajon hány embert hagynak az út mellett és hány családot löknek bele a szakadékba.

A hitelesek válsága tovább folytatódik, további adósmentős intézkedés nincs a láthatáron.

Fontos időpont járt le az adósoknak

 

A magáncsőd törvény rendelkezései szerint január 1.-ig felfüggesztette a jelzálog fedezettel biztosított ingatlanok végrehajtását. 2016. január 1. előtt ilyen típusú ingatlanokat nem lehetett árverezésre kiírni elektronikus eljárásban. Ez fontos dátum annak a 175.000 adósnak az életében akik a jelzálog hitelükkel becsődöltek és 90 napot meghaladó tartozást halmoztak fel a bankjuknál. 2016 a végrehajtások éve lesz. A törvények által biztosított elszámolási határidők lejártak, gyakorlatilag semmilyen mesterséges akadály nem áll a bankok útjában, hogy a követeléseiket érvényesítsék. A bankok szerint a jogi helyzetek tisztázódtak, a tartozásuk a forintosítások után megállapíthatóak. A bankok elkezdték kipostázni a hitelek felmondásáról, illetve a végrehajtás elindításáról a közjegyzői határozatokat. Csak a bankok, a közjegyzők, illetve a végrehajtók kapacitásán múlik, hogy hányan kerülnek ebben az évben árverezésre. A nemzeti eszközkezelő jó esetben 10.000-15.000 ingatlant át tud venni ebben az évben. A magáncsőd nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a százat sem éri el azoknak az ügyfeleknek a száma, akik egyáltalán jelentkeztek a magáncsőd lehetőségére. Ha a kormányzat nem talál ki valami újabb adósvédelmi programot, akkor a szociális katasztrófa elkerülhetetlen. Az adósoknak haladéktalanul fel kell venni a kapcsolatot a finanszírozó pénzintézetekkel, el kell kezdeni a szerződések átdolgozását, aki még tud fizetni. A felhalmozódott adósságokra könnyítéseket kell kérni kiengedési nyilatkozat formájában. Szerencsére a bankok jó része hajlandó a kompromisszumokra. További jogi lehetőségként felmerülhet gépjármű hitelek esetében a részleges semmisségi eljárások indítása, jelzálog hiteleknél pedig az árfolyam különbözet visszatérítésére érdemes eljárásokat indítani. Egy jó peranyaggal igazolható, hogy a bankok nem tájékoztatták az ügyfeleket megfelelően.

 

Az ügyfelek rosszul teszik, ha a jó szerencsére várnak. A nyáron nagy valószínűséggel sok kilakoltatás várható.

 

Sok a hiba a banki elszámolásokban

Az eddig beérkezett banki elszámolások alapján megállapítható, hogy aránylag nagy számban hibásak a bank által elküldött elszámolási értesítők.

Nem árt alaposabban átnézni az ügyfeleknek a hitelszerződéseiket abban az esetben, ha a futamidő alatt szerződésmódosítás, könnyítési időszak, átstrukturálás, könnyítési időszak vagy más egyéb változás állt be amely a törlesztési ütemezést megváltoztatták.

Az elszámolások matematikai kiszámítása elfogadhatónak minősíthető, egyébként is ember legen a talpán aki az az MNB-s képletei alapján ezt ki tudja számítani, viszont az elszámolások alapja sok esetben rossz.

Elsősorban szerződési környezet egyoldalú megváltoztatása miatt következtek be. Az ügyfelek a hibákat a hitelszerződés megkötése kori törlesztési táblázat alapján tudják ellenőrizni elsősorban azt, hogy a tőke törlesztés ott tart-e ahol annak tartania kell. Ha nem akkor maga az egész elszámolás is hibás. Sok problémát okoz a szerződés beazonosítása is. Itt a bankok magánhiteleknek titulált szerződései problémások, de más szerződések is a bankok a hitel összeg felhasználása szerint minősítik, elsősorban gépjárműhitelek esetében. Itt a feleknek kell igazolniuk, hogy milyen célból vették fel a hitelt magán vagy vállalkozói célra.

Elvi hibák is megtalálhatóak az elszámolásokkal kapcsolatban. A devizahitelt forintban nyilvántartott hitelnek minősíti és az alapján is számolta el, amely nyilvánvalóan nem lehetséges.

Alaposan fel kell készülni a jogorvoslati lehetőségekre. A Pénzügyi Békéltető Testület kizárólag dokumentumok alapján fog dönteni. A bizonyítás terhe nem rakható át másik félre. Teljes biztonsággal be kell azonosítani a hibának az okát. Ehhez csatolni kell a megfelelő dokumentációt vagy bizonylatokat is. A panaszokat többfajta kötelezően kitöltendő formában kell beadni, amelyek letölthetőek.

Várható, hogy a PBT a jogorvoslati lehetőségek igen nagy százalékát fogja visszautasítani. Gyakorlatilag egy peranyagot kell összeállítania annak aki az elszámolást vitatja. Abban az esetben, ha a bank megtagadja az elszámolást, mint például néhány gépjármű finanszírozással foglalkozó szolgáltató, már érdemes a panasz eljárás előtt a bankkal tisztázni az álláspontokat. Az MNB április 28.án civileknek tartott értekezletén jó néhány újdonság is elhangzott. Érdemes az MNB honlapján tájékozódni (www.mnb.hu). Bármilyen jogorvoslatot meg kell előznie a bankkal történő egyeztetésnek és csak a panasz elutasítása után lehet fordulni a testülethez. A mostani tendenciákat, illetve az ügyek nagy számát figyelembe véve szerencsés esetben az év végégig fognak lezárulni az elszámolási ügyek.

Az eddigi tapasztalatok alapján a gépjárműhitelekre visszatérített összeg a tartozás 8-10%-a, a törlesztő részlet csökkenése 6-10% közötti. Jelzálog hitelek esetében a visszatérítés összege 13-16% között van átlagosan, a törlesztő részlet csökkenés 5-8% között mozog. Természetesen vannak ettől eltérő eredmények is.

Mit tegyen a megkapott banki elszámoltató levéllel?

Mit tegyen a megkapott banki elszámoltató levéllel?

Először is olvassa el és értelmezze az ott leírtakat.

Amennyiben megkapta az elszámoltatást a bankoktól, kérem juttassa el annak fénymásolatát a BVKFE 8253 Révfülöp, Csárda u. 1. címre.

Amennyiben még nem egyesületi tagunk úgy adja meg elérhetőségeit. Név, e-mail cím, telefonszám.

 Fontos figyelmeztetés azoknak, akiknek az eredeti hitelszerződését eladták, vagy más cég nevére kedvezményezték.

Azok a szerződések, melyek kedvezményezésre kerültek, azoknak a bank csak a kedvezményezés időpontjáig számol el. Az ügyintézést tovább kell folytatni. Másolják le az eredeti banktól kapott elszámolást, és a mellékelt levél mintával együtt a kedvezményezett cég részére küldjék el, tehát annak a cégnek aki most az ügyüket kezeli. Ezek lehetnek faktor cégek, követelés kezelők, de akár még magán személyek is. Felszámolás esetén a felszámoló cégnek kell eljuttatni.

Az elszámolás után az egyesület kérni fogja a szerződések részbeni semmisségének kimondását, valamint az árfolyam különbözet visszatérítését, egyéni perek, vagy pertársaságok keretében. Ezt megalapozottan tudjuk kérni. Álláspontunk megalapozására megfelelő dokumentumok állnak rendelkezésre, a Bankszövetségtől, valamint a PSZÁF-től. Nem fogadjuk el a mostani forintosítást a jelenlegi árfolyamon. A felvételkori árfolyamhoz képest maximálisan 15% eltérést ismerünk el. Amennyiben részt kíván venni ebben a folyamatban kérem jelezzék a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

Mitől lehet rossz egy banki elszámolás?

A bankok az elszámoló levelek jó részét még nem küldték ki. Még van idő átnézni a hitelszerződéseket. Téves az a felfogás, hogy nyugodtan üljünk és várjuk a bank levelét. Már most látszik, hogy a pénzintézet a saját szája íze szerint próbál meg elszámolni. A bank által közölt képleteket matematikailag bizonyára jól levezették, hiszen azt az MNB ellenőrzi. A rendesen fizetett hiteleknél valószínűleg nem lesz különösebb hiba. Mind elviekben, mind számszerűségben korrekt elszámolást fognak kapni az ügyfelek. Legalább is, aszerint ahogy a törvény azt leírja.

Nem árt viszont figyelemmel kísérni azokat a szerződéseket, ahol a futamidő alatt valamilyen törés következett be. Szerződésmódosítás, fizetési könnyítés, tőkésítés, újrastrukturálás, a törlesztési ütemben történő változtatás. Ezek több esetben lehetnek aggályosak. Ezeket a módosításokat a bank elsősorban a saját érdekei alapján módosította és a törlesztési ütemezést esetleg megváltoztatta. Sok esetben a változások nem az ügyfél érdekei alapján történtek. Az annuitásos törlesztési ütemezés megváltoztatása, vagy bizonyos tételek máshová sorolása már is erősen torzíthatja az elszámolás végeredményét. Ezeket a kifogásokat a pénzintézet részére az elszámolás után rendelkezésre álló 1 hónapos határidőn belül a pénzintézet felé jelezni kell. A tisztázatlanul elkönyvelt tételekre mindenképpen magyarázatot kell kérni. Az elmaradt tartozások tőkésítésénél a már egyszer késedelmi kamatokkal megterhelt összegekre újabb késedelmi kamatokat számolhatnak fel. Az új törlesztő táblázat esetében gyakori, hogy az nem az eredetinek a folytatása, hanem felborul a tőke és a kamat fizetésének az aránya. Ugyanez megtörténhetett hitelszerződések indokolatlan összevonása esetén is.

Gyakori az ügyfelek megtévesztése abban az esetben is, ha egy hitelt átneveznek, a hitelcélt megváltoztatják valamilyen általában csak a bank számára elfogadható indokkal, ez is aránytalanul nehéz helyzetbe hozhatja az ügyfeleket. Ilyen esetekben helyes, ha az elszámolás alapjait vitatjuk. Az elszámoltató levél elfogadásával elismerjük a tartozás mértékét, tehát ha most nem vitatjuk, akkor a későbbiekben már kevésbé lesz erre lehetőség. A szerintünk hibás elszámolásokat mindenképpen vigyük a Pénzügyi Békéltető Testület elé. Az alaposan átnézett hitelszerződés további visszatérítési lehetőségeket eredményezhet. A hitelszerződések több ponton is tisztességtelenek lehettek, nem csak azokban, amelyek a mostani elszámolás alapját képezik. A tisztességtelen szerződésmódosítások is legalább akkora károkat okozhattak az ügyfeleknek. Ezek jórészt nem jogi kérdések, hanem elszámolási problémák. Nem árt résen lenni.

Sok pénz maradhat a pénzintézeteknél

Fontos dátum közeledik: március 31-e, a banki visszatérítési igények végső bejelentése. Az egyesület azt tapasztalja, hogy az ügyfelek jelentős része nincs tisztában azzal, hogy bizonyos típusú szerződéseknél haladéktalanul be kell jelenteni az illetékes adósságkezelő irányába a visszatérítés igényét. Sokan úgy gondolják, hogy a visszatérítés automatikusan jár. Azzal sincsenek tisztában, hogy mit jelent az, hogy élő szerződésről van-e szó vagy sem. Gyakran az is felmerül, hogy az adósságkezelők sincsenek tisztában a kötelezettségeikkel. Hamis biztonságérzetbe ringatják az adósokat azok a sajtó hírek, mely szerint nincs semmi teendőjük, nyugodtan várják a bank értesítő levelét .

Röviden összefoglaljuk, kik tegyenek jognyilatkozatot annak érdekében, hogy még véletlenül se maradjanak le a visszatérítés lehetőségéről.

Mindenki jelezze visszatérítési igényét:

Akinek a hitelszerződését felmondták, olyanok, akiknek nem az eredeti pénzintézet kezeli az ügyét. Ez azt jelenti, hogy ha a kötelezett bank kedvezményezte az eredeti hitelszerződést bármilyen más követeléskezelő részére, vagy akár magánszemély részére Ők az eredeti hitelintézetnél jelentsék be igényüket

  • Azok, akik 5 éven belül visszafizették a hitelüket.
  • Akik végrehajtási eljárás alá kerültek.
  • Azok, akik felszámolás alá vont hitelintézetnél vettek fel hitelt, ők a felszámoló cég irányába jelentsék be igényüket.
  • A különböző faktorcégeknél kezelt tartozásuk van.
  • Azok, akiknek az eredeti hitel behajtása következtében fennmaradt tartozása áll fenn. Ez elsősorban a gépjármű-hiteleseknél gyakori, de jelzáloghitelekre is vonatkozik.

Összességében elmondhatjuk: akik bizonytalanok abban, hogy jár-e visszatérítés a számukra vagy sem, mindenképpen jelezzék visszatérítési igényüket lehetőleg két helyre is: az eredeti pénzintézetnél, akinél a hitelt vették fel és a követeléskezelőnél egyaránt. Fontos, hogy a jognyilatkozatokat ajánlott levélben juttassák el a pénzintézet vagy a követeléskezelő irányába. Bizonyára így is lesznek olyanok, akik megfeledkeztek egy-egy régi hitelükről vagy úgy gondolják, hogy részükre visszatérítés nem jár. A törvényalkotónak minden esetre a március 31-i időpontot szükséges lenne meghosszabbítania a banki értesítési határidő után még egy hónappal, hogy aki véletlenül mégsem kapott értesítést az újraszámolásról, ne kerüljön. joghátrányba. Akik nem tudják, mi az igénylés módja, a www.bankikarosultak.hu honlapról vagy az illetékes bank honlapjáról a bejelentés-mintát letölthetik.

Mire figyeljünk az elszámolásnál?

Elsejétől érkeznek a levelek az elszámolásokkal kapcsolatban. Az ügyfeleknek elméletileg nincsen tennivalója az ügyintézéssel kapcsolatban. Azért nem árt odafigyelni azoknál, akik szerződése nem volt töretlen a futamidő alatt. Például szerződésmódosítása volt, könnyítési kérelmet adott be, vagy bármilyen változás megszakította a hitel folyamatát.

Az alábbi tételekre figyeljünk oda:

Annuitásos törlesztési táblázat folyamatossága. A táblázat megmutatja, hogy a futamidő elejétől, annak végéig milyen arányban fizet tőkét, illetve kamatot havi bontásban. Tudvalevő, hogy a futamidő elején jobbára a kamatokat fizetjük a konstrukció sajátossága miatt. Szerződésmódosítás esetén a bank ezt felülírhatja anélkül, hogy plusz szolgáltatást nyújtana. Adott esetben új hitelként kezelheti az ügyet, az egyszer már kifizetett kamatokat Ön újra elkezdheti fizetni. Érdemes megvizsgálni, hogy egy szerződésmódosítás az ügyfél érdekét szolgálta-e, vagy csak a többlet kamat bevétel miatt született.

Érdemes átböngészni az elszámolásokat, különböző oda nem illő tételek miatt. Mint például: egyéb költség, elmaradt haszon, szakértői díj, perköltség (sosem volt per) stb. Jó néhány olyan tételt találunk, amely nem beazonosítható, csak a számlát dagasztotta.

Egyéb költségek devizában történő nyilvántartása: Casco, biztosítási díj stb. Ez ellen panasz nyújtható be, főleg hogy az MNB már pert nyert ezen a területen.

Esetleges hitelkiváltáskor vagy egyik bankba a másikba történt átvitelekor beazonosíthatatlan költségek vagy árfolyam különbözet.

Ha megkapta az elszámoltató levelet és kifogásolja annak tartalmát, próbáljon meg rámutatni, hogy konkrétan mit kifogásol. Erről készítsen listát. A levelet és a listát küldje el az egyesületnek. Megvizsgáljuk, ha az megalapozott, akkor ellentmondással lehet élni a banknál, majd a Pénzügyi Békéltető Testületnél.

Várható, hogy akár gépjármű-, akár ingatlanok ügyekben nagy tömegben peres eljárások indulnak az árfolyam-különbözet miatt. A kedvezményes árfolyamon történő forintosítás elmaradt, a legnagyobb tétel egy esetleges visszatérítésnél ez lehetett volna, ezért a hiteleseknek saját maguknak kell kivívniuk ezt a visszatérítést. Ezzel kapcsolatban mindenki kérje ki a bankjától a kockázat feltáró nyilatkozatot.

Ne feledkezzünk meg az öt éven belül megszűnt hitelekről. Ezekre az elszámolást külön kell kérni.

Bűnös mulasztás vagy szakmai alkalmatlanság?

Úgy tűnik a pénzügyi kormányzat a pálya széléről szemléli az eseményeket, a legkisebb jele sem látszik, hogy bármit is tenni akarnának.

Kik a felelősek azért, hogy az ország lakosságát felkészületlenül érte az árfolyam-katasztrófa?

„Fizess deviza hiteles! Tisztában voltál a kockázatokkal, minden tájékoztatást megkaptál. Viseld a felelősséget és a következményeket!”

Boldogok a döntéshozók, hiszen a jelzáloghiteleknél „kivezették” a devizát a piacokról. A kúria megállapította, hogy a devizahitelesek tudtak a kockázatokról, ezért annak terheit viseljék, hacsak nem tudják igazolni ennek ellenkezőjét. A kormány elvégezte a devizahitelesek mentőakcióját, az érintettek visszatérítést kapnak, amely megkönnyíti életüket.

Nézzük, ezzel ellentétben, mi a helyzet.

2006 januárjában a Bankszövetség tanulmányt adott ki, melynek az volt a címe, hogy „Nem kell félni a devizahitelektől”. Hosszútávon nem jósol jelentős változást. A PSZÁF ezt megerősítette, és a tanulmány prospektus formájában kikerült a bankok ügyfél tereibe, amelyek csaknem 2010-ig megtalálhatóak voltak. A bankok ügyintézői ezt az irányvonalat követték a tájékoztatásuk során, mely szerint a svájci frank a világ egyik legbiztosabb valutája.

A banki kockázatfeltáró nyilatkozatokon található grafikonok maximum 15%-os eltéréseket jósoltak, nyilván a Bankszövetség tanulmányának hatására. Egyik ábrán sem mutattak be extrém eltérést, pedig bizonyára lehetett volna csinálni olyat is. A 2008 és 2010 közötti árfolyam volt pozitív és negatív is.

A lakossági hitelszerződések védelmében azonban semmilyen érdemi intézkedés nem történt. A MNB, a felügyeleti szervek, illetve a Gazdasági Tárca nem kezdeményezte a szerződések felülvizsgálatát. Nem tette lehetővé a szerződések felmondását az ügyfelek részéről és nem tette lehetővé az átjárást a forint és a deviza konstrukciók között.

Az első jelentős csapást a bedőlt hitelesek a kilakoltatási moratóriummal szenvedték el, mely nyilvánvalóan hibás konstrukció volt. Megtiltotta a végrehajtások kivitelezését, de a tartozások kamatozását és a késedelmi kamatokat nem fagyasztotta be, ezért a bedőlt hiteleseknek a tartozása 60-70%-al megnövekedett. a moratórium időszaka alatt Itt jön a PSZÁF első jelentős hibája: egy állásfoglalásában elismerte, hogy a jogszabály rossz, de azzal érvelt, hogy a kormányzat megoldja majd ezeket a problémákat.

Valóban legalább hét adósmentő intézkedés keletkezett, ezek egyike sem volt használható, kivéve a 180 Ft-os végtörlesztést, de ez csak egy szűk rétegen segített. Az árfolyamrögzítés hatásai pedig elég korlátozottak. Ez időszak alatt sem történt semmilyen lépés az átjárhatóság biztosítására, illetve a devizahitelek kivezetésére, pedig éppen időszerű lett volna, hisz ekkor már volt „hibás termékezés és csaló bankozás”.

A Svájci Nemzeti Bank 2011-ben bejelentette az átváltási küszöböt ez megnyugtatta a kedélyeket, amely igencsak hamisra sikeredett. Ez a bejelentés elaltatta az óvatosságot

Az azóta eltelt három évben senkinek nem jutott eszébe, hogy mi lesz akkor, ha ez a helyzet megszűnik. Hol voltak a szakértők? A nagynevű bankárok, az MNB szuper szakemberei? Vajon milyen elemzéseket adtak a döntéshozók és a gazdasági tárca részére? Hamis reményekben ingatták magukat az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban? Meg sem fordul a fejükben, hogy egy ilyen helyzet kialakulhat? Hol voltak a figyelmeztetések a lakosság részére? Vajon még mindig elegendőnek tartották azt a kockázatfeltáró nyilatkozatot, amelyet az ügyfelek orra alá toltak? Vajon a nemtörődömség, vagy a szakmai alkalmasság, vagy a problémák tagadása járult hozzá ahhoz, hogy ez a devizacunami bekövetkezett? Vajon véletlen-e, hogy az árfolyam küszöbfelmondása előtt két héttel történt a kényszerforintosítás?

Fel kell tenni a kérdést, hogy a MNB-nak milyen információi voltak az átváltási küszöbről és annak esetleges felmondásáról? Még az is elképzelhető, hogy nem voltak, de a gazdasági folyamatokból a makro-prudenciális elemzésekből nem derült ki hogy egy ilyen esemény bekövetkezhet? Vajon az élen járó pénzügyi és banki szakértőink ugyanolyan tájékozatlanok és naivak, mint a közemberek? Értik-e egyáltalán a gazdasági folyamatokat, vagy csak a politika által behatárolt területen mozognak?A svájciak a piaci folyamatokkal indokolták a lépéseiket. Magyarországon az elemzők vajon nem ugyan azokat a folyamatokat figyelték? Csak az események után tudunk kullogni, és elszenvedjük azok hatásait? Mi a különbség a lakosság pénzügyi tájékozatlansága, és a pénzügyi gazdasági kormányzat tájékozatlansága között?

Mi lett a végeredmény?

A bedőlt banki hitelek száma az egyéb hitelekkel együtt, ami az ingatlanokat veszélyezteti 130.000 és 200.000 közé tehető. A családok egy részén a banki visszatérítés már nem segít.

A 250.000 gépjárműhiteles nagyjából ugyanannyi család, akik 8-10 év hiteltörlesztés után a leamortizált gépjárműveket még mindig az új árukon törlesztik. Ha nem fizeti elviszik a gépjárművet, attól a tartozása megmarad. Jönnek a végrehajtások, árverezések. A végrehajtót nem érdekli, az adósság eredete.

Vajon mi változott az elszámoltatás előtti helyzethez képest?

Az önkormányzatok tartozásait szinte teljesen eltörölték. Nem tudunk arról, hogy akár egyetlen önkormányzatot is felelősségre vontak volna, mert a főtéri szökőkút rekonstrukciója miatt eladósították településüket. A pénzügyileg laikus, tájékozatlan lakosságról viszont még mindig nem történt valódi gondoskodás, pedig ki tudja, hányadik bőrt húzzák le a bankok a svájci frankos vagy egyéb devizás hitellel kapcsolatban.

A MNB hozzáállását jól mutatja, hogy az a 100 milliárd forint, melyet a bankok részére bocsájtott, valutaváltás során keletkezett, annak árfolyam hasznát sajátjaként kezeli. Sem a kormánynak, sem a banknak nem jutott az eszébe, hogy ezt a nyereséget a forintosításkor felhasználva, esetleg a banki adóból még átcsoportosítva kedvezőbb átváltási árfolyamot határozzon meg. Több százezer család érdekeit figyelmen kívül hagyva értelmezhetetlenül haszontalan dolgokra költik.

A lakosság elvárná, hogy a parlament azonnali rendkívüli ülést tartson ebben az ügyben és olyan intézkedések sorát vezesse be, mely a lakosság kitettségét csökkenti, a piacot megnyugtatja, és az árfolyamokat stabilizálja. A bajbajutott családok száma megduplázódott. Mindegy, hogy valakit gépjármű-, vagy jelzáloghitel miatt árvereznek. Az egyesület felkérte a pártok vezetőit, hogy azonnali válságintézkedéseket tegyenek. A lakosság részére a www.bankikarosultak.hu honlapon adunk gyakorlati tanácsokat, a legfontosabb tennivalókról.