Felmelegített forintosítás

Megszületett a 2013-mas év forintosítás reinkarnációja. A piaci áron történő forintosítás és az adósok várhatóan 20-25%-os könnyítési lehetősége, illetve az ebből fakadó előnyök gyakorlatilag megegyeznek a 2013-mas év adósmentő intézkedés hasznaival. Ezek a hasznok gyakorlatilag igazi hasznot már 2013-ban sem jelentettek, csak a célcsoport változott. Nem csoda, hogy az előző forintosítást is csak legfeljebb az összes potenciális ügyfél 18%-a vette igénybe. Ők is inkább a pánikba esett és tájékozatlan ügyfelekből kerültek ki. Az átváltott devizahitelek törlesztőrészlete szinte semmit nem változott, a bankok ezzel is trükköztek, úgy módosították a szerződéseket, hogy a futamidőt megnövelték.

A mostani adósmentő intézkedésért kár volt ekkora felhajtást csapni. Az Európai Bírósági tologatás, a képletek kidolgozása, a banki perek teljesen feleslegessé váltak, hiszen egy egyszerű jogszabállyal is megoldható lett volna ez a probléma. A piaci alapú forintosítás miatt előreláthatólag az adósok tőkéje nem fog változni. Ritka esetben kevesebb, legtöbb esetben valószínűleg több lesz, olyan mintha eddig nem fizettek volna semmit. Az elmúlt évek törlesztéseit kidobhatják az ablakon. Ha a két forintosítás között párhuzamot vonunk technikai és matematikai értelemben, azt mondhatjuk, hogy kipukkadt a léggömb. Ismét nem történt semmi, a hitelesek problémáinak megoldására továbbra sincs megfelelő stratégia. Az előző forintosítás áldozatai megemelt kamatokkal néztek szembe. A jegybanki alapkamat csökkenését nem követték a bankok, és a mostani forintosítás távlati pozitív hatásaira semmilyen biztosíték sincs. Megint nem készült hatástanulmány. A tartozások legalizálódnak.

Ne keverjük bele a politikát, de nem ezt ígérték. Nyertek a bankok, valamint az állam is. Az ország deviza kitettsége csökken. Az ügyet az államnak nem sikerül lezárnia, a probléma még további hosszú évekig el fog húzódni.

Hitelesek feladatai az elszámolással kapcsolatban

A tegnapi napon ért véget a negyedik egyeztetés a Nemzeti Bank Törvényelőkészítő Munkacsoportja, valamint a szakmai civil szervezetek között. Az ügyfelek igen kemény feladat elé lesznek állítva az elszámolással kapcsolatban. Ha azt szeretnék, hogy az elszámoltatás a részükre pozitív eredménnyel záruljon senki nem ülhet a babérjain, várva, hogy az elszámolás magától megtörténjen. Kemény ügyintézésre számíthatnak, amelyben aktívan részt kell venniük, és még így sem lesz garantált a siker arra, hogy az elszámolás pozitívan fog lezárulni részükre. Az már biztos, hogy az elszámolás nem lesz tökéletes, a végeredmény csak ritkán lesz teljesen pontos, és a visszajáró összeg legfeljebb csak becsléssel lesz megállapítható, a legjobb esetben 5%-os hibahatáron belül.

Az elszámolást az teszi bonyolulttá, hogy a hitelszerződések esetében valamilyen változás csaknem minden esetben bekövetkezett a futamidő alatt. Egy kommunikáció kezdődik a bank, illetve az ügyfél között. Ezzel kapcsolatban az ügyfeleknek az alábbi feladatai lesznek és alábbi lépések megtételét javasoljuk:

Vegye fel a kapcsolatot pénzintézetével, tegyen jognyilatkozatot megfelelő formában. Jelentse be igényét az elszámolásra. Ennek során tisztázza személyes adatait. A hitelszerződést azonosítsa be konkrét adatokkal, lakcímét pontosítsa. Jelezze, milyen státuszban kéri az elszámoltatást (adós, adóstárs, kezes). Ezt azért szükséges tisztázni, mert van, amikor nem az adós fizeti a törlesztő részleteket, más valaki áll helyt az adós helyett. Ezért jobb tisztázni a bank álláspontját. Jelezze, hogy Ön szeretné a visszatérítést az adós helyett. Rendkívül sok vitára kell majd számítani. Mindenkinek biztosítani kell jogait. Igazolni kell, hogy a befizetéseket saját maga eszközölte. Ebben az esetben a bank egy esetleges polgári igény bejelentéséig zárolni fogja a visszatérítendő összeget.

Tisztázza, hogy egyáltalán kinek tartozik. Fontos tisztázni, ki az ügygazda szerződésmódosítások, hitelkiváltás, a tartozás eladása más pénzintézetek részére esetén. Még az is előfordulhat, hogy az adott pénzintézet már nem létezik. Néhány esetben követeléskezelőtől, felszámolótól kell kérni az elszámolás lebonyolítását. Itt újabb komoly gondok jelentkezhetnek. Lesz-e egyáltalán olyan, akitől a túlfizetéseket be lehet hajtani? Itt célszerű lesz az esetleges refinanszírozó ellen eljárást indítani.

  • Be kell azonosítania, hogy az ön szerződése milyen kategóriába tartozik. A bank ezt elméletileg közölni fogja, de nem biztos, hogy valóban ez a helyzet, az ügyfél ezt még esetleg vitathatja.
  • Élő szerződés, nincs fogyasztói késedelem
  • Élő szerződés fogyasztói késedelemmel
  • Élő szerződés, elszámolást követően tartozás maradt fenn.
  • Megszűnt szerződés követelés fennmaradása nélkül.
  • Megszűnt szerződés követelés-fennmaradással.

Nem lesz könnyű adott esetben beazonosítani a szerződés típusát. Különösen oda kell figyelni a bedőlt és eladott szerződésekkel kapcsolatosan. Ott, ahol vita lehet, a bankkal tisztázni kell, hogy kihez adjuk be egyáltalán az elszámolási igényünket. Próbáljuk összeszedni a befizetési bizonylatokat, illetve a változásról szóló befizetési értesítéseket. Most bosszulja meg magát az, ha valaki a papírkosárban landoltatta ezeket az értesítéseket. Ez estben a következő pont alapján járjon el:

4. Szerezze be a történelmi adatokat a bankjától. Ezt elsősorban egy panaszlevél keretében tegye, mert akkor biztos lehet benne, hogy választ is kap rá. Kérjen be minden adatot a futamidő elejétől a végéig, amely a törlesztőrészletben valamilyen változást idézett elő. Ez nem lesz könnyű, hiszen a szerződési feltételekben gyakran, akár hetenként vagy havonta is változások álltak be. Sok esetben a bankok sem vezették az ügyfél nyilvántartásában ezeket a változásokat, úgy hogy néhány bank is bajban lehet az adatokkal. Viszont ha az ügyfél vitatni akarja majd az elszámolás helyességét, akkor azt csak úgy tudja megtenni, ha teljes pontossággal beazonosítja azt, hogy a bank hol követte el az elszámolásban a hibát. A Pénzügyi Békéltető Testületnél reklamálhat a hiba megjelölésével, egyébként visszautasításra fog kerülni a panasza. (Hamarosan megjelennek azok a panaszbeadványok, amelyekkel ezeket a reklamációkat megtehetik).

5. Néhány nyilatkozatot is ki kell majd tölteni, amelyet a visszatérítés igénylésével kapcsolatban a bank eljuttat részére, de vitás esetekben ezt saját magának kell kezdeményeznie.

Várhatóan az elszámolások lebonyolítása nem lesz egyszerű feladat az adósoknak és bonyolultabbnak ígérkezik, mint az az eljárás, amikor a hitelt felvették. Valószínűleg tovább folynak majd a Nemzeti Bank és a civilek megbeszélései. Kellemes meglepetésként elmondható, hogy ez az első alkalom, amikor szakmai civilszervezetek aránylag komoly mértékben belefolyhatnak tevőlegesen is a szabályok részleteinek kidolgozásába.

Figyelembe véve az ügy bonyolultságát, egyesületünk országos tájékoztató és infóvonalat nyit az érdeklődők számára. A kérdéseket eljuttathatják a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre. Jelen pillanatban csak a jelzáloghitelekkel kapcsolatban vannak érdemleges információk, de az ügyintézést mindenkinek el kell kezdenie (gépjárműhitlék, egyéb fogyasztói kölcsönök, valamint a már lezárt hitelek esetében is) Fontos lesz a határidők betartása, ezért azt ajánljuk a hiteleseknek, ne csak a híreket figyeljék, hanem minél előbb kezdjék el az ügyintézést is, hiszen az információk beszerzése akár hosszabb időt is igénybe vehet. Az 1,3 millió hitel rendezése nem lesz konfliktus- mentes. Sajnos azt is el kell mondani, hogy nem biztos, hogy ezek a forgatókönyvek érvényesülnek, az Alkotmánybíróság még beleszólhat a folyamatokba.

Levél az Alapvető Jogok Biztosának

Az egyesület  több inkasszós letiltási ügy kivizsgálása után levelet írt az Alapvető Jogok Biztosának, mivel véleményünk szerint az inkasszó az emberek teljes anyagi megsemmisítését eredményezi.

A levél tartalmából:

Alapvető Jogok Biztosának Hivatala
1387 Budapest, Pf. 40.
Dr. Székely László úr
Alapvető jogok biztosa

Tárgy: törvényességi felülvizsgálati kérelem

Tisztelt Elnök Úr!

Banki és Végrehajtatási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület (8253 Révfülöp, Csárda u. 1.( nyilvántartási szám Veszprém Megyei Bíróság 3302) képviseletében Kovács László főtitkár, mint egyesület

kérem közbenjárását

az általam jelzett ügy kivizsgálása érdekében. Az ügy engem személy szerint is érint, illetve az egyesület főtitkáraként több száz, több ezer állampolgár közös gondját igyekszem Önnek -remélhetőleg megfelelően- megfogalmazni.

A probléma több éve fenn áll, gyakorlatilag az eddigi intézkedések, panaszok állampolgárok által benyújtott kifogások, sőt még peres eljárások sem vezettek eredményre. Ennek oka az, hogy a problémát a meglevő törvények pontatlansága, nem egyértelmű megfogalmazása, valószínűsíthetően joghézagok okozzák, amelyeket a hatóságok az állampolgárok kárára egyoldalúan értelmeznek.

P a n a s s z a l

kívánok élni a NAV, valamint a bírósági végrehajtói rendszer végrehajtási gyakorlata ellen.

Ez a két jogintézmény egy bizonyos behajtási gyakorlatot véleményem szerit törvénysértő módon alkalmaz a hatósági átutalás megbízások (inkasszós eljárások) során. A jogszabályok egyoldalú értelmezése miatt az állampolgárok hivatalos jövedelmét a törvényekben előírtnál jóval nagyobb módon elvonják, és ezzel olyan körülményeket teremtenek, amely az állampolgárok jogait sérti, életüket oly mértékben ellehetetleníti, amelyekkel már a fizikai megsemmisítés határait súrolják.

1.sz. Kérdés: 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról1

Levonás a nyugdíjból

67. § (1)200 Az adós társadalombiztosítási nyugellátásából, korhatár előtti ellátásából, szolgálati járandóságából, balettművészeti életjáradékából és átmeneti bányászjáradékából (a továbbiakban együtt: nyugellátás) legfeljebb 33 százalékot lehet levonni.

(2) A levonás a nyugellátásnak legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében:

a) gyermektartásdíj,

b) jogalap nélkül felvett nyugellátás.

(3) Több letiltás esetén a levonás a nyugellátásnak legfeljebb 50%-áig terjedhet.

(4) Az árvaellátásból - legfeljebb 50% erejéig - a jogalap nélkül felvett árvaellátást lehet levonni.

Levonás a munkavállalói munkabérből

65. § (1) A munkaviszony alapján kapott munkabérből (a továbbiakban: munkavállalói munkabér) legfeljebb 33%-ot lehet levonni.

(2) A levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében:

a) tartásdíj (14. §),

b) az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés,

c) jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás.

(3) Több letiltás esetén a levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet.

(4)198 Az (1)-(3) bekezdések alkalmazásában munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyi jövedelemadó-előleg fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél.

Ez a két § maximálja a nyugdíjból és nyugdíj-jellegű jövedelmekből történő letiltások összegét. Vonatkoztassunk el a gyermektartási díj és a jogtalanul felvett összegek letiltási szabályaitól, amely valóban engedélyez ennél nagyobb letiltást is. A törvényalkotó úgy gondolta, hogy egy állampolgár vagy egy család jövedelmét, a mindennapi megélhetésre fordított forrásait ezekben a %-os arányokban maximálja.

Természetesen van más végrehajtási kényszercselekmény is, mint pl. ingó foglalás, ingatlan foglalás, árverezés, amelyek tovább segítik elő a tartozás megfizetését. A banki és a bírósági végrehajtók azonban a gyakorlatban más módszert alkalmaznak a jövedelem további letiltása, elvonása terén.

Az inkasszót, a hatósági átutalás rendszerét is alkalmazzák kifejezetten a jövedelem elvonására. Indoklásuk szerint a Végrehajtási törvény nem tiltja a letiltás, illetve az inkasszó közös alkalmazását. Igaz, lehetőségként sincs felsorolva, de úgy értékelik, hogy ez már egy más irányú végrehajtási kényszercselekmény és nincs ellentmondás a 33 vagy 50%-os letiltás, illetve az inkasszó alkalmazása között. A végrehajtók gyakorlatban alkalmazzák az inkasszót azokban az estekben is, ahol már egyben letiltást is alkalmaznak. Ezáltal a 33 vagy több végrehajtás esetén 50%-ot meghaladóan vonják el a jövedelmeket.

Az állampolgárok, nyugdíjasok, közalkalmazottak, rendszeres jövedelmekben részesülők a jövedelmeiket általában kötelezően bankszámlára kapják, havonta azonos időszakokban. Ezt a végrehajtási törvény is mint havi rendszeres jövedelmet határozza meg. Ez így ésszerű, tehát egy családon belül vagy akár egyénnél is rendszeres gazdasági, havi időszakokról beszélhetünk. A végrehajtó azonban ezt a tényt nem veszik figyelembe. A hasági átutalási megbízást 36 napra állítják ki. Ezt azt jelenti, hogy mivel ez a 35 nap két havi gazdasági időszakot foglal magába, ezért ez a gyakorlatban a következőképpen néz ki:

Az első hónapban figyelembe veszik a letiltás alól mentes jövedelmet. Tehát a minimál öregségi nyugdíj ötszöröse fölötti részt korlátlanul elvonják (ezt a törvény megengedi) illetne a minimál öregségi nyugdíj feletti részt, amely ennek négyszerese 50%-ban tiltják le. Ez is törvényes.

A következő hónapban viszont a teljes jövedelmet elvonják, mivel úgy értelmezik, hogy ez még az előz havi gazdasági időszak folytatása. A végeredmény az, hogy folyamatos inkasszó esetén a végrehajtás alá vont személy csak minden második hónapban kapja meg jövedelmének felét, minden második hónapban viszont teljesen jövedelem nélkül marad. Ezzel a módszerrel jócskán túllépik a 33 %, vagy több végrehajtás esetén az 50 %-os letiltási lehetőséget.

A mellékelt táblázatban jól nyomon követhető, hogy hogy néz ki egy állampolgár jövedelme folyamatos inkasszó estén, 33 %-os letiltás nélkül, és hogy néz ki 33%-os letiltás és az inkasszó közös alkalmazásával.

Melléklet

Az egyik esetben ez 70%-os, a másik esetben ez 86%-os jövedelem-elvonást jelent. Úgy ítélem meg, hogy azonos célra mint pl. jövedelemletiltás két különböző végrehajtási eljárás alkalmazása törvénytelen. A két példa saját jövedelmi viszonyaimra lett vonatkoztatva, 86%-os elvonás esetén megélhetésre napi 2 Euró, 600 Ft marad, a másik esetben ez ennek a duplája: 4 Euró, 1200 Ft.

Különböző ENSZ-nyilvántartások alapján ekkora jövedelemből Afrika szegény országaiban lehet találkozni, ahol az emberek éhen halnak, nincs hol lakniuk, nem tudnak költeni gyógyellátásra, művelődésre, tisztálkodásra; gyakorlatilag semmire sem.

A tartozásokat vissza kell fizetni, de valóban ezt minden áron be kell hajtani? Európában, Magyarországon elfogadható-e, hogy egy személy napi 600 Ft-ból éljen meg? Nem mindennek van olyan szerencsére, hogy a családja nem hagyja,hogy éhen haljon, de ez a végrehajtási eljárás cinikus, az emberi méltóságot sértő, és közel van ahhoz, hogy egy személy a fizikai megsemmisülés szélére kerüljön.

A minimál öregségi nyugdíj már önmagában is egy vállalhatatlan összeg, jóval a létminimum alatt van. Azt, hogy Magyarországon ma mennyiből lehet megélni, nem az én tisztem eldönteni, viszont szeretném Önnek idézni néhány olyan alkotmányos alapjogot,

Idézem az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás két pontját

„Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.

Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.”

valamint a Szabadság és Felelősség

(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

(2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.

(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

 Továbbá

  XI. cikk (1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez.

 XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

 XXIV. cikk(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.

2, Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.

Bizonyára néhány jogszabály nem egyértelmű és joghézag is fellelhető. A végrehajtó azt mondja, hogy ez a végrehajtási rendszer így van rendben, több különböző végrehajtási kényszercselekmény ugyan arra a célra együttesen is alkalmazható, illetve abban sem találnak kivetni valót, hogy minden második havi jövedelmet szükség esetén elvonjanak.

Természetesen előfordulhat az is, hogy ebben a törvénytelen cselekményben a bankok és pénzintézetek is közre játszanak, akik mindenfajta vizsgálat nélkül kiszolgálják a végrehajtó utasításait. Azt, hogy a rendszer melyik részében található a hiba, szintén nem az én tisztem vizsgálni. Nem állítom, hogy minden végrehajtás alá vont ügyfél esetében ez így van, de ez a jelenség általános. Szükséges lenne felmérni az inkasszó alá vont ügyfelek esetében, hogy mi a gyakorlat. Azt tudom, hogy egyesületünkhöz számtalan esetben fordultak ilyen és hasonló jellegű problémákkal, és az is igaz, hogy nem minden végrehajtó teszi folyamatossá az inkasszót, viszont ez legfeljebb csak emberi belátás, vagy a végrehajtó feledékenysége miatt történik minden esetben így. Ez nyilván nem is számít, önmagában már az is elegendő ezen törvények felülvizsgálatára, hogy a végrehajtási rendszer szabályai ezt megengedik, lehetővé teszik és ez a gyakorlatban meg is mutatkozik.

Az utóbbi időben egyesületünk ezen a területen nem tudott előre lépni, hogy jogorvoslatot keressen. A bank a végrehajtóra, a végrehajtó a bankra mutogat, majd mindketten a törékenyekre azzal, hogy ami nincs tiltva az megengedett. Valószínűsítem, hogy több minisztérium közös áttekintése szükséges ahhoz, hogy ez a nem európai végrehajtási intézmény a továbbiakban már ne így működjön

Idézném Önnek még:

ALAPVETÉS (T) Cikk

 3. Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.

4. Szükséges lehet ezen törvények felülvizsgálata

Szeretném felkérni Önt, hogy foglaljon állást ezen törvények helyes alkalmazásával és értelmezésével kapcsolatban és a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjen.

Kilakoltattak egy családot

A kilakoltatási moratórium ellenére a Bartalis Végrehajtó Iroda banki hitel miatt utcára tett egy négytagú családot Veresegyházán.

A végrehajtás igen „érdekes” körülmények között zajlott le: a végrehajtó iroda írásban értesítette az adósokat a kilakoltatás időpontjáról: augusztus 28-án 13 órára kérte az ingatlant kiürített állapotban átadni. Tette mindezt a K&H Bank megbízásából. Természetesen, hogy minden „simán” menjen, a végrehajtó rendőri biztosításról is gondoskodott. Az adóst a rendőrök fogadták, a végrehajtó személyesen meg sem jelent a kilakoltatás hivatalos időpontjában, úgy hogy a szerencsétlen, megfélemlített adós az ingatlan kulcsait a rendőröknek adta le. A nagyobb szégyent megelőzve saját maguk intézték a kiköltözést, a végrehajtó hiányában mint becsületes állampolgárok a rendőröknek át is adták az ingatlan kulcsait.

A kiköltözés 13 órakor megtörtént, ez után egy órával a rendőrök felhívták az adóst, hogy faxon keresztül a végrehajtó értesítette őket arról, hogy a végrehajtó mégsem kéri a kilakoltatást, és határozatlan időre azt elnapolta.

Az ügy néhány érdekes kérdést felvet: vajon a Bartalis Végrehajtó Iroda nem bírt információkkal a kilakoltatási moratóriumról, esetleg a rendőrség sem tudott arról, hogy jelen pillanatban banki hitelek miatt nem lehet banki ügyfeleket kilakoltatni, sőt erről a tényről a K&H bank sem tudott, aki a kilakoltatást kérte?

Az adósok más településre költöztek, a közalkalmazott anyuka jó messzire került a munkahelyétől, a két iskoláskorú gyermek számára új iskolát kellett keresni Számukra a tanévkezdés bizonyára nem volt boldog, felemelő élmény, nem beszélve arról, hogy a családnak kölcsön kellett kérnie ahhoz, hogy a kiköltözést saját maguk meg tudják tenni.

Újra és újra bebizonyosodik, hogy a bankok igazából nem törődnek ügyfeleikkel. Nemfizető ügyfeleiket kegyetlenül, mérlegelés nélkül eltiporják, a végrehajtók pedig továbbra is bíznak abban, hogy a mai végrehajtási rendszer megingathatatlan és szinte bármit megtehetnek.

Egyébként egy szimpla CHF-alapú devizahitelről volt szó. Az ügyfelek lelkiismeretesen fizették amíg tudták, az utolsó tartalékukat is felélték. Most ugyan a kulcsot visszakaphatják, már csak az a kérdés, ismét tudnak-e kölcsönkérni arra, hogy visszaköltözésüket meg tudják szervezni. Jelen pillanatban segítségre várnak.

Nyilván kérjük, hogy a kormány tartsa be azt az ígéretéét, hogy egyetlen családnak sem kell elhagynia otthonát, csak azért, mert ingatlanhitelüket nem tudták fizetni, viszont a rendszer úgy látszik, mégsem működik tökéletesen. Vajon mi járhatott a Bartalis Végrehajtó Iroda ügyintézőjének a fejében, amikor a bank kérelmének etikátlan módon eleget tett?

Az egész devizahiteles mentőcsomag szabályozása rengeteg kérdést vet fel már önmagában is, Többek között az is kérdés, hogy a már tartósan bedőlt hitelesek helyzetét hogyan kívánják szabályozni? Ezek az ügyek már évek óta húzódnak a tartozások sok esetben két-háromszorosan meghaladják a fedezetek értékét, a végrehajtási rendszer pedig mindenképpen felülvizsgálatra szorul.

 

 

 

Egyezségi ajánlat a pénzintézetek részére

Most nyílt meg a lehetőség, hogy minden pénzintézet részére egyezségi ajánlatot tegyünk. A Kúria és a Parlament határozatai alapján minden hitelszerződés semmisnek tekinthető. Igaz, a pénzintézetek perelhetik az államot. Amennyiben tudják bizonyítani, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások szabályosak voltak, akkor bizonyos esetekben az álláspontjukat meg tudják védeni, de erre kicsi az esélyük.

Minden bankkártya, személyi kölcsön, nem fedezetes hitel esetében javasoljuk, hogy tegyen egyezségi ajánlatot a bankjának, faktorcégnek vagy követeléskezelőnek hivatalos ajánlott levélben, amely tartalmazza az ügyfél és a hitel adatait. Tegyenek javaslatot peren kívüli egyezségre elsősorban kamatok és késedelmi kamatok tekintetében, másodsorban pedig a kamatok mértékének csökkentése érdekében. A tőke csökkentésére csak kisebb esélyt látunk, de ahol ügyeik elhúzódása miatt a késedelmi kamatok felhalmozódása tetten érhető, ott az esetleges szerződés-semmisség miatt a tőkéhez közelítő engedményre kell javaslatot tenni.

Az egyezségi ajánlatnak több értelme van: egyrészt nyilván a tartozás összegének jelentős csökkenése, másrészt pedig egy esetleges peres eljárás esetén a bíróság mindenképpen mérlegelni fogja, hogy a felek között történt-e egyezségi ajánlat.

Vegyük figyelembe fizetési kapacitásunkat, és csak olyan törlesztőrészletet vállaljunk, amelyet fizetni is tudunk. Több hitel esetén a legkisebb összegű, legrosszabb kamatozású hitelekre tegyünk elsősorban ajánlatot. Az adósság-konszolidáció érdekében először ezeket próbáljuk akár előtörlesztéssel kifizetni- akár a többi hitel kárára is. Ha lehet, vállaljunk előtörlesztést, tehát a jóváhagyott törlesztőrészleten felül fizessünk be.

A tőkét vissza kell fizetni, ennek csökkentésére csak ritkán van lehetőség. A kedvezmény mértékét az eset összes körülményeit figyelembe véve állapítjuk meg. Ha nem boldogul, kérjen tanácsot.

 

 

 

Legfontosabb teendők egyesületi tagoknak

A kormány július 4-i határozata alapján minden banki hitel semmissége kimondható. Ebbe bele lehet érteni a jelzáloghiteltől kezdve a hitelkártya szerződésekig az összes banki szerződést, függetlenül attól, hogy a forintos vagy devizás. A forintos hiteleknél elsősorban a kondíciós listában történő egyoldalú módosítások miatt mondható ki a szerződések semmissége, a devizahiteleseknél pedig több indok és ok is felsorolható. Összességében Ön mindbe hitel után könnyítésre vagy pénzvisszatérítésre számíthat. A banki alku lehetőségek jelentősen pozitív irányba változtak.

Mi az Ön teendője annak érdekében, hogy ezt a visszatérítési lehetőséget a lehető legnagyobb mértékben kihasználja és a lehető legnagyobb leehetőségre tegyen szert?

  • Készítsen teljes leltárt az összes hiteléréről, banki tartozásairól, beleértve azokat is, amelyek öt évre visszamenőleg lezárásra kerültek. Akár úgy, hogy azokat kifizette, vagy valamilyen módon pl. végrehajtás során behajtották Öntől.
  • Tárja fel a fiókjait, és minden banki ügyét külön-külön dossziézza be, rakja össze időrendi sorrendbe, a hitelszerződésekről készítsen fénymásolati példányt.
  • Végrehajtásos vagy peres ügyekben a végrehajtási dokumentumokról vagy bírósági határozatokról szintén készítsen fénymásolatot.
  • Mindegyik ügyéről készítsen rövid esetleírást, ebben szerepeljenek a szerződéssel kapcsolatos fontosabb információk.

A honlapunkon megtalálható felmérőlapot töltse ki és elektronikusan vagy postai úton juttassa el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre illetetve az egyesült révfülöpi irodájába.

A családjából vagy ismeretségi körében hasonló problémákkal küszködőknek hívja fel figyelmét, hogy most visszatérítési lehetőségeket vehetnek igénybe. A felmérőlap elküldése után ingyenes tanácsadásban tájékoztatjuk a lehetőségekről, de megbízást is adhat az egyesületnek, hogy az elszámoltatásokban vegyünk részt, azt végezzük el. Szakértőnk az újraszámlálást el tudja végezni.

Fontos figyelmeztetés: A kormány nem minden ügyben fogja elrendelni a központi újraszámoltatást, ezt az esetek egy részében az ügyfélnek saját magának kell kezdeményeznie.

Várható eredmények: visszatérítés járhat Önnek esetenként 5-40% közötti összegben, továbbá megnyílik a lehetőség banki alkura, vagy esetleg a hitelt kedvező feltételekkel vég törleszteni tudja. Figyeljen arra, hogy ez az utolsó lehetőség a hitelek konszolidálására.

Sajnálatos módon ezek a könnyítések elsősorban a még fizetős ügyfelekre vonatkoznak, illetve a legnagyobb eredményeket a még fizetős ügyfeleknél lehet elérni a még felmondott vagy már bedőlt hitelek esetén csak az várható, hogy a tartozások összege csökkenhet, az ingatlanok megvédése a bedőlt ügyekben további intézkedéseket igényel.

Devizahitelesek és a kúria

A Kúria az alábbi négy kérdést vizsgálta a jogegységi határozat meghozatala során:

1. A devizakölcsön-szerződés tisztességtelen-e amiatt, mert az adós viseli az árfolyamkockázatot?

2. Az árfolyamkockázattal kapcsolatban adott téves tájékoztatás eredményezheti-e a szerződés tisztességtelenségét? Eredményezhet-e semmisségi okot?

3. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltételek megfelelnek-e az átláthatóság követelményének?

4. Az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelennek tekinthető-e?

Az első és a második kérdés összevonásra került.

A most meghozott döntések a következők

1-2. A devizaszerződés árfolyamkockázatának adósra hárításának tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható, csak akkor, ha a tájékoztatás nem volt megfelelő. Ha az adós a tájékoztatás alapján úgy gondolhatta, hogy az árfolyamkockázat nem valós, akkor a szerződés részben vagy teljesen érvénytelen.

3. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége akkor nem tisztességtelen, ha világosan megjelöli, hogy milyen módon hat a fogyasztó törlesztőrészleteire. A világos megjelölés azt jelenti, hogy a banknak meg kellett felelnie a kitétel megfogalmazásakor az arányosság és a szimmetria elvének.

4. Az árfolyamrés tisztességtelen, a fogyasztó számára indokolatlan költséget jelent, és nem érthető, nem átlátható. Helyette az MNB hivatalos devizaárfolyama válik a szerződés részévé.

Ezzel nem minden kérdésben teremtett tiszta helyzetet. A kormány választhat, hogy bizonyos kérdésekben felhasználva a Kúria döntését központilag intézkedik a tömeges perek elkerülése érdekében, vagy hatalmas per-tömeget szabadít az egyébként is túlterhelt bíróságokra. Most érkezett el az ügyvédek arany-kora, hiszen elméletileg minden egyes szerződésnél külön kell vizsgálni a szerződési feltételeket.

Az 1-2. számú kérdés a legkritikusabb az összes között, hiszen az árfolyamkockázat a futamidő alatt 40-80% között változott a 2008-as évhez viszonyítva. A tájékoztatás nyilván nem volt megfelelő, hiszen ha az ügyfelek tudták volna, hogy az árfolyam ilyen mértékben változhat, nyilván nem írták volna alá a hitelszerződéseket. A kockázat-feltáró nyilatkozatok nem tértek ki egy ilyen mértékű árfolyam változásra. Az árfolyamok ilyen mértékű emelkedése a bankokat is meglepte, ezt többször is hangsúlyozták. Kérdés, hogy ez valóban így volt-e? Ezen a terülten a gépjármű-hitelsekknek van a legnagyobb esélye a semmisségi per megnyerésére. Itt jobban igazolható, hogy a gépjármű- kereskedő alkalmazottja nem igazán felkészült szakemberként tájékoztatott erről a kockázatról – már amennyiben tájékoztatott. Az ügyfelek az esetek döntő többségében nem is találkoztak banki alkalmazottal. A gépkocsi-szerződések nagyot kaszálhatnak, ha el tudják érni a szerződés teljes érvénytelenségét, hiszen az újraszámolásnál kiderülhet, hogy már kifizették a gépjármű vételárát.

Jelzáloghitelek esetében ez kissé nehézkesebb lesz. Igazából ott sem volt semmilyen árfolyam-tájékoztatás, az árfolyamkockázat dokumentációt a sok papírt között az ügyfél orra alá tolták, és volt öt perce arra, hogy az összes dokumentumot aláírja. Egy jelzáloghitel szerződés minden egyes oldalának, tovább az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek elolvastához és csak nagybani értelmezéséhez is legalább egy fél napra lett volna szükség. Erre a bankfiókban sem módot sem lehetőséget nem adtak. Ehhez jön még az iskolai végzettség is. Ha valakinek nem volt valamilyen pénzügyi szakképzettsége, a banki nyelvezettel írott szerződés az ügyfelek nagy részének teljesen értelmezhetetlen volt.

A 3. pont egy igazi gumi-szabály, hiszen a jogszabályok szinte korlátlan teret engedtek asoknak az indokoknak, amelyek során a bankok a szerződéseket egyoldalúan módosították. Gyakorlatilag bármilyen indokot felhasználhattak a szerződés módosítására Azt, hogy tisztességtelenül jártak el, rendkívül nehéz lesz bizonyítani.

4. Az árfolyamrés tisztességtelensége a legrégebben vitatott kifogás a devizahitlesek részéről. Ebben megnyugtató és előre látható döntés született. Igaz, a legkevesebb hasznot ez a pont hozhatja a hitelesek érdekében.

 Meg kell jegyzeni, hogy ezek a határozatok jobbára a még fizető ügyfeleket részére jelenthetnek könnyítést, a gépjárműperekben áttörés lehet, a jelzáloghitelek esetében a tartozások értéke csökkenhet, a bedőlt hitelesek nagy részére azonban már valószínűleg nem hoz megváltást. Várható, hogy a kormány is csak kesztyűs kézzel fogja meghozni az intézkedéseit, mivel a bankokra mérhető csapás most akkora lehet, hogy a teljes bankrendszert bedöntheti.

Véleményünk szerint a deviza-hitelek az árfolyamgát árfolyamain történő forintosítása vagy a gyűjtőszámlák további könnyítése lehet megoldás. Ezt egyensúlyba kell hozni a forint-hitelesek terheivel. Kérdés, hogy a kormány olvasatában mit jelent a deviza-hitelesek problémájának végső megoldása. A kormányzat nem léphet túl a csaknem 120 ezer bedőlt tartozás rendbetételén sem.

Etikátlan banki trükkök

Az OTP Bank szorgalmas munkája mellett még arra is szakít időt magának, hogy különböző bűvésztrükkökkel szórakoztassa ügyfeleit. Ezt olyan tökéletesen teszi, amelyet nemzetünk egyik legnagyobb varázslója, Rodolfo is megirigyelhetne. Ehhez segédje is van: az OTP Faktoring, hiszen minden bűvészmutatványhoz szükség van egy segítőre is.

E két nevezetes cég nem cilindert használ a mutatványaihoz, hanem a hosszú időre visszanyúló adatbázisait, és nagy számban húzogat elő belőle régi, hitelszerződéseket. Nehéz megállapítani, mi készteti az OTP Bankot arra, hogy raktárát kisöpörje, és minden eddig „elfeledett” szerződését előhúzza – valószínű, hogy a Ptk. módosítása, amely az elévülési időt jobban és hatékonyabban szabályozza. Érdemes résen lenni az OTP-s ügyfeleknek, mert nagy számban fordulhatnak elő ilyen esetek.

Az ügyfelek már rég megfeledkeztek egy esetleges tartozásukról, vagy abban a hitben élnek, hogy tartozásuk már nem áll fenn. Ez elsősorban azért lehetséges, mert az OTP nem küld minden esetben -legalább évente egyszer- ügyfél-tájékoztatót vagy egyenleget az élő szerződéseikről. 12 év után jut eszébe a Faktoringnak, hogy értesítse adósát: még tartozása áll fenn, és tartozására évi 30%-os késedelmi kamatot számol fel. Bizonyos esetekben egészen durva összegről tájékoztatja az ügyfeleit. Állítólagosan fennmaradt 72 ezer Ft-os tartozásra már 1,8 millió Ft-ot követel. A tőke-összeg meghússzorozása kamatos kamatokkal számítva elég jó „befektetésnek” tűnik az említett bankcsoport részére. Vajon milyen módszerekkel kezelhetik az ügyfelek ügyeit? Milyen nyilvántartási rendszereket alkalmaznak, hogy ilyen mértékű adminisztrációs „hibák” előfordulhatnak?

Egyre többször fordul elő, hogy öt évet jóval meghaladó tartozásokat varázsol elő az OTP, de találkoztunk már 14 éve elhúzódó, elfejtett üggyel is. Mindenképpen azt javasoljuk, ilyen estekben az ügyfelek igen alaposan vizsgálják meg, megállapítható-e a tartozás elévülése. Ilyen esetek elsősorban az OTP Bankcsoporthoz kapcsolódnak, a többi banknál csak rendkívül ritkán fordulnak elő. Úgy látszik, az OTP jobban ért a hosszú-távú befektetésekhez.

Több más bank más módon manipulálja a szerződési feltételeket. Jelzáloghiteleknél jellemző, hogy a bank a szerződés felmondásának időpontjával manipulál. A banki szerződések lehetővé teszik a szerződés azonnali felmondását nemfizetés esetén. Ha a bank érdeke úgy kívánja, ezzel azonnal élni szokott. Az esetek jó részében azonban, inkább kivár. Azokban az esetekben, ahol a hitel nagysága és az ingatlan értéke között jelentős különbség van, a bank rendkívüli türelmet gyakorol. Semmit nem lép a behajtás érdekében, megvárja míg a tartozás, a kamatok és a késedelmi kamatok az idő múlásával felélik az ingatlan értékét, illetve hogy azt esetleg jelenősen meghaladják. A bank ezzel eléri, hogy az árveréskor nem kell esetleg pénzt adnia az elárverezett ügyfélnek. De azt is eléri, hogy utána még jelentős tartozás is fennmaradjon, és a végrehajtást ki tudja terjeszteni az ügyfél más egyéb, teljes vagyonára. Így aztán elúszik a gépjármű, az örökölt ingatlan, a földterületek, sőt akár élete végéig még fizetheti a fennmaradt tartozást a jövedelméből történő letiltás által.

A bedőlt hiteleknél az ügyek az indokoltnál jóval tovább elhúzódnak. Olyan ügyek is szép számmal előfordulnak, amelyek már 2008 óta húzódnak, és ennek a folyamatnak a lebonyolítása 10 évet is meg fogja haladni. Természetesen az ingatlanpiaci helyzet is tovább nehezíti a problémát, de ha a bank időben lép, akkor adósság-beszámítással az ingatlanokat átveheti vagy lepasszolhatja a Nemzeti Eszközkezelőnek.

A mostani törvényhozás egyik legfontosabb feladata lesz az ilyen típusú ügyek esetében, hogy a végrehajtásokat limitálja a fedezet értékéig vagy azokat erősen korlátozza. Senkinek nem jó, ha egy családot örök éltere tönkretesznek.

Ilyen esetek nem csak banknál fordulnak elő, hanem ez tendencia a NAV-nál is megfigyelhető. Bennfentes forrásokból tudjuk, hogy a régóta alvó ügyeket a NAV az elévülés közeledtével ismételten előhúzza. A végrehajtási rendszere a kisebb összegű tartozásoknál úgy működik, hogy havonta egyszer a nyilvántartásukat átvizsgálják és listák készülnek arról, hogy mely adósok tartozása közelíti meg vészesen az elévülés határidejét. Itt már nincs mese, intézkedni kell és elindul a NAV végrehajtó gépezete. Ez után mindent megtesznek a behajtás érdekében. De addig is a jegybanki kamat kétszeresével kamatoztak az ügyelek tartozásai, nehogy azt mondja valaki, hogy a NAV nem tesz meg mindent az Államkincstár bevételeinek növelése érdekében.

Ezek az esetek csak azt bizonyítják, hogy az arra jogosultak manipulálják a szerződéséi feltételeket és környezetet Nem tesznek meg mindent az ügyfél-károk enyhítése érdekében, etikátlan és durva módon a saját ügyfél-kezelési hibájukat az ügyfelek rovására alkalmazzák, és azokat áthárítják az egyébként is nehéz helyzetben levő ügyfelekre. Sajnos a Pénzügyi Békéltető Testület is simán félrenéz az ilyen esetekben, ahelyett, hogy elmarasztalná a vétkes szervezeteket. A jogosult késedelme kifizetődő, az ügyfelek azonban jelentős károkat szenvednek.

Fontos figyelmeztetés devizahiteleseknek

A hitelesek túlzott várakozással tekintenek a várható kormányzati intézkedésekre, illetve a bírósági ítélkezési gyakorlatra, mint jogegységi határozatra. Mindenki megnyugodott, hogy a problémák megoldódnak, első sorban a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása miatt.

Mindenkinek mérlegelnie kell a következőket:

A kilakoltatási moratórium nem egyenlő az árverési moratóriummal. A végrehajtások továbbra is változatlan intenzitással lebonyolódnak. Csak az ingatlanok elhagyására kaptak haladékot azok, akik már átestek ezen a folyamaton. A hamis biztonságérzet könnyen becsaphatja a hiteleseket.

Nézzük meg, ki mire számíthat a legoptimistább forgatókönyv szerint:

Akik még tudják fizetni a hiteleiket, rosszul járnak, ha nem teszik meg továbbra is. A kormány bármit tesz is, az legfeljebb csak könnyebbséget fog jelenteni és némi oxigént biztosít a fuldoklóknak. Az egyoldalú kamatemelések és egyéb költségnövekedések miatti törlesztőrészletek negatív hatásait is el lehet kerülni - egy hatásos kormányzati intézkedéssel a törlesztőrészletek 10-15 %-kal csökkenhetnek.

Egy esetleges forintosítás megoldás lehet, ha azt megfelelő árfolyamon végzik el, de ha úgy történik, mint az előző forintosításnál, akkor a tartozás összege nem fog csökkenni, hanem még tovább növekszik. Ezt még lehet tetézni azzal is, hogy a törlesztőrészletek csak akkor csökkennek, ha az együtt jár egy futamidő-hosszabbítással, amely nyilván nem szolgálja az adósok érdekét.

Összességében a hitelek tőkéjét a kormányzati intézkedések nem fogják befolyásolni, tehát mindenki arra számítson, hogy azt vissza kell fizetnie anélkül, hogy jelentős árfolyamkönnyítésre számíthatna. Természetesen ideális lenne a 180 Ft-on vagy a 250 Ft-on történő forintosítás, a devizanemtől függően.

A bedőlt hitelesek esetén érdemi változásra nem lehet számítani. Az adósok ha részesülnek is a könnyítési lehetőségekben, ez a problémájukat nem fogja megoldani, csak a nyilvántartott tartozások összege csökkenhet. A legjobb esetben, amely már csoda-számba fog tartozni, a kormányzat mesterségesen megállapítja, hogy az adós csak a fedezet értékéig felel a tartozásért. Ez biztosíthatja az újrakezdés lehetőségét, és a végrehajtást is korlátozza. Az adósok ha meg is nyerik pereiket, az csak tüneti kezelés lehet. Amennyiben az intézkedések nem tejednek ki a tartozások növekedésének befagyasztására, akkor a bírósági perekben elért esetleges könnyítések villámgyorsan el fognak tűnni a magas kamatok és késedelmi kamatok miatt. Általánossá vált a bedőlt hiteleseknél, hogy a tartozások összege akár két- háromszorosan is meghaladhatja az eredeti tartozás vagy a fedezet értékét.

A kormányzat még mindig adós a végrehajtási költségek felülvizsgálata tekintetében. A végrehajtás összes költsége elérheti a teljes tartozás 15-20%-át, de eddig még hírek sem keletkeztek ennek a fontos problémának a kezeléséről.

A magáncsőd intézményét egyelőre a megoldhatatlan problémák sokasága miatt nem lehet bevezetni és a jogalkotó tanácstalan a gyakorlati kivitelezést illetően.

Jó lenne tudni, mit jelent a kormányzat szerint a devizahitelek végleges megoldása. Amennyiben ez csak a devizahitelek kivezetését fogja jelenteni, attól még az alap-probléma nem fog megoldódni. Sajnos az érdekvédelmi szervezetek teljesen kimaradnak az egyeztetésekből.

Javaslat az Alkotmánybíróság döntésének helyes kezelésére

A hitelesek ügyében kimondott alkotmánybírósági határozat a felelősséget és a rendrakás jogát átrakta a politikusokra. Igazából most már semmilyen elvi akadálya nincs, hogy a devizahitlesek ügyét egyszer és mindenkorra az aktuális kormányzat lezárja. Gyakorlatilag egyetlen kitétel, hogy mindkét fél érdekeit figyelembe kell venni. Ezt nem lesz nehéz betartani, mivel az eddig létrejött adósmentős intézkedések vagy kikerülő vagy probléma-eltoló hatályúak vagy igazságtalanok voltak, pl. a végtörlesztés, ahol első sorban a jómódúaknak kedvezett a törvény, akik nem voltak bajban. Az árfolyamgát a nyilvánvaló előnyei ellenére is csak a probléma időbeli eltolását jelenti. Az összes többi intézkedés vagy kifejezetten károkozó volt a hitelesek szemszögéből, vagy érdemi intézkedést nem tartalmazott. Nyilvánvaló, hogy az eddigi intézkedések, eddig a bankoknak kedveztek.

Itt az ideje, hogy a hitelesek érdekében is alapvető megoldás szülessen. Nézzük meg, mi a minimum, amit a törvényhozónak meg kell tennie, ha helyre akarja állítani a társadalmi igazságosságot, amely nélkül nem mondhatjuk el, hogy érdemi intézkedés történne. Ne felejtsük el, hogy az egész devizahiteles problémakört az ország gazdasági erejének amortizálódása okozta, amely magával hozta a forint gyengülését. Erről az adósok nem tehetnek, hiszen ez kizárólag a politikusok felelőssége.

Legfontosabb a végrehajtások időkorláthoz, és értékhatárhoz kötése. A bedőlt hitelek legnagyobb veszélye, hogy az adósok a tartozást az életük végéig sem tudják visszafizetni. A fedezet elvesztése után még olyan tetemes tartozás marad fenn, amelyet a végrehajtással sújtott adósok a jövedelmük jelentős letiltása mellett is képtelenek visszafizetni a két-háromszorosára duzzadt tartozásokat, tehát adósrabszolgává válnak. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, ezért a legfontosabb jogszabály, amit meg kell hozni a kormányzatnak, hogy az adós csak a fedezet értékéig felel a tartozásáért. Ehhez elég a szerződések áttekintése: a hitelek biztosítékaként a bank a fedezetet határozta meg, a végrehajtást viszont a teljes vagyonra kiterjeszti. Erre ugyan lehetősége van, de ezt úgy elrejtette az egyéb szerződési feltételek közé, hogy legfeljebb csak egy jogban jártas személy tudta ezt a szerződési környezetből kihámozni. Amennyiben a bankok ezt a kitételt a szerződési környezetben figyelemfelkeltő módon, nyomatékosan az ügyfél tudomására hozzák, ebben az esetben a szerződéseket az ügyfelek túlnyomó többsége nem írta volna alá. A bank a tájékoztatási kötelezettségében komolyan hibázott. Nem az árfolyamkockázat hanem az adósrabszolgaság kockázata volt a hitelekben a legnagyobb kockázati tényező.

A második problémakör a szerződések érték-aránytalansága. A szolgáltatás nem áll érték-arányban a kötelezettségekkel. Ez azt jelenti, hogy a tőkére fizetett egészségesnek mondható 40 max. 60%-os visszafizetési arány már meghaladja a 200 %-ot, gépjárműveknél a 300%-ot. Ennek legfőbb oka az egyoldalú szerződésmódosítások korlátozás nélküli alkalmazása. Ezt nyilván azért tehették meg a pénzintézetek, mivel nem került szétválasztásra a bankok felelőtlen gazdálkodásából eredő veszteségek, illetve a kivédhetetlen külső hatások miatti indokolt szerződésmódosítás. A bankok nem prudensen hiteleztek, a minimális hitelbírálati szabályokat sem tartották be. Emiatt nyilván komoly veszteségeket szenvedtek. Ezek kompenzálására hárítják át a terheket az ügyfelekre az oklistákat pedig inkább a külső körülmények rovására írják.

Ez a két alap-probléma, amelyet a politikusoknak most már kötelezően orvosolniuk kell. Az első problémakörre: az adósrabszolgaságra alkotmányos kifogások is felmerülhetnek, hiszen az emberi méltóság és a szabad élethez való jog korlátozása pénzügyi módszerekkel nem megengedhető. A második fontos kérdésnél elég nagy a törvényalkotó választási lehetősége. Legalább tíz indokot lehet találni, amely alapján az érték-aránytalanság felszámolható. Mindenképpen szükséges lenne a végrehajtási eljárásokat felfüggeszteni egy átfogó törvény megalkotásáig, hiszen a végrehajtási eljárások jelentősen felgyorsultak, ezt az ügyet tovább halasztani már nem lehet.

Plusz még egy kötelezettsége van a kormányzatnak, amelyet évek óta nem sikerült rendezni: ez a Végrehajtási törvény átgondolása. Célszerű lenne államigazgatási eljárásban kezelni a jelzálog hiteleket, hiszen a végrehajtási költségek elérik a tartozás 20%-át, amely szintén megnehezíti a tartozások visszafizetését.

A Kúria mint jogszolgáltató

A Kúria döntése jól bizonyítja, hogy nem képes a szerződések szövegének hátterében megbúvó mögöttes szándékokat objektív módon értékelni, illetve a szerződések következményeit megfelelően értelmezni. Nem vizsgálta a felek szerződési akaratát és biztos vagyok benne, hogy egy Legfelsőbb Bírósági tag is bőven eltévelyedne egy saját maga által megkötött hitelszerződés szerződési feltételei között. Az, hogy mi ütközik jó-erkölcsbe ezek után igen szubjektív véleménynek tűnik.

A Kúria nyilván azért nem talált kivetnivalót a mostani hitelszerződésekben, mivel tevékenységét az egyszerű jogi szolgáltató szintjén határozta meg. Fel kell tenni a kérdést, hogy egy bíróságnak ez a szerep kielégítő-e vagy a szerződéseket beltartalmuk, szándékaik vagy éppen szellemiségük alapján is meg kell ítélnie.

A hitelszerződéseknek nem az a „rákfenéje”, hogy volt-e mögöttük deviza vagy sem, hanem az, hogy a bankok olyan szerződési környezetet alakítottak ki, amelynek következményeiről az ügyfeleknek halvány fogalmunk sem volt: többek között, hogy nemfizetés esetén milyen következményekkel számolhatnak. A hitelszerződésekben egyértelműen meghatározták a fedezet mértékét és fajtáját. Ebben közösen világosan kikötötték, hogy az ingatlan a hitel fedezete. Az ügyfelek nem tudják ésszel felfogni, hogy most mégis miért a teljes vagyonuk, kocsijuk, jövedelmük kerül végrehajtás alá? A bank milyen alapon kéri a behajtást minden ingó és ingatlan vagyonukra? Nyilván ha ezzel kapcsolatban is aláírnak egy kockázat-feltáró nyilatkozatot, nincs az az Isten, amiért egy hitelszerződést aláírtak volna.

A Kúria azt állapította meg, hogy a szerződések nem irányultak lehetetlen szolgáltatásra, márpedig ha egy bedőlt hiteles minden vagyona, élete végéig keletkező jövedelme nem elegendő a tartozás visszafizetésére, ezt csak egyféleképpen lehet értékelni: a bank tájékoztatási hiányosságai, a megfogalmazott szerződési feltételek örök életére nyomorba döntik az ügyfelet, beleértve családját is.

Nem tisztünk a Kúria szakértelmének megkérdőjelezése, de ezt a kérdést szakértők bevonása nélkül, tisztán jogi eszközökkel megállapítani nem lehet. A Kúria ebben a kérdésben nem volt kompetens, hiszen egy bíró hogyan tudná megállapítani egy szerződés minden következményét, illetve azt, hogy egyenrangú felek írták-e alá ezeket a szerződéseket.

Arra sem jött még rá sem bíróság, sem szakértő, hogy a magyar hitelezési gyakorlat miért tért el a szomszédos országokétól? Idáig még azt sem sikerült megállapítani hagy a szerződéseken belül mi a költség és mi az, ami nem költség? Mi az, amiről a banknak tájékoztatni kell az ügyfelet?

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szerződésekben nem az árfolyam volt a legnagyobb kockázat. Ennél nagyságrendekkel nagyobb az ügyfél ellehetetlenülésének kockázata, az élete végéig tartó szerződési kitettsége. Nyilván nem véletlenül menekül külföldre a bedőlt hitelesek tömege, hiszen abban reménykednek, hogy ott nem éri utol őket a végrehajtó keze.

A kockázatok mértékének meghatározása elválaszthatatlan része kell, hogy legyen minden hitelszerződésnek. Nyilván itt a jó-erkölcsbe ütköző szerződési feltétel megkérdőjelezhető. A Bankszövetség arra hivatkozik, hogy ezeket a törvények nem írták elő vagy nem tiltották. Ez sokszor sajnos igaz, de ettől még ezek a szerződési pontok erkölcstelenek.

Az egész bírósági rendszer ítéleteit eddig gyakorlatilag szakértők bevonása nélkül hozta. Hogyan minősíthetné egy bíró a bankok pénzügyi rendszerének működését? A bírók közül bizonyára nem sokan végeztek közgazdasági egyetemet vagy pénzügyi főiskolát. Nyilván nem is várható el egy bírótól, hiszen a pénzügyi rendszerek bonyolultsága vetekedik a törvények bonyolultságával.

Összességében a Kúria ítélete csalódást keltett, „visszadobta a labdát” a kormánynak. Már csak az a kérdés, hogy magától a kormánytól mit várhatunk. Az eddigi intézkedéseinek egyikét sem előzték meg sem elemzések, sem hatástanulmányok. Ha lett volna ilyen, akkor a 2010-es kilakoltatási moratóriumot abban a formában biztos, hogy nem vezetik be, hiszen a moratórium alatt a tartozások emelkedését nem fagyasztották be. A másfél év alatt a tartozások megduplázódtak és még jobban a gödörbe taszították az adósokat. A kvótarendszer gyakorlatilag ugyan ebben a betegségben szenved.

A kormányzati intézkedések miatt bekövetkezett károk még a bankok károkozásán is túltesznek Itt már nem egyszerűen csak politikai döntésekre lenne szükség, hanem szakmailag is megalapozott politikai döntésekre. Valami kiutat kell biztosítani a hiteleseknek. A problémák tologatása már a továbbiakban nem vállalható.

A perek továbbra is tömegesen fognak folytatódni, de ez nyilván annak a következménye, hogy semmilyen fogyasztóvédelmi törvény nem létezik a pénzügyi fogyasztók részére. A Pénzintézeti törvényt a bankárok csinálták, mint ahogy a Végrehajtási törvényt is a végrehajtók véleménye alapján állították össze.

Remélhetőleg ezek a bizonyos politikai döntések legkésőbb január hónapban megszületnek.