A kormány július 4-i határozata alapján minden banki hitel semmissége kimondható. Ebbe bele lehet érteni a jelzáloghiteltől kezdve a hitelkártya szerződésekig az összes banki szerződést, függetlenül attól, hogy a forintos vagy devizás. A forintos hiteleknél elsősorban a kondíciós listában történő egyoldalú módosítások miatt mondható ki a szerződések semmissége, a devizahiteleseknél pedig több indok és ok is felsorolható. Összességében Ön mindbe hitel után könnyítésre vagy pénzvisszatérítésre számíthat. A banki alku lehetőségek jelentősen pozitív irányba változtak.

Mi az Ön teendője annak érdekében, hogy ezt a visszatérítési lehetőséget a lehető legnagyobb mértékben kihasználja és a lehető legnagyobb leehetőségre tegyen szert?

• Készítsen teljes leltárt az összes hiteléréről, banki tartozásairól, beleértve azokat is, amelyek öt évre visszamenőleg lezárásra kerültek. Akár úgy, hogy azokat kifizette, vagy valamilyen módon pl. végrehajtás során behajtották Öntől.
• Tárja fel a fiókjait, és minden banki ügyét külön-külön dossziézza be, rakja össze időrendi sorrendbe, a hitelszerződésekről készítsen fénymásolati példányt.
• Végrehajtásos vagy peres ügyekben a végrehajtási dokumentumokról vagy bírósági határozatokról szintén készítsen fénymásolatot.
• Mindegyik ügyéről készítsen rövid esetleírást, ebben szerepeljenek a szerződéssel kapcsolatos fontosabb információk.

A honlapunkon megtalálható felmérőlapot töltse ki és elektronikusan vagy postai úton juttassa el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre illetetve az egyesült révfülöpi irodájába.

A családjából vagy ismeretségi körében hasonló problémákkal küszködőknek hívja fel figyelmét, hogy most visszatérítési lehetőségeket vehetnek igénybe. A felmérőlap elküldése után ingyenes tanácsadásban tájékoztatjuk a lehetőségekről, de megbízást is adhat az egyesületnek, hogy az elszámoltatásokban vegyünk részt, azt végezzük el. Szakértőnk az újraszámlálást el tudja végezni.

Fontos figyelmeztetés: A kormány nem minden ügyben fogja elrendelni a központi újraszámoltatást, ezt az esetek egy részében az ügyfélnek saját magának kell kezdeményeznie.

Várható eredmények: visszatérítés járhat Önnek esetenként 5-40% közötti összegben, továbbá megnyílik a lehetőség banki alkura, vagy esetleg a hitelt kedvező feltételekkel vég törleszteni tudja. Figyeljen arra, hogy ez az utolsó lehetőség a hitelek konszolidálására.

Sajnálatos módon ezek a könnyítések elsősorban a még fizetős ügyfelekre vonatkoznak, illetve a legnagyobb eredményeket a még fizetős ügyfeleknél lehet elérni a még felmondott vagy már bedőlt hitelek esetén csak az várható, hogy a tartozások összege csökkenhet, az ingatlanok megvédése a bedőlt ügyekben további intézkedéseket igényel.

A Kúria az alábbi négy kérdést vizsgálta a jogegységi határozat meghozatala során:

1. A devizakölcsön-szerződés tisztességtelen-e amiatt, mert az adós viseli az árfolyamkockázatot?

2. Az árfolyamkockázattal kapcsolatban adott téves tájékoztatás eredményezheti-e a szerződés tisztességtelenségét? Eredményezhet-e semmisségi okot?

3. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltételek megfelelnek-e az átláthatóság követelményének?

4. Az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelennek tekinthető-e?

Az első és a második kérdés összevonásra került.

A most meghozott döntések a következők

1-2. A devizaszerződés árfolyamkockázatának adósra hárításának tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható, csak akkor, ha a tájékoztatás nem volt megfelelő. Ha az adós a tájékoztatás alapján úgy gondolhatta, hogy az árfolyamkockázat nem valós, akkor a szerződés részben vagy teljesen érvénytelen.

3. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége akkor nem tisztességtelen, ha világosan megjelöli, hogy milyen módon hat a fogyasztó törlesztőrészleteire. A világos megjelölés azt jelenti, hogy a banknak meg kellett felelnie a kitétel megfogalmazásakor az arányosság és a szimmetria elvének.

4. Az árfolyamrés tisztességtelen, a fogyasztó számára indokolatlan költséget jelent, és nem érthető, nem átlátható. Helyette az MNB hivatalos devizaárfolyama válik a szerződés részévé.

Ezzel nem minden kérdésben teremtett tiszta helyzetet. A kormány választhat, hogy bizonyos kérdésekben felhasználva a Kúria döntését központilag intézkedik a tömeges perek elkerülése érdekében, vagy hatalmas per-tömeget szabadít az egyébként is túlterhelt bíróságokra. Most érkezett el az ügyvédek arany-kora, hiszen elméletileg minden egyes szerződésnél külön kell vizsgálni a szerződési feltételeket.

Az 1-2. számú kérdés a legkritikusabb az összes között, hiszen az árfolyamkockázat a futamidő alatt 40-80% között változott a 2008-as évhez viszonyítva. A tájékoztatás nyilván nem volt megfelelő, hiszen ha az ügyfelek tudták volna, hogy az árfolyam ilyen mértékben változhat, nyilván nem írták volna alá a hitelszerződéseket. A kockázat-feltáró nyilatkozatok nem tértek ki egy ilyen mértékű árfolyam változásra. Az árfolyamok ilyen mértékű emelkedése a bankokat is meglepte, ezt többször is hangsúlyozták. Kérdés, hogy ez valóban így volt-e? Ezen a terülten a gépjármű-hitelsekknek van a legnagyobb esélye a semmisségi per megnyerésére. Itt jobban igazolható, hogy a gépjármű- kereskedő alkalmazottja nem igazán felkészült szakemberként tájékoztatott erről a kockázatról – már amennyiben tájékoztatott. Az ügyfelek az esetek döntő többségében nem is találkoztak banki alkalmazottal. A gépkocsi-szerződések nagyot kaszálhatnak, ha el tudják érni a szerződés teljes érvénytelenségét, hiszen az újraszámolásnál kiderülhet, hogy már kifizették a gépjármű vételárát.

Jelzáloghitelek esetében ez kissé nehézkesebb lesz. Igazából ott sem volt semmilyen árfolyam-tájékoztatás, az árfolyamkockázat dokumentációt a sok papírt között az ügyfél orra alá tolták, és volt öt perce arra, hogy az összes dokumentumot aláírja. Egy jelzáloghitel szerződés minden egyes oldalának, tovább az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek elolvastához és csak nagybani értelmezéséhez is legalább egy fél napra lett volna szükség. Erre a bankfiókban sem módot sem lehetőséget nem adtak. Ehhez jön még az iskolai végzettség is. Ha valakinek nem volt valamilyen pénzügyi szakképzettsége, a banki nyelvezettel írott szerződés az ügyfelek nagy részének teljesen értelmezhetetlen volt.

A 3. pont egy igazi gumi-szabály, hiszen a jogszabályok szinte korlátlan teret engedtek asoknak az indokoknak, amelyek során a bankok a szerződéseket egyoldalúan módosították. Gyakorlatilag bármilyen indokot felhasználhattak a szerződés módosítására Azt, hogy tisztességtelenül jártak el, rendkívül nehéz lesz bizonyítani.

4. Az árfolyamrés tisztességtelensége a legrégebben vitatott kifogás a devizahitlesek részéről. Ebben megnyugtató és előre látható döntés született. Igaz, a legkevesebb hasznot ez a pont hozhatja a hitelesek érdekében.

 Meg kell jegyzeni, hogy ezek a határozatok jobbára a még fizető ügyfeleket részére jelenthetnek könnyítést, a gépjárműperekben áttörés lehet, a jelzáloghitelek esetében a tartozások értéke csökkenhet, a bedőlt hitelesek nagy részére azonban már valószínűleg nem hoz megváltást. Várható, hogy a kormány is csak kesztyűs kézzel fogja meghozni az intézkedéseit, mivel a bankokra mérhető csapás most akkora lehet, hogy a teljes bankrendszert bedöntheti.

Véleményünk szerint a deviza-hitelek az árfolyamgát árfolyamain történő forintosítása vagy a gyűjtőszámlák további könnyítése lehet megoldás. Ezt egyensúlyba kell hozni a forint-hitelesek terheivel. Kérdés, hogy a kormány olvasatában mit jelent a deviza-hitelesek problémájának végső megoldása. A kormányzat nem léphet túl a csaknem 120 ezer bedőlt tartozás rendbetételén sem.

Az OTP Bank szorgalmas munkája mellett még arra is szakít időt magának, hogy különböző bűvésztrükkökkel szórakoztassa ügyfeleit. Ezt olyan tökéletesen teszi, amelyet nemzetünk egyik legnagyobb varázslója, Rodolfo is megirigyelhetne. Ehhez segédje is van: az OTP Faktoring, hiszen minden bűvészmutatványhoz szükség van egy segítőre is.

E két nevezetes cég nem cilindert használ a mutatványaihoz, hanem a hosszú időre visszanyúló adatbázisait, és nagy számban húzogat elő belőle régi, hitelszerződéseket. Nehéz megállapítani, mi készteti az OTP Bankot arra, hogy raktárát kisöpörje, és minden eddig „elfeledett” szerződését előhúzza – valószínű, hogy a Ptk. módosítása, amely az elévülési időt jobban és hatékonyabban szabályozza. Érdemes résen lenni az OTP-s ügyfeleknek, mert nagy számban fordulhatnak elő ilyen esetek.

Az ügyfelek már rég megfeledkeztek egy esetleges tartozásukról, vagy abban a hitben élnek, hogy tartozásuk már nem áll fenn. Ez elsősorban azért lehetséges, mert az OTP nem küld minden esetben -legalább évente egyszer- ügyfél-tájékoztatót vagy egyenleget az élő szerződéseikről. 12 év után jut eszébe a Faktoringnak, hogy értesítse adósát: még tartozása áll fenn, és tartozására évi 30%-os késedelmi kamatot számol fel. Bizonyos esetekben egészen durva összegről tájékoztatja az ügyfeleit. Állítólagosan fennmaradt 72 ezer Ft-os tartozásra már 1,8 millió Ft-ot követel. A tőke-összeg meghússzorozása kamatos kamatokkal számítva elég jó „befektetésnek” tűnik az említett bankcsoport részére. Vajon milyen módszerekkel kezelhetik az ügyfelek ügyeit? Milyen nyilvántartási rendszereket alkalmaznak, hogy ilyen mértékű adminisztrációs „hibák” előfordulhatnak?

Egyre többször fordul elő, hogy öt évet jóval meghaladó tartozásokat varázsol elő az OTP, de találkoztunk már 14 éve elhúzódó, elfejtett üggyel is. Mindenképpen azt javasoljuk, ilyen estekben az ügyfelek igen alaposan vizsgálják meg, megállapítható-e a tartozás elévülése. Ilyen esetek elsősorban az OTP Bankcsoporthoz kapcsolódnak, a többi banknál csak rendkívül ritkán fordulnak elő. Úgy látszik, az OTP jobban ért a hosszú-távú befektetésekhez.

Több más bank más módon manipulálja a szerződési feltételeket. Jelzáloghiteleknél jellemző, hogy a bank a szerződés felmondásának időpontjával manipulál. A banki szerződések lehetővé teszik a szerződés azonnali felmondását nemfizetés esetén. Ha a bank érdeke úgy kívánja, ezzel azonnal élni szokott. Az esetek jó részében azonban, inkább kivár. Azokban az esetekben, ahol a hitel nagysága és az ingatlan értéke között jelentős különbség van, a bank rendkívüli türelmet gyakorol. Semmit nem lép a behajtás érdekében, megvárja míg a tartozás, a kamatok és a késedelmi kamatok az idő múlásával felélik az ingatlan értékét, illetve hogy azt esetleg jelenősen meghaladják. A bank ezzel eléri, hogy az árveréskor nem kell esetleg pénzt adnia az elárverezett ügyfélnek. De azt is eléri, hogy utána még jelentős tartozás is fennmaradjon, és a végrehajtást ki tudja terjeszteni az ügyfél más egyéb, teljes vagyonára. Így aztán elúszik a gépjármű, az örökölt ingatlan, a földterületek, sőt akár élete végéig még fizetheti a fennmaradt tartozást a jövedelméből történő letiltás által.

A bedőlt hiteleknél az ügyek az indokoltnál jóval tovább elhúzódnak. Olyan ügyek is szép számmal előfordulnak, amelyek már 2008 óta húzódnak, és ennek a folyamatnak a lebonyolítása 10 évet is meg fogja haladni. Természetesen az ingatlanpiaci helyzet is tovább nehezíti a problémát, de ha a bank időben lép, akkor adósság-beszámítással az ingatlanokat átveheti vagy lepasszolhatja a Nemzeti Eszközkezelőnek.

A mostani törvényhozás egyik legfontosabb feladata lesz az ilyen típusú ügyek esetében, hogy a végrehajtásokat limitálja a fedezet értékéig vagy azokat erősen korlátozza. Senkinek nem jó, ha egy családot örök éltere tönkretesznek.

Ilyen esetek nem csak banknál fordulnak elő, hanem ez tendencia a NAV-nál is megfigyelhető. Bennfentes forrásokból tudjuk, hogy a régóta alvó ügyeket a NAV az elévülés közeledtével ismételten előhúzza. A végrehajtási rendszere a kisebb összegű tartozásoknál úgy működik, hogy havonta egyszer a nyilvántartásukat átvizsgálják és listák készülnek arról, hogy mely adósok tartozása közelíti meg vészesen az elévülés határidejét. Itt már nincs mese, intézkedni kell és elindul a NAV végrehajtó gépezete. Ez után mindent megtesznek a behajtás érdekében. De addig is a jegybanki kamat kétszeresével kamatoztak az ügyelek tartozásai, nehogy azt mondja valaki, hogy a NAV nem tesz meg mindent az Államkincstár bevételeinek növelése érdekében.

Ezek az esetek csak azt bizonyítják, hogy az arra jogosultak manipulálják a szerződéséi feltételeket és környezetet Nem tesznek meg mindent az ügyfél-károk enyhítése érdekében, etikátlan és durva módon a saját ügyfél-kezelési hibájukat az ügyfelek rovására alkalmazzák, és azokat áthárítják az egyébként is nehéz helyzetben levő ügyfelekre. Sajnos a Pénzügyi Békéltető Testület is simán félrenéz az ilyen esetekben, ahelyett, hogy elmarasztalná a vétkes szervezeteket. A jogosult késedelme kifizetődő, az ügyfelek azonban jelentős károkat szenvednek.

A hitelesek túlzott várakozással tekintenek a várható kormányzati intézkedésekre, illetve a bírósági ítélkezési gyakorlatra, mint jogegységi határozatra. Mindenki megnyugodott, hogy a problémák megoldódnak, első sorban a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása miatt.

Mindenkinek mérlegelnie kell a következőket:

A kilakoltatási moratórium nem egyenlő az árverési moratóriummal. A végrehajtások továbbra is változatlan intenzitással lebonyolódnak. Csak az ingatlanok elhagyására kaptak haladékot azok, akik már átestek ezen a folyamaton. A hamis biztonságérzet könnyen becsaphatja a hiteleseket.

Nézzük meg, ki mire számíthat a legoptimistább forgatókönyv szerint:

Akik még tudják fizetni a hiteleiket, rosszul járnak, ha nem teszik meg továbbra is. A kormány bármit tesz is, az legfeljebb csak könnyebbséget fog jelenteni és némi oxigént biztosít a fuldoklóknak. Az egyoldalú kamatemelések és egyéb költségnövekedések miatti törlesztőrészletek negatív hatásait is el lehet kerülni - egy hatásos kormányzati intézkedéssel a törlesztőrészletek 10-15 %-kal csökkenhetnek.

Egy esetleges forintosítás megoldás lehet, ha azt megfelelő árfolyamon végzik el, de ha úgy történik, mint az előző forintosításnál, akkor a tartozás összege nem fog csökkenni, hanem még tovább növekszik. Ezt még lehet tetézni azzal is, hogy a törlesztőrészletek csak akkor csökkennek, ha az együtt jár egy futamidő-hosszabbítással, amely nyilván nem szolgálja az adósok érdekét.

Összességében a hitelek tőkéjét a kormányzati intézkedések nem fogják befolyásolni, tehát mindenki arra számítson, hogy azt vissza kell fizetnie anélkül, hogy jelentős árfolyamkönnyítésre számíthatna. Természetesen ideális lenne a 180 Ft-on vagy a 250 Ft-on történő forintosítás, a devizanemtől függően.

A bedőlt hitelesek esetén érdemi változásra nem lehet számítani. Az adósok ha részesülnek is a könnyítési lehetőségekben, ez a problémájukat nem fogja megoldani, csak a nyilvántartott tartozások összege csökkenhet. A legjobb esetben, amely már csoda-számba fog tartozni, a kormányzat mesterségesen megállapítja, hogy az adós csak a fedezet értékéig felel a tartozásért. Ez biztosíthatja az újrakezdés lehetőségét, és a végrehajtást is korlátozza. Az adósok ha meg is nyerik pereiket, az csak tüneti kezelés lehet. Amennyiben az intézkedések nem tejednek ki a tartozások növekedésének befagyasztására, akkor a bírósági perekben elért esetleges könnyítések villámgyorsan el fognak tűnni a magas kamatok és késedelmi kamatok miatt. Általánossá vált a bedőlt hiteleseknél, hogy a tartozások összege akár két- háromszorosan is meghaladhatja az eredeti tartozás vagy a fedezet értékét.

A kormányzat még mindig adós a végrehajtási költségek felülvizsgálata tekintetében. A végrehajtás összes költsége elérheti a teljes tartozás 15-20%-át, de eddig még hírek sem keletkeztek ennek a fontos problémának a kezeléséről.

A magáncsőd intézményét egyelőre a megoldhatatlan problémák sokasága miatt nem lehet bevezetni és a jogalkotó tanácstalan a gyakorlati kivitelezést illetően.

Jó lenne tudni, mit jelent a kormányzat szerint a devizahitelek végleges megoldása. Amennyiben ez csak a devizahitelek kivezetését fogja jelenteni, attól még az alap-probléma nem fog megoldódni. Sajnos az érdekvédelmi szervezetek teljesen kimaradnak az egyeztetésekből.

A hitelesek ügyében kimondott alkotmánybírósági határozat a felelősséget és a rendrakás jogát átrakta a politikusokra. Igazából most már semmilyen elvi akadálya nincs, hogy a devizahitlesek ügyét egyszer és mindenkorra az aktuális kormányzat lezárja. Gyakorlatilag egyetlen kitétel, hogy mindkét fél érdekeit figyelembe kell venni. Ezt nem lesz nehéz betartani, mivel az eddig létrejött adósmentős intézkedések vagy kikerülő vagy probléma-eltoló hatályúak vagy igazságtalanok voltak, pl. a végtörlesztés, ahol első sorban a jómódúaknak kedvezett a törvény, akik nem voltak bajban. Az árfolyamgát a nyilvánvaló előnyei ellenére is csak a probléma időbeli eltolását jelenti. Az összes többi intézkedés vagy kifejezetten károkozó volt a hitelesek szemszögéből, vagy érdemi intézkedést nem tartalmazott. Nyilvánvaló, hogy az eddigi intézkedések, eddig a bankoknak kedveztek.

Itt az ideje, hogy a hitelesek érdekében is alapvető megoldás szülessen. Nézzük meg, mi a minimum, amit a törvényhozónak meg kell tennie, ha helyre akarja állítani a társadalmi igazságosságot, amely nélkül nem mondhatjuk el, hogy érdemi intézkedés történne. Ne felejtsük el, hogy az egész devizahiteles problémakört az ország gazdasági erejének amortizálódása okozta, amely magával hozta a forint gyengülését. Erről az adósok nem tehetnek, hiszen ez kizárólag a politikusok felelőssége.

Legfontosabb a végrehajtások időkorláthoz, és értékhatárhoz kötése. A bedőlt hitelek legnagyobb veszélye, hogy az adósok a tartozást az életük végéig sem tudják visszafizetni. A fedezet elvesztése után még olyan tetemes tartozás marad fenn, amelyet a végrehajtással sújtott adósok a jövedelmük jelentős letiltása mellett is képtelenek visszafizetni a két-háromszorosára duzzadt tartozásokat, tehát adósrabszolgává válnak. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, ezért a legfontosabb jogszabály, amit meg kell hozni a kormányzatnak, hogy az adós csak a fedezet értékéig felel a tartozásáért. Ehhez elég a szerződések áttekintése: a hitelek biztosítékaként a bank a fedezetet határozta meg, a végrehajtást viszont a teljes vagyonra kiterjeszti. Erre ugyan lehetősége van, de ezt úgy elrejtette az egyéb szerződési feltételek közé, hogy legfeljebb csak egy jogban jártas személy tudta ezt a szerződési környezetből kihámozni. Amennyiben a bankok ezt a kitételt a szerződési környezetben figyelemfelkeltő módon, nyomatékosan az ügyfél tudomására hozzák, ebben az esetben a szerződéseket az ügyfelek túlnyomó többsége nem írta volna alá. A bank a tájékoztatási kötelezettségében komolyan hibázott. Nem az árfolyamkockázat hanem az adósrabszolgaság kockázata volt a hitelekben a legnagyobb kockázati tényező.

A második problémakör a szerződések érték-aránytalansága. A szolgáltatás nem áll érték-arányban a kötelezettségekkel. Ez azt jelenti, hogy a tőkére fizetett egészségesnek mondható 40 max. 60%-os visszafizetési arány már meghaladja a 200 %-ot, gépjárműveknél a 300%-ot. Ennek legfőbb oka az egyoldalú szerződésmódosítások korlátozás nélküli alkalmazása. Ezt nyilván azért tehették meg a pénzintézetek, mivel nem került szétválasztásra a bankok felelőtlen gazdálkodásából eredő veszteségek, illetve a kivédhetetlen külső hatások miatti indokolt szerződésmódosítás. A bankok nem prudensen hiteleztek, a minimális hitelbírálati szabályokat sem tartották be. Emiatt nyilván komoly veszteségeket szenvedtek. Ezek kompenzálására hárítják át a terheket az ügyfelekre az oklistákat pedig inkább a külső körülmények rovására írják.

Ez a két alap-probléma, amelyet a politikusoknak most már kötelezően orvosolniuk kell. Az első problémakörre: az adósrabszolgaságra alkotmányos kifogások is felmerülhetnek, hiszen az emberi méltóság és a szabad élethez való jog korlátozása pénzügyi módszerekkel nem megengedhető. A második fontos kérdésnél elég nagy a törvényalkotó választási lehetősége. Legalább tíz indokot lehet találni, amely alapján az érték-aránytalanság felszámolható. Mindenképpen szükséges lenne a végrehajtási eljárásokat felfüggeszteni egy átfogó törvény megalkotásáig, hiszen a végrehajtási eljárások jelentősen felgyorsultak, ezt az ügyet tovább halasztani már nem lehet.

Plusz még egy kötelezettsége van a kormányzatnak, amelyet évek óta nem sikerült rendezni: ez a Végrehajtási törvény átgondolása. Célszerű lenne államigazgatási eljárásban kezelni a jelzálog hiteleket, hiszen a végrehajtási költségek elérik a tartozás 20%-át, amely szintén megnehezíti a tartozások visszafizetését.

A Kúria döntése jól bizonyítja, hogy nem képes a szerződések szövegének hátterében megbúvó mögöttes szándékokat objektív módon értékelni, illetve a szerződések következményeit megfelelően értelmezni. Nem vizsgálta a felek szerződési akaratát és biztos vagyok benne, hogy egy Legfelsőbb Bírósági tag is bőven eltévelyedne egy saját maga által megkötött hitelszerződés szerződési feltételei között. Az, hogy mi ütközik jó-erkölcsbe ezek után igen szubjektív véleménynek tűnik.

A Kúria nyilván azért nem talált kivetnivalót a mostani hitelszerződésekben, mivel tevékenységét az egyszerű jogi szolgáltató szintjén határozta meg. Fel kell tenni a kérdést, hogy egy bíróságnak ez a szerep kielégítő-e vagy a szerződéseket beltartalmuk, szándékaik vagy éppen szellemiségük alapján is meg kell ítélnie.

A hitelszerződéseknek nem az a „rákfenéje”, hogy volt-e mögöttük deviza vagy sem, hanem az, hogy a bankok olyan szerződési környezetet alakítottak ki, amelynek következményeiről az ügyfeleknek halvány fogalmunk sem volt: többek között, hogy nemfizetés esetén milyen következményekkel számolhatnak. A hitelszerződésekben egyértelműen meghatározták a fedezet mértékét és fajtáját. Ebben közösen világosan kikötötték, hogy az ingatlan a hitel fedezete. Az ügyfelek nem tudják ésszel felfogni, hogy most mégis miért a teljes vagyonuk, kocsijuk, jövedelmük kerül végrehajtás alá? A bank milyen alapon kéri a behajtást minden ingó és ingatlan vagyonukra? Nyilván ha ezzel kapcsolatban is aláírnak egy kockázat-feltáró nyilatkozatot, nincs az az Isten, amiért egy hitelszerződést aláírtak volna.

A Kúria azt állapította meg, hogy a szerződések nem irányultak lehetetlen szolgáltatásra, márpedig ha egy bedőlt hiteles minden vagyona, élete végéig keletkező jövedelme nem elegendő a tartozás visszafizetésére, ezt csak egyféleképpen lehet értékelni: a bank tájékoztatási hiányosságai, a megfogalmazott szerződési feltételek örök életére nyomorba döntik az ügyfelet, beleértve családját is.

Nem tisztünk a Kúria szakértelmének megkérdőjelezése, de ezt a kérdést szakértők bevonása nélkül, tisztán jogi eszközökkel megállapítani nem lehet. A Kúria ebben a kérdésben nem volt kompetens, hiszen egy bíró hogyan tudná megállapítani egy szerződés minden következményét, illetve azt, hogy egyenrangú felek írták-e alá ezeket a szerződéseket.

Arra sem jött még rá sem bíróság, sem szakértő, hogy a magyar hitelezési gyakorlat miért tért el a szomszédos országokétól? Idáig még azt sem sikerült megállapítani hagy a szerződéseken belül mi a költség és mi az, ami nem költség? Mi az, amiről a banknak tájékoztatni kell az ügyfelet?

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szerződésekben nem az árfolyam volt a legnagyobb kockázat. Ennél nagyságrendekkel nagyobb az ügyfél ellehetetlenülésének kockázata, az élete végéig tartó szerződési kitettsége. Nyilván nem véletlenül menekül külföldre a bedőlt hitelesek tömege, hiszen abban reménykednek, hogy ott nem éri utol őket a végrehajtó keze.

A kockázatok mértékének meghatározása elválaszthatatlan része kell, hogy legyen minden hitelszerződésnek. Nyilván itt a jó-erkölcsbe ütköző szerződési feltétel megkérdőjelezhető. A Bankszövetség arra hivatkozik, hogy ezeket a törvények nem írták elő vagy nem tiltották. Ez sokszor sajnos igaz, de ettől még ezek a szerződési pontok erkölcstelenek.

Az egész bírósági rendszer ítéleteit eddig gyakorlatilag szakértők bevonása nélkül hozta. Hogyan minősíthetné egy bíró a bankok pénzügyi rendszerének működését? A bírók közül bizonyára nem sokan végeztek közgazdasági egyetemet vagy pénzügyi főiskolát. Nyilván nem is várható el egy bírótól, hiszen a pénzügyi rendszerek bonyolultsága vetekedik a törvények bonyolultságával.

Összességében a Kúria ítélete csalódást keltett, „visszadobta a labdát” a kormánynak. Már csak az a kérdés, hogy magától a kormánytól mit várhatunk. Az eddigi intézkedéseinek egyikét sem előzték meg sem elemzések, sem hatástanulmányok. Ha lett volna ilyen, akkor a 2010-es kilakoltatási moratóriumot abban a formában biztos, hogy nem vezetik be, hiszen a moratórium alatt a tartozások emelkedését nem fagyasztották be. A másfél év alatt a tartozások megduplázódtak és még jobban a gödörbe taszították az adósokat. A kvótarendszer gyakorlatilag ugyan ebben a betegségben szenved.

A kormányzati intézkedések miatt bekövetkezett károk még a bankok károkozásán is túltesznek Itt már nem egyszerűen csak politikai döntésekre lenne szükség, hanem szakmailag is megalapozott politikai döntésekre. Valami kiutat kell biztosítani a hiteleseknek. A problémák tologatása már a továbbiakban nem vállalható.

A perek továbbra is tömegesen fognak folytatódni, de ez nyilván annak a következménye, hogy semmilyen fogyasztóvédelmi törvény nem létezik a pénzügyi fogyasztók részére. A Pénzintézeti törvényt a bankárok csinálták, mint ahogy a Végrehajtási törvényt is a végrehajtók véleménye alapján állították össze.

Remélhetőleg ezek a bizonyos politikai döntések legkésőbb január hónapban megszületnek.